Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

16.rész

Byun Baekhyun szemszöge

- Mert?

- Nézd. - mutatott Sehunékra.

- Azt a rohadt! - ordítottam fel eléggé hangosan, mert mindenki felkapta a fejét, kivéve a részegeket. Mikor mindenkinek leesett, hogy Chent is sikeresen leitatták, aki éppen most csókolózott Sehunnal, egy páran elindultak feléjük. Pontosabban Xiumin, Luhan és Suho. Szétszedték őket, mire mindketten érdeklődve figyeltek.

- Szia, Minnie~! - köszönt neki Jongdae.

- Miért csináltátok ezt? - kérdezte Xiumin higgadtan. Nem értem, hogy lehet ennyire nyugodt?

- Hogy lehetsz ennyire nyugodt? Ebből simán az jön le, ha nem vagy itt megcsal. - mondtam ki, amit gondoltam. Francba! Az alkohol hatása...

- Nem csaltam meg! - tiltakozott Chen.

- Akkor miért csókoltad meg Sehunt? - dühöngött Luhan.

- Mert azt mondták, ha nem teszem, rámásznak a Baozimra! - kezdett sírni.

- Hé! Ne sírj! Nincs baj! Oké? - fogta két keze közé szerelme arcát.

- Oh-oké. - bújt Xiu mellkasába.

- Legközelebb szólj, ha megfenyegetnek és megfojtom mindkettőt! - nézett dühösen a fiatalokra. Dae hevesen bólogatott.

- De mi csak játszottunk! - dőlt a fűbe Sehun. Azt hiszem, most már ő ivott a legtöbbet.

- Kaja~! - kiáltott fel Kyungsoo, mire mindannyian odasétáltunk a kinti asztalhoz. Megvártam, amíg Chanyeol helyet foglal és ismét ráültem.

- Rajtam eszel? - kuncogott.

- Téged is ehetlek. - néztem rá egy perverz mosoly kíséretében.

- Oh, igen? - húzogatta szemöldökeit. Baj, ha ezt a tevékenységét is szexinek találom? Az ételt elég érdekesen, de elfogyasztottuk. Értem ezt úgy, hogy volt, aki belefejelt a tányérba és úgy evett, mint a kutyája (Sehun), de volt olyan is, aki a párja szájából akart enni (Kai). Éppen valami unalmas dologról beszélgettek ezért elkezdtem nézelődni. Aha, csak ennek az lett az eredménye, hogy megláttam, ahogy Chen éppen Ott nyúlkál Xiumunnak.

- Hogy nem állsz fel rá? - kérdeztem. A pia miatt nagyon közvetlen szoktam lenni, ez most sem volt másképp.

- M-mi? - nyitotta ki a szemeit.

- Ja, hogy csendben élvezkedsz. - kuncogtam és ledőltem volna Chanyeolról, ha Ő nem fogja meg az oldalam.

- Nem élvezkedek! Csak... Chen! - tolta el magától az említettet. - Csak próbálom kontrollálni magam.

- Én már rég letámadtam volna Baekhyunt, ha ezt csinálná. - szólalt meg Chan.

- Oh, tényleg? - néztem rá és megint elkezdtem mozgolódni. De csak „véletlen".

- Na, jó! - pattant fel Minseok és azzal a lendülettel felkapta Daet is. Bementek a lakásba gondolom rendezni a gondjaikat.

- Kai! Kai, ne itt! - Rájuk néztem és láttam, hogy az idősebb próbálja eltolni magától a fiatalabbat.

- Ne itt? Akkor - emelte fel Kyungsoot - menjünk máshova. - Botladozva, de ők is bejutottak a házba. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy Luhanék is hiányoznak.

- Menjetek, majd én eltakarítok. - sóhajtott Suho.

- Biztos? - kérdezte Chan.

- Igen. - Már elkezdett pakolni, mikor Chanyeol áttett a mellettünk lévő székre és odament segíteni Junmyeonnak. - Mondom, menjetek, majd eltakarítok. - mondta kedvesen.