Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

47.rész

Byun Baekhyun szemszöge

- Baekhyun. Baekkie~! - szólítgatott Chanyeol, de nem néztem föl rá. Megunta, hogy nem csinálok semmit és ujjaival megemelte a fejemet. - Hiába mondom azt, hogy ne hibáztasd magadat, nem fog változni a véleményed, igaz? - Nem válaszoltam, még csak a szemeibe sem néztem. - Baek, a hallgatás az beleegyezés. - rázta a fejét, de még mindig nem reagáltam rá semmit. - Szeretlek. - mondta egy idő után, mire szemeibe néztem. Lágyan elmosolyodott, gondolom, hogy végre ránéztem és végigsimított az állkapcsomon. Csendben figyeltük egymást. Nem, nem kínos csönd volt, hanem kellemes. Ébredésem óta, most volt az első alkalmam arra, hogy jobban megfigyeljem a vonásait. Szinte semmit sem változott. Talán a haja hosszabb lett. De más változást nem találtam rajta. Tekintetem a szájára tévedt. Még mindig ugyanúgy csókol? Ezt csak egyféleképpen deríthetem ki. Kezeimet vállaira tettem, majd onnan csúsztattam szerelmem tarkójára és így vontam magamhoz közel. Éhesen tapadtam az ajkaira. Hiányzott. Igaz, nem tudom, hol voltam több, mint egy hétig. De a testem, mintha érezné, hogy már régóta nem kaptam Chanyeoltól érintéseket. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Közelebb húztam magamhoz, mire Chanyeol eddig derekamon lévő kezeivel megtámaszkodtak a két oldalamnál az ágyon, hogy ne essen rám. Percek múlva szuszogva váltam el tőle, de közel maradtam az arcához.

- Fura ezt mondanom, mert olyan, mintha tegnap is láttalak volna, de hiányoztál. - fúrtam fejemet a nyakhajlatába.

- Nekem is hiányoztál. - puszilt a hajamba és egy kezével simogatta a hátamat.

- Elnézést a zavarásért. Meghoztam Mr.Byun reggelijét. - zavart meg minket az ápolónő. Chanyeol elvált tőlem, elvette a nőtől a tálcát és miután megköszönte azt, leült mellém az ágyra. Megvártam, míg kimegy az ápolónő és szerelmemhez bújtam.

- Megetesselek? - kuncogott Chan. Karján bólogattam és kinyitottam a számat. Yeol felnevetett, majd megfogta a kanalat és megetette velem a tányér tartalmát. Lehunyt szemekkel pihentem tovább szerelmem oldalának dőlve. Ő csak csendben simogatta kezével az oldalamat. Nem akartam elaludni, hiszen tegnap este is korán elaludtam, de a fáradtság legyűrt. Órák múlva Chanyeol ébresztgetett puszikkal az arcomon. Mosolyogva ébredtem föl a párnán és szerelmem szemeibe néztem.

- Mennyi az idő? - ültem fel, majd ásítottam egy nagyot.

- Három óra. - puszilt arcomra, amit lehunyt szemekkel, boldogan fogadtam.

- Mr.Byun itt van az ebédje. - zavarta meg a pillanatunkat az ápolónő és már ment is volna ki, ha nem állítom meg.

- Elnézést, Ön tud valamit a barátunkról? Kim Jongdaeről? - érdeklődtem. - Átmehetünk hozzá?

- Nem! Mármint... a barátjukat most nem látogathatja meg senki. - javította ki magát, hogy kedvesebbnek tűnjön.

- M-miért? Mi történt vele? - remegett meg a hangom, mire Chan megfogta és megszorította a kezemet. A barna copfos, nálam is kisebb nő megfordult, hogy ránk nézhessen.

- A barátjuknak pár perce leállt a szíve. - Lefagytam. Nem tudtam semmit sem reagálni. Csak két szó járt a fejemben. Miattam van.

- És? Most mi van vele? - tette fel félve a kérdését Chanyeol.

- A doktorúrnak sikerült újjáélesztenie, de most már kevés az esélye annak, hogy Mr.Kim egyáltalán felkel. Sajnálom. - Ez volt az utolsó szava, még mielőtt kiment volna. Az ebédes tálcámat félretoltam és Chanyeolhoz bújtam, fejemet a mellkasába fúrva.

- Nem akarom őt elveszíteni. - szólaltam meg egy idő után suttogva, nehogy sírni kezdjek. Viszont így is leszökött pár könnycsepp az arcomon.

- Nem lesz semmi baja. Ígérem, holnap már biztos rád fog mosolyogni. - puszilt a hajamba.

- És ha nem? Ha soha nem nyitja ki a szemeit? Ha soha többé nem fog mosolyogni? Ha nem fog... lélegezni? Mond meg nekem, akkor hogyan fog mosolyogni? - néztem rá patakzó könnyekkel.

- Föntről. A mennyből. Egy jó helyről. - mondta el többféleképpen a válaszát.

- De azt én nem láthatom. - kezdtem zokogni megállíthatatlanul. Chanyeol erre már nem tudott mit mondani, ezért csak simogatta a hátamat és időnként belepuszilt a hajamba.

- Hanyadika van? - kérdeztem meg sokára, mert rengeteg idő kellett ahhoz, hogy lenyugodjak.

- Szeptember 20-a. - válaszolt.

- Holnap lesz a szülinapja. - suttogtam.

- Fel fog ébredni... Hogy együtt ünnepelhessetek. - simogatta az oldalamat.

- Olyan vagy, mint Yixing. - mosolyogtam rá halványan.

- Miért? - viszonozta a gesztust.

- Pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz.

- Nem véletlenül Happy Vírus a nevem. - kuncogott, majd az orromra puszilt. - Pihenj egy kicsit.

- Állandóan csak pihenek. - mondtam unottan.

- Akkor mit szeretnél csinálni? - simogatta a hosszabb hajamat. Számmal csücsörítettem felé, mire felnevetett, majd odahajolt és egy jó hosszú és szenvedélyes csókban részesített. Így töltöttük el a napunkat, összebújva, beszélgetve, néha egy-egy csókot lopva egymástól. Bár Chanyeol nem mondta ki, de tudtam, hogy elakarja terelni a gondolataimat Chenről. Viszont ez elég nehezen ment. Délután öt óra körül jött be az orvos, majd egy hosszadalmas vizsgálat után hat körül elengedett minket. Mikor elmentünk Jongdae szobája előtt, benéztem, de nem láttam semmi változást tegnap óta. Fogadni mernék, hogy még csak egy haja szála sem mozdult odébb. Mikor hazaértünk, mindenki, kivétel nélkül, minimum öt percig ölelgetett. Persze, addig nem hagyták, hogy a szobába menjek, míg meg nem ettem Kyungsoo által főzött vacsorát. Értem én, hogy aggódnak az egészségem miatt, de hogy két embernyi adagot szedtek nekem... nem túlzás? Mindegy, egy keveset hagytam meg belőle, amit Chanyeol gyorsan eltűntetett, nehogy megint rám szóljon D.O.

- Mi megyünk föl aludni. - tájékoztatta a többieket Chan, majd átkarolt és felmentünk a szobánkba. Csodálkozva néztem, hogy a szobában mindenhol kupi van, egyedül az ágynak a fele volt rendezett. Az a fele, pedig az enyém volt.

- Ne haragudj, összepakolok. - indult volna a ruhák felé, de megfogtam a karját és az ágyra döntöttem, majd lefeküdtem mellé és hozzábújtam.

- Halaszd holnapra, most veled szeretnék lenni. - suttogtam lehunyt szemekkel.

- Rendben. - puszilt a homlokomra, majd átkarolt és így merültünk álomba.

Sziasztok! Most sikerült nem elfelejtenem publikálni a részt.😂😂 Remélem tetszett, ha igen, tárt karokkal várom a cuki kommenteket!❤❤❤