XOXO (Kisses and Hugs)

Az igazság - XiuChen (EXO)

- Minseok, én... - már ezerszer megbántam, hogy megkötöttem azt a fogadást Baekhyunnal. Most hogy megszólítottam a suli legmenőbb srácát, akibe mellesleg kilencedik óta szerelmes vagyok, minden erő kiszállt belőlem, és hiába akartam elfutni onnan, nem bírtam megmozdulni sem.
- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét Minseok, ahogy rám nézett. Gyerünk Jongdae, most vagy soha!
- É-én... szeretlek - el sem hittem, hogy kimondtam, Minseok azonban ahelyett, hogy szőke herceghez méltóan az ölébe kapott volna, csak megvetően végigmért engem.
- Tartsd távol magad tőlem, te mocskos buzi - mondta halkan, de nekem ez is bőven elég volt ahhoz, hogy könnyek gyűljenek a szemembe. Miért jöttem egyáltalán ide, ha tudtam, hogy ez lesz? Minseok megvet engem. Sose fog szeretni. Én pedig most azt hiszem megyek, és elásom magam.

Miért? Miért csak fájdalmas történetet látok rólunk? Nem lenne jobb arról olvasni, hogy Minseok és Jongdae együtt vannak? Hogy boldogok és szeretik egymást? Persze abban nincs semmi izgalom, igaz? De az életben talán nem is kell annyi izgalom. Nem kellenek betegségek, nem kellenek ellentétek, nem kellenek konfliktusok, csak... szeretet. Írjatok a szeretetről, a mindent átható szeretetről, ami igazi és törhetetlen. Amit nem tehet tönkre egy veszekedés, egy félreértés, az idő vagy a távolság. Amit én érzek...

Talán azért nem írtok erről, mert nem hiszitek, hogy létezik. Pedig ez az igazság, ez van köztem és Minseok között, és ha már könyvet írtok rólunk, hát írjátok meg az igazságot. Írjátok meg, ahogy lopva egymásra nézünk. Ahogy felszabadultan nevetünk valamin. Ahogy egymásnak énekelünk. Ahogy együtt táncolunk. Ahogy összebújunk este az ágyban. Ahogy majd ha mindketten visszajöttünk a katonaságból, végre összeházasodunk. Ahogy örökbefogadjuk az első gyerekünket, és ahogy ő velünk együtt nő fel. Ahogy később már botra támaszkodva együtt főzünk vacsorát a közös házunkban, hogy aztán együtt ehessünk az asztal két egymással szemben lévő oldalához ülve. Ahogy együtt öregszünk meg egészségben és boldogságban, hogy majd a halál után újra találkozzunk... Írjatok nekünk szép jövőt. Elég volt a fájdalomból. Túl sok van belőle így is a világon, nem kell még több. Ne csináljatok, csak... szeressetek.