XOXO (Kisses and Hugs)

Kiss and makeup - RenMin (NCT)

- Renjunieeeee kisminkelhetlek? - bámult túl közelről az arcomba Jaemin, ami nekem nem volt annyira kellemes, mert nem számítottam a felbukkanására és különben is éppen rajzoltam volna.
- Muszáj? - kérdeztem vissza nyavalygós hangon, amit tudom, hogy nem szeret.
- Muszáj Renjunie, muszáj. Unatkozom, és te segíthetnél leküzdeni az unalmamat - nézett rám kiskutya szemekkel, aminek természetesen most sem tudtam ellenállni. Egyszerűen túl aranyos így.
- Rendben - sóhajtottam legyőzötten.
- Ezaz! - ragyogott fel az arca, és a kezemnél fogva felrángatott a kanapéról, hogy utána a szobájába vonszoljon és leültessen a szőnyeg közepére. - Várj egy kicsit, megkeresem a cuccaimat - kezdett el kotorászni az asztalán időtlen idők óta növekedő rumliban, majd amikor megtalálta, amit keresett, letelepedett velem szembe.

- Ugye ma nincs glitter? - kérdeztem számomra kedvező válaszban reménykedve.
- Nincs, nyugi - mosolyodott el a szemmel látható megkönnyebbülésemen. - Ma csak szimplán gyönyörűvé foglak varázsolni téged, ami nem lesz nehéz, mivel alapból gyönyörű vagy - mondta, mire azonnal szaporábban kezdett el verni a szívem. Igen, egy kicsit tetszik nekem Jaemin. Na jó, lehet nem is olyan kicsit... de mégis mi mást tehetnék, amikor neki van a legszebb mosolya a világon? Már szinte nem is emlékszem azokra az időkre, amikor még nem voltam teljesen beleesve. Ő egyszerűen... elveszi az ember eszét. Ha nem így lenne, most nem ülnék itt előtte meggondolatlanul rábízva az arcom épségét.

- Csukd be a szemed, Renjunie - utasított Nana, mire így tettem, és megpróbáltam minél mozdulatlanabb maradni. - Ú nagyon jól áll neked ez a kék szín! - lelkesedett, én pedig csak mosolyogtam rajta. Ha egyetlen célom is van az életben az az, hogy őt boldoggá tegyem. - Majd meglátod te is, ha kész lesz.
- Oké. De aztán nehogy csalódjak a képességeidben.
- Mikor csalódtál bennem utoljára?
- Soha - ejtettem ki ezt az egy szót a számon, mintha ezzel bevallhatnám neki mindazt, amit iránta érzek. De nem vallhatom be. Elrontanám vele a barátságunkat.

- És akkor az utolsó lépés, a rúzs! - vigyorodott el Jaemin az ördögi eszközzel a kezében, mire én azonnal ellenkezni kezdtem.
- Biztos, hogy nem. Nem fogsz kirúzsozni - jelentettem ki határozottan.
- De igen - közelített az arcomhoz a kezével, én azonban lefogtam azt.
- De nem. Jaemin, tudod hogy utálom az érzést a számon - mondtam a szemébe nézve, ő pedig végre értett a szóból és letette a rúzst.
- Jó, akkor nem kell. Úgyis tudok valamit, ami jobban illene a szádra.
- Mit? - kérdeztem, ő azonban válasz helyett csak előrehajolt és megcsókolta a meglepetéstől elnyílt ajkaimat. Először fel se fogtam, hogy mi történik, csak ültem ott, mint egy szobor, aztán viszont az ujjaim megtalálták az utat Jaemin hajába, a nyelvem pedig át az ő szájába, ahol valamiért sokkal jobb volt, mint az enyémben, és úgy kapaszkodtam ebbe az álomszerű érzésbe, ebbe a csodába, ebbe a csókba, mintha soha nem akarnám elengedni...
- Nana... - sóhajtottam, ahogy az ajkai eltávolodtak tőlem, ő azonban nem felelt, hanem ismét megcsókolt. Száz százalékban egyetértettem vele. Beszélni ráérünk később is.