XOXO (Kisses and Hugs)

Gyógypuszi - SungTaro (NCT)

Otaku2006 ide nem tudom mit írjak, de mivel a többieket is megjelöltem, nem akartalak kihagyni❤️

Shotaro már az alváshoz készülődött a Sungchannal megosztott emeletes ágya alsó fekhelyén, amikor a legjobb barátja ragyogó arccal benyitott a szobába, és egy örömteli kiáltással kísérve rávetette magát.
- Taro, nem hiszed el kivel találkoztam!
- Na kivel? - nyögte a fiú Sungchan súlya alatt.
- Taeyong hyunggal! A példaképemmel és leendő csapattársammal - mondta áhítattal a hangjában Sungchan, mire Shotaro megértően elmosolyodott.
- És megint elbújtál előle?
- Nem, nem tudtam. Éppen az ő részét rappeltem az egyik dalukból, és bejött hogy megdicsérjen. Tetszett neki, Taro! El tudod ezt hinni? Azt mondta, alig várja, hogy velem dolgozhasson...
- Aú Sungchan-ah! - Shotaronak nem esett valami jól, amikor a barátja a róla való lemászás közben véletlenül beletérdelt a combjába.
- Bocsi - feküdt a fiú és a fal közötti üres helyre Sungchan. - Gyere, adok gyógypuszit.
- A lábamra?
- Ahová szeretnéd - simogatta meg Shotaro arcát a fiatalabb, ebben a helyzetben mégis mintha fordítva lett volna a koruk, amit egyébként azóta figyelmen kívül hagytak, hogy összebarátkoztak a gyakornokságuk elején.
- Sze-szerintem el fog múlni magától is - visszakozott Shotaro vörös arccal, mire Sungchan szélesen elmosolyodott.
- Nem akarsz puszit a sráctól, akit maga Taeyong is rendkívülinek talált? Egy nap híres leszek, Taro, ne szalaszd el az ilyen alkalmakat.
- Mert amikor híres leszel, el fogsz engem felejteni? - kérdezte csalódottan a fiú.
- Nem, dehogyis. Csak viccelni akartam - ölelte őt magához Sungchan. - Ne vegyél mindent szó szerint. Téged soha nem felejtelek el.
- De mi van, ha mégis?
- Miért gondolsz ilyenekre?
- Hát mert... te máris benne vagy a történések sűrűjében, Jungwoo hyunggal konkrétan barátok vagytok, Taeyong hyung meg azonnal felfigyelt a tehetségedre, amint először hallott téged... ha együtt debütálunk is, te azonnal otthon fogod érezni magad, én meg ha izgulok, rögtön elfelejtem azt a kevés koreait is, amit eddig megtanultam. Senkit se fogok érdekelni, még téged sem, mert nálam sokkal érdekesebb emberekkel lehetsz majd, és...

- Taro - tette az ujját a barátja ajkaira Sungchan. - Te vagy a legérdekesebb ember, akit ismerek. Nem foglak elhanyagolni, ígérem.
- Megígéred? - nézett rá hálásan a fiú.
- Meg. Ha pedig amiatt aggódsz, hogy senki nem fog a szárnyai alá venni, akkor elfelejted, hogy létezik Yuta hyung.
- De eddig még csak pár szót beszéltünk...
- És? Ha hivatalosan is NCT tagok leszünk, le se fogod tudni vakarni magadról.
- Gondolod?
- Nem csak gondolom - puszilta meg Shotaro homlokát a fiú. - Bízz magadban, rendben? Talán még nagyszerűbb is vagy, mint én.
- Téged semmiben nem tudlak megverni, Sungchan.
- És akkor mi van a tánccal? A cukisággal? A nyelvtudásoddal...?
- Jó, de ezek nem számítanak.
- Mi számít, ha ezek nem? - kérdezte Sungchan meglepetten.
- Hát...
- Te számítasz, Taro. A legjobb barátom vagy, szeresd magad úgy, ahogy én téged - ölelte magához szorosan a fiút, aki erre kellemesen felsóhajtott.
- Sungchan...
- Mi az?
- Mégis kaphatok gyógypuszit?
- Hova szeretnéd? - kérdezte mosolyogva Sungchan.
- Találd ki...