XOXO (Kisses and Hugs)

Kezdetek - MarkHyuck (NCT)

Mark fáradtan rogyott le az ágyára, miután becsukta maga mögött a szoba ajtaját. Traineenek lenni az idő nagy részében kimerítő volt, mégis megérte csinálni, mert lassan de biztosan egyre közelebb került az álmához, hogy idol lehessen. Csak ne kellene ennyit gyakorolni... Egy hűvös szélfuvallat szabadította ki őt az egyre sötétebb gondolatai közül, és ahogy felnézett, rögtön két dolog is szemet szúrt neki, amit nem vett észre, amikor bejött. Az egyik a félig nyitva hagyott ablak volt, a másik pedig a vele szemben lévő emeletes ágy alsó szintjén alvó fiú alakja, akiben egy pillanattal később felismerte Donghyuckot. Donghyuck és ő nem voltak éppen a legjobb barátok, hiába voltak sokszor egész nap egymás társaságában, mivel Mark eléggé idegesítőnek találta őt, főleg mert Hyuck valahogy mindig elintézte, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, még most is, hiszen a fiú tekintete már vagy egy perce el sem mozdult róla... Persze csak azért, mert ritkán látta őt ilyen nyugodtan aludni. Donghyuck általában addig forgolódott az ágyában, amíg már ő maga is félig lelógott róla, és ehhez még hozzájött az érthetetlen motyogása, amivel egyik éjjel Markot is felébresztette. Akkor a fiú komolyan elgondolkodott rajta, hogy felrázza Hyuckot álmából, ezzel bosszulva meg az általa okozott kényelmetlenséget, de aztán mégsem tette, és nem jószívűségből, hanem mert senkinek sem hiányzott volna egy újabb fél órányi forgolódás, amihez időnként az ágy nyikorgása is társult volna.

Most azonban Donghyuck úgy aludt, mintha mindezt teljesen elfelejtette volna. Mark még irigyelte is őt egy kicsit, mert neki egyszer sem sikerült délután aludnia, amióta kinőtt az óvodából, egy kis pihenés viszont nagyon is jól jött volna így az esti táncóra előtt. A kora tavaszi szél ekkor ismét tett egy kört a szobában, és többek között Donghyuck csukott szeme elé fújta az egyik hosszabb hajtincsét, ami rádöbbentette Markot arra, hogy nem tanácsos nyitott ablaknál aludnia valakinek, aki nap mint nap használja az énekhangját. További gondolkodás nélkül állt fel, hogy bezárja az ablakot, és megvédje a gyakornok társát egy lehetséges torokfájástól, hiába nem kedvelte őt, mert kimondatlan szabály volt köztük az, hogy szándékosan nem akadályozzák egymás munkáját, és ha két srác között véletlenül mégis elmérgesedne a barátságos rivalizálás, a többiek mindenképpen közbeavatkoznának. Mark értelmesnek találta ezt a hozzáállást, bár őt talán kevésbé érintette személyesen az ellenségeskedésről szóló része. Donghyuck nem volt a riválisa, semmilyen szempontból, egyszerűen csak túl különbözőek voltak ahhoz, hogy közeli barátok legyenek, és a fiúnak különben is annyi ismerőse volt már, hogy Mark nem fért volna el mellettük. És most mégis ő volt itt vele, hogy vigyázzon rá...

Amint visszafordult az ablaktól, nem tudta megállni, hogy ismét megbámulja Hyuckot. Nem volt kérdés, hogyha a fiú debütál, ő lesz a rajongók kedvence a különleges hangjával, energikus személyiségével és aranyos arcával, hiszen ez utóbbi még Markot is elvarázsolta, aki nem is kedvelte őt... A padló nyikorgós részeit gondosan kikerülve lépett Donghyuck ágyához, nehogy megzavarja az álmát, és leguggolt hozzá, hogy e kivételes alkalomból közelről is szemügyre vehesse az arcvonásait. Kevés olyan emberrel találkozott eddig, aki ennyire édes lett volna kívülről, és hozzá legalább ennyire romlott belülről, ami talán nem a legjobb szó volt Hyuck jellemének leírására, de Mark túlságosan el volt foglalva a fiú külsejének csodálatával, hogy ez egy pillanatnál tovább zavarja őt. Óvatosan arrébb söpörte azt a szemébe lógó hajtincset, amit még a kinti szél fújt oda, és önkéntelenül is egyre közelebb hajolt hozzá, hogy minden apró részletet megfigyelhessen rajta. Nem értette, hogy lehet valaki egyszerre ilyen szép, és olyan undok, mint ő. Hogy mi értelme a szépségének, amikor szinte csak azért szól hozzá információ szerzésen kívül, hogy nevetségessé tegye őt a többiek szemében. Ha Donghyuck egy kicsivel is kedvesebb lenne hozzá, Mark már rég megszerezte volna őt magának, de így...

Mark hirtelen húzódott el a másik arcától, amikor azon kapta magát, hogy már egy perce a résnyire nyílt ajkait bámulja. Nem volt szabad ilyesmikre gondolnia, főleg Hyuckkal kapcsolatban nem, és mivel egyébként sem randizhatott gyakornokként senkivel, nem lett volna értelme pont vele próbálkozni. Emellett az se lett volna túl szerecsés, ha egy másik szobatársa váratlanul benyitna az ajtón, és ott találná őt Donghyuck mellett... Mielőtt kiment volna, hogy kiszellőztesse a fejét, még betakargatta a fiút a saját takarójával, mivel az övé félig be volt szorulva a hasa alá, így nem fedte be őt rendesen. Azt már nem láthatta, hogy Hyuck ezután álmában magához ölelte a takaró sarkát, ahogy azt sem, hogy ez a kis szívesség fogja beindítani a kapcsolatuk viharos alakulását, mert nem látott a jövőbe. Sejtelme sem volt róla, hogy Lee Donghyucknak mekkora jelentősége van az életében.