XOXO (Kisses and Hugs)

Sweet Obsession (part 2) - NoMin (NCT)

Jeno terve rögtön másnap reggel működésbe lépett. Kicsivel Jaemin után érkezett a reggeliző asztalhoz, ahol már ott ült Renjun és Jisung is, majd pedig sajátos módon köszöntötte a mit sem sejtő legjobb barátját, a másik két fiú elkerekedett szeme láttára.
- Szia szívem - puszilta meg Nana arcát, és magában somolyogva leült a mellette lévő üres székre.
- Történt valami tegnap, amiről nem tudunk? - kérdezte Renjun kettejük között kapkodva a fejét.
- Nem - előzte meg a barátját a válasszal Jaemin. - Nem történt semmi.
- Így is mondhatjuk - egyezett bele halkan Jeno, majd a reggelijének szentelte minden figyelmét, nem foglalkozva Renjun őket vizslató tekintetével.

- Szóval?
- Szerelmet vallottam neki - mondta sóhajtva Jeno Renjunnak, aki reggeli után azonnal félrehívta őt.
- És?
- Azt mondta, ez így túl gyors lenne neki. Meg nem is örült neki annyira, mint hittem. Szóval most igyekszem bebizonyítani, hogy jó pasi lennék, anélkül, hogy a pasija lennék - mondta meg az igazat Jeno. A hazugsággal nem sokra ment volna, főleg hogy némi segítséget is remélt a tervéhez Renjuntól.
- Szóval megint benne vagyunk a szarban - vonta le a konklúziót a fiú.
- Pont ezért van szükségem minél több segítségre - nézett rá Jeno kiskutyaszemekkel. - Meg akarom mutatni Nanának, hogy szeretem.
- Ebben nem nagyon tudok segíteni, mivel a te cselekvéseidből fogja látni, nem az enyémekből. Helyzetet találsz magadtól is, legjobb barátok vagytok... - gondolkodott Renjun szorgalmasan, Jeno pedig lassan bólogatott hozzá. - Max valami feliratot lehetne... egy pólót! Csináltassunk neked egy "I ❤️ Nana" feliratú pólót!
- Ezaz Renjun! Te egy zseni vagy! - ölelte magához a barátját Jeno. - Majd eljössz velem?
- Persze. Látni akarom az eladó arcát - vigyorodott el a fiú. Végre kiélhette a shipper énjét a Nomin pároson, ennél nagyobb öröm pedig nem is érhette volna aznap.

Jaemin egyedül maradt a szobájában, miután a két legjobb barátja, Jeno és Renjun elmentek valahová ketten, őt pedig nem hívták magukkal. Rosszulesett neki a mellőzés, főleg hogy Jeno az elmúlt napokban különösen sokat törődött vele, így jobban érzékelhető volt a váltás. Miért van Renjunnal kettesben, amikor vele, Nanával kéne lennie? Jaemin beletörődően sóhajtott, amint rájött, hogy ő most éppen féltékenykedik. Vágyott Jeno figyelmére, még úgy is, hogy teljesen össze volt zavarodva a fiú szerepéről az életében, és alig bírta kivárni, hogy azok ketten visszatérjenek.

Amikor Jeno kinyitotta a bejárati ajtót, Jaemin már ott várt rá az előszobában. Renjun csöndben elosont mellettük befelé, hogy ne zavarja meg a nagy találkozásukat, ami talán nem is volt olyan nagy. Jeno köszönés után gyorsan megpuszilta a barátja szája szélét, aki erre pirulva lesütötte a szemét, közben pedig az egyre gyorsuló szíve alapján próbálta meg kideríteni, hogy mit érez pontosan a másik iránt. Szerelmet, abban biztos volt, de vajon Jenoba szerelmes, vagy a róla kialakított álomképbe? Valóban szerelmes, vagy csak annyira szeretne az lenni, hogy magába a kapcsolatuk gondolatába szeretett bele? És vajon Jeno tényleg szeretné őt még a normálistól leginkább eltérő pillanataiban is?

Jeno az aznap estét választotta az új pizsama pólója felavatására, így amint lehetett, leült Nanával a nappaliba Xboxozni. A fiú megint az a bizonyos felsőt viselte, a hosszas használatnak köszönhetően azonban az övé jóval szürkébb volt már, mint Jenoé. Markot és Hyuckot kivéve a többi Dream tag is velük volt eleinte, így csak felváltva jutottak játékhoz, de ez nem zavarta egyiküket sem, mivel tudták, hogy később úgyis kettesben maradhatnak majd. Chenle állt fel elsőnek a szőnyegről, hogy hazamenjen a saját házába, ami a dormtól nem messze állt, utána meg hamarosan Jisung is elindult lefeküdni Renjunnal egyetemben, aki természetesen csak a kedvenc gerlepárját akarta egyedül hagyni.

Jeno igyekezett a lehető legjobban felhívni magára Jaemin figyelmét. Olyan közel húzódott hozzá ültében, amennyire csak tudott, hogy a combjuk összeérjen, viszont lehetőleg ne is lökdössék egymást a könyökükkel játék közben, mivel azt mindketten utálták. Nana ezen kívül egy-egy puszit is kapott tőle, valahányszor nyertek, és tekintve, hogy ők ketten tökéletes csapatot alkottak együtt, ez elég sokszor fordult elő. Jeno meg is jegyezte ezt, majd ráutalóan hozzátette, hogy szerinte az élet más területein is jól működnének egy párként, amit már Jaemin sem hagyhatott szó nélkül.

- Abbahagynád? - fordult felé idegesen. Épp megnyertek egy újabb összecsapást, így nem kellett a képernyőre figyelnie egyiküknek sem.
- Mit? - kérdezte Jeno ártatlan tekintettel.
- Hát ezt a... meggyőzést, vagy nem is tudom, mit csinálsz! - nézett rá Jaemin mérgesen ráncolva a szemöldökét. - Nem azért nem mondtam igent, mert nem érzek irántad semmit!
- Szóval érzel irántam valamit - hajolt közelebb lassan Jeno, nehogy elijessze a másikat. - És pontosan mit?
- Ezt próbálom már mióta kideríteni - sóhajtott Nana kedvetlenül, de egyből rohamtempóra kapcsolt a szíve, ahogy megérezte Jeno leheletét az arcához közel, pontosabban a szájához közel. - Mi-mit csinálsz?
- Minek tűnik? - suttogta a fiú csábítóan. - Próbálom megfejteni, hogy mit érzel irántam.
- Ezt nem egy csókkal kéne eldönteni - ellenkezett Nana elhaló hangon, ahogy egyre jobban pánikba esett.
- Akkor hogyan? Ha akarod, szeretsz. Ha nem, nem. Ilyen egyszerű - mondta Jeno némi agresszív tónussal a hangjában.
- Semmi sem ilyen egyszerű - húzódott el hirtelen Nana és visszafordult a játékhoz. - Most semmiben sem vagyok biztos. Adj egy kis időt, kérlek.

Jeno elkomorodva csatlakozott a barátjához, de nem bírta sokáig csukva tartani a száját. Túlságosan türelmetlen volt, és meg akarta csókolni Nanát, ha pedig valamit nagyon akart magának, azt minden alkalommal meg is szerezte. Így volt ez Jaeminnel is. Jeno ragaszkodóan bújt oda a fiú karjához, és jó hosszan megcsókolta a nyakát, amire Nana alig láthatóan megborzongott. Tudta, mit akar tőle a barátja, de egyáltalán nem volt benne biztos, hogy készen áll vele egy szerelmi kapcsolatra. Neki eddig senkivel nem volt ilyenje, mindig csak álmodozott róla, az pedig közel sem volt azonos egy valós helyzettel.

- Figyelj már oda, majdnem megöltek az előbb - szólt rá Jaemin a másikra, a hangja azonban korántsem volt olyan határozott, mint ahogy azt szerette volna.
- Most csak rád akarok figyelni - puszilta meg őt újra Jeno, nem törődve a játék hangjaival. - Szeretlek Nana. És azt akarom, hogy te is szeress engem.
- Jeno... - a fiú maga felé fordította Jaemin arcát, aki így hamar elveszett a szemeiben.
- Csak engedd meg, hogy megcsókoljalak...
- N-nem... nem lehet... - Jaemin a kétségbeesett szavai ellenére mégsem tudott elhúzódni. Közel akart lenni Jenohoz, ahhoz a fiúhoz, aki önszántából volt mellette évek óta, és akit ő soha nem akart elengedni.
- Miért? Mitől félsz? - simogatta meg gyengéden az arcát Jeno.
- Az ismeretlentől - suttogta Nana lesütve a szemét. Jeno új pólóját kezdte bámulni az arca helyett, a felirattól azonban csak még jobban zavarba jött, ami nem segített neki valami sokat. - Még sosem volt kapcsolatom. Ráadásul te olyan... olyan...
- Milyen? - kérdezte Jeno mosolyogva, de miután nem kapott választ, inkább előrehajolt, hogy megszüntesse a közöttük maradt utolsó centi távolságot is.

Jeno olyan édesen csókolta meg őt, hogy Nana először álomnak hitte az egészet. Az ajkaik puhán nyomódtak egymásnak, ahogy Jaemin igyekezett felvenni a másik ritmusát, azonban még mindig elég bátortalan volt, ami Jenonak nem igazán tetszett így.
- Csókolj vissza rendesen - szólt rá, aztán kivette a kezéből a kontrollert. - Erre meg már nincs szükséged. Most egyedül velem foglalkozz. Csakis velem - tapadt újra Jaemin ajkaira, aki megilletődve viszonozta a csókját. Még sosem látta ennyire birtoklónak Jenot, de tetszett neki ez az oldala. Határozottan vonzó volt, és ahogy Nana fél kézzel a hajába túrva igyekezett teljesíteni a kérését, egyre inkább az lett. Jeno átkarolta a fiú derekát, egyre bátrabban csókolva meg őt, és amikor Jaemin megérezte a nyelvét a szájában, egyszerre ledőltek a maradék gátlásai is. A pólója nyakát megragadva rántotta magához Jenot, aki meglepődve fogadta a másik eddig nem tapasztalt hevességét, hamarosan pedig már úgy falták egymás ajkait, mintha ez lenne az utolsó tettük életükben.

Nana húzódott el először, amikor már szó szerint fájt a szája Jeno csókjaitól. Egy pillanatig azt se tudta hol van, aztán a képernyőre pillantva meglátta, hogy „Game over", ez pedig hirtelen észhez térítette őt.
- Vesztettünk - mutatta Jenonak, aki eddig nem is foglalkozott ezzel.
- Én nem nevezném vesztésnek - vette a tenyerébe Nana kezét, ő azonban sietve felállt, hogy kikapcsolja a játékot.
- Késő van, aludni megyek - jelentette ki, és Jenot hátrahagyva vonult el a szobájába. Még fel kellett dolgoznia, ami történt köztük, és közben nem tudott volna a fiú szemébe nézni, aki pár perccel később szintén elindult a saját ágya felé, előtte azonban még be kellett néznie a fürdőszobába egy bizonyos dolog miatt. Nem számított ilyen szenvedélyes csókolózásra.