XOXO (Kisses and Hugs)

Rainy day love - HyunIn (Stray kids)

aishaaa  888 szó volt, amíg nem írtam fölé a neved, de ennyit asszem még meg tudok bocsátani❤️

Hyunjin a buszmegállóban állt és az eget nézte. A felhők egyre sötétebb árnyékot vetettek a földre, és bár a fiú előrelátóan hozott magával esernyőt, nem örült túlzottan a dolgok alakulásának. Pont a szabadnapján kell esnie az esőnek! A megállóban nem volt rajta kívül senki, ami azt jelentette, hogy legalább Han Jisungot sikerült elkerülnie, aki az egyetlen olyan trainee társa volt, akinek ki nem állhatta a társaságát. Illetve ott volt még a kis Jeongin is, akivel mostanában nem igazán értették meg egymást. Hyunjin nem utálta őt, egyáltalán nem, sőt inkább külön kereste az olyan alkalmakat, amikor a kedvében járhatott, a fiú azonban az utóbbi napokban mintha direkt elbújt volna előle, valahányszor egy légtérbe kerültek, és Hyunjint ez kezdte egyre jobban zavarni. Nem emlékezett rá, hogy valamivel megbántotta volna Jeongint, és hiába kérdezte a többieket, ők sem tudtak többet nála. Mi történt azzal, hogy minden szabadidejüket együtt töltik? Vagy azzal, hogy ő Hyunjin hyung, Jeonginie pedig az ő babája? Hiányoztak neki a szoros öleléseik, és az, hogy a fiatalabb vele ossza meg a felmerülő kételyeit, bármiről is legyen szó. Nem szégyelltek egymás előtt semmit. Legalábbis Hyunjin eddig ezt hitte.

Az eső lassú kövér cseppekben kezdett esni, de mire Hyunjinnak sikerült kinyitnia és maga fölé emelnie a fekete esernyőt, már alig maradt száraz folt a járdán. Az utca eddig is inkább kihalt volt, az egyre vadabbnak ígérkező vihar azonban a maradék embert is fedezékbe kergette, így csak ő maradt ott az esernyőjével meg a zuhogó esővel. A busz még nem volt sehol, mellékes útvonalon járt, ahol nem kellett sokakat szolgálnia. Hyunjin is csak azért keveredett a városnak erre a részére, mert szeretett céltalanul gyalogolni, amikor nem volt más dolga, és nyugodtan végig akart gondolni valamit. Jelen esetben azt, hogy Jeongin miért kerüli őt, de két óra után még mindig ugyanott tartott ahonnan elindult, ezért úgy döntött, itt berekeszti a sétát és a telefonja által javasolt járművekkel hazamegy. Annál is inkább, hogy időközben ömleni kezdett az eső a pont fölötte sűrűsödő viharfelhőkből.

Talán tíz perc telhetett el, amíg Hyunjin az elemekkel harcolva állt teljesen mozdulatlanul az esernyője fedte kis kör közepén. A lehűlt levegő okozta borzongás ugyan végigfutott a testén, de ő nem engedte magát ilyen könnyen legyőzni. Annál keményebb fából faragták. Olyan keményből, amit csak egyetlen trainee fiú halvány mosolya képes meglágyítani... Amint ismét eszébe jutott ő, hirtelen lábdobogást hallott meg maga felé közeledni, oldalra nézve pedig egy fiatal fiút látott az eső elől egyenesen az ő esernyője felé futni, legalábbis erre következtetett abból, ahogy a jövevény a térdére támaszkodva kifújta magát, és csak azután vette jobban szemügyre őt, hogy ha későn is, de legalább a feje fedél alá került.
- Ahh, nagyon köszö... Hyunjin hyung?
- Jeonginie? Hogy kerülsz ide? - mérte végig őt egy szempillantás alatt az idősebb tetőtől talpig, anélkül hogy ezt észrevette volna magán.
- Ki akartam próbálni, amit mondtál. Hogy ha valamit végig kell gondolnod, akkor kijössz és csak mész amerre látsz.
- Vagyis követtél?
- Nem! - Jeongin még a feltételezést is sértőnek érezte. - Direkt később indultam el, nehogy véletlenül összefussunk.
- Miért nem akartál összefutni velem? - lépett közelebb hozzá Hyunjin, hogy egyikük se lógjon ki az esernyő alól, és mert közelebb akart lenni hozzá.
- Mert nem akartalak megzavarni - felelte a fiatalabb pislogás nélkül. Hyunjinhoz hasonlóan őt sem volt könnyű megfélemlíteni, és ez volt az egyik olyan tulajdonsága, amit a fiú imádott benne.

- És egyébként? Miért kerülsz engem, Inie? - kérdezett rá Hyunjin további kertelés nélkül.
- Nem kerüllek - törte meg a szemkontaktust Jeongin.
- Pedig én úgy érzem, hogy kerülsz - nyúlt volna az álla alá az idősebb, ő azonban ellökte a kezét.
- Nem kerüllek - ismételte magát, és már éppen hátra lépett volna, nem törődve a szakadó esővel, amikor megdördült az ég, ő pedig ijedten összerezzent, így Hyunjinnak lett oka szorosan köré fonnia a karjait.
- Én majd megvédelek, babám - suttogta félig nevetve, Jeongin azonban hamar elhúzódott tőle.
- Nem vagyok a babád, hyung. És nem félek a dörgéstől, csak a hangjától ijedtem meg.
- Hadd legyek már cuki veled - döntötte oldalra a fejét Hyunjin sértődötten. - Vagy akkor mondd meg, mi a bajod.
- Részben ez - fonta karba a kezét a fiatalabb. - Nem akarom, hogy az egész kapcsolatunk abból álljon, hogy engem cukizol.
- Akkor mit szeretnél? Csak mert elég nehéz komolyan venni téged, amíg ilyen aranyosan nézel...
- Nem vagyok aranyos! Szexi vagyok, szexi leszek, és a szexi srácok tetszenek - jelentette ki, majd amint eljutott az agyáig a mondatának az utolsó része, fülig vörösödött Hyunjin őt pásztázó tekintetétől.

- Végül is tényleg szexi vagy - mondta ki a fiú mosolyogva, most már nyíltan a másik ázott pólóján át kirajzolódó izmait bámulva. - És még szexibb leszel, ha így folytatod tovább.
- Hyung...
- Beképzeltnek gondolnál, ha azt mondanám, hogy szerintem tökéletesen illenék a „szexi srácok, akik tetszenek neked” kategóriába?
- Inkább azt gondolnám, hogy igazad van - motyogta Jeongin, és hagyta, hogy Hyunjin másodszorra is átölelje őt.
- Ez volt az, amit szégyelltél elmondani nekem?
- Nagyjából.
- Csak nagyjából?
- Az igazság az, hogy nem csak tetszel, hanem szerelmes is vagyok beléd, hyung - vallotta be a fiú, mire a másik kisöpörte a vizes haját a homlokából, hogy adhasson neki egy puszit.
- Én is valami hasonlót érzek irántad, Inie.
- Akkor... lehetünk egy pár? - nézett rá a fiatalabb őszinte izgatottsággal a tekintetében.
- Csak ha megengeded, hogy néha cukinak nevezzelek - jelentette ki mosolyogva Hyunjin, amire egy csókot kapott válaszul, ami valahogy még édesebb volt így a szakadó esőben egy fekete esernyő alatt, és egészen addig tartott, amíg meg nem érkezett az őket megmentő busz.