XOXO (Kisses and Hugs)

New year, new crush - TaeWoo (NCT)

- Hyung... te mit tudsz a szerelemről? - kérdezte Jungwoo Taeyongtól, miután leült mellé az üres folyosón az egyik padra. Mivel az első félév vizsgáit már teljesítette, egy darabig nem kellett a tanulás miatt aggódnia, ehelyett azonban hamar talált magának másik témát, amit legalább annyira komolyan vett, mint az előzőt.
- Sok mindent - sóhajtott Taeyong a térdére támaszkodva. - Mire vagy kíváncsi?
- Hát... - Taeyong felsőbbéves hallgató volt az egyetemen, aki a Jungwoohoz hasonló gólyákat terelgette a helyes irányba az első évük során, technikai segítség mellett pedig sokukkal barátságot is kötött, ami nem volt másként az ő esetében sem.
- Szóval?
- Van egy srác... - Valójában több srác is volt, Jungwoonak ugyanis nagyon könnyen tetszettek meg az emberek. Általában elég volt egy helyes arc és pár kedves szó, ő pedig rögtön az illető lábai előtt hevert, legalábbis gondolatban, ezt azonban nem akarta még Taeyong orrára kötni.
- Tehát tetszik egy srác. És te tetszel neki? Vagy miben segítsek? - puhatolózott tovább Taeyong.
- Igazából azt nem tudom, hogy mikor vagyok tényleg szerelmes - nyögte ki nagy nehezen Jungwoo. - Egy csomóan tetszettek már korábban, de mindenki máshogy, és fogalmam sincs, hogy ez mikortól szerelem, és mikortól csak tetszés, vagy nem is tudom micsoda...
- Na ez egy nehéz kérdés - nevetett halkan Taeyong. - Főleg úgy, hogy nem vagyok te. Talán ha elmesélnéd, hogy egy konkrét esetben mit érzel, az segítene nekünk megérteni az egészet. Persze csak ha nem túl titkos.

- Akkor... ott van Lucas.
- Wong Lucas?
- Igen ő. - Lucas Jungwoo évfolyamtársa volt, valamint kurvahelyes, amivel remekül tudta kompenzálni azt, hogy még alig beszélt Jungwooval. - Ő az egyik, aki tetszik.
- És mi tetszik benne pontosan? - kérdezte kíváncsian Taeyong.
- Hát... - Jungwoo egyértelműen zavarba jött a kérdéstől, amit Taeyong azzal próbált oldani, hogy gyengéden simogatni kezdte a combját.
- Gondolom az, hogy jól néz ki.
- I-igen az - dadogta a fiú az idősebb kezét figyelve. Taeyongnak szép keze volt, ami eddig még nem tűnt fel neki, most azonban legszívesebben órákig csak az ujjait bámulta volna beszéd helyett, ha ez nem lett volna rendkívül furcsa mindkettejük szemében.
- És ezen kívül?
- Ezen kívül? - bizonytalanodott el Jungwoo.
- Mit szeretnél csinálni Lucassal?
- Szeretném, ha nem nézne keresztül rajtam - nevetett a fiú a saját szerencsétlenségén. - Ha beszélgetne velem és... ő is szeretne engem. És megcsókolna minden alkalommal, amikor találkozunk - pirult bele a szavaiba, mire Taeyong ismét elmosolyodott.
- Ez aranyos... de tőled nem is vártam mást.
- Ezt hogy érted? - nézett fel rá a fiatalabb.
- Romantikusan állsz hozzá a kapcsolatokhoz. Úgy, ahogy például én. És pont nem úgy, ahogy Lucas.
- Vagyis... nem működne? - szontyolodott el Jungwoo. - Nem tetszenék neki?
- A tetszés túl gyakori jelenség ahhoz, hogy valamikor ne tetsszél neki - mondta sötéten Taeyong. - A kérdés inkább az, hogy jól éreznéd-e magad vele. Hogy olyan lenne-e az a kapcsolat, amilyet te elképzeltél magadnak, vagy csalódást okozna neked, esetleg bántana is...

Taeyongnak enyhén remegett a keze, ahogy Jungwoo combját fogta, amit természetesen a fiú is észrevett. Nem akarta, hogy a hyungja mérges legyen rá, vagy aggódnia kelljen érte, ezért minél hamarabb bocsánatot akart kérni tőle, ugyanakkor alig tudott valamit kinyögni a benne kavargó régi és új érzések miatt.
- Taeyongie hyung...
- Jungwoo, én nem akarom megmondani neked, hogy kivel randizz és kivel ne - előzte meg őt az idősebb, így szinte nem is hallotta a megszólítást. - Nagyon különböző emberek is egymásra találhatnak, és te is lehetsz boldog Lucassal, ha szeretnél. Menj az után, aki tetszik neked, velem ne is törődj, én csak arra kérlek, hogy vigyázz a szívedre - tette a tenyerét Jungwoo mellkasára, akinek erre olyan gyorsan kezdett dobogni az az érzékeny szíve, hogy ez egy pillanatig sem maradt rejtve Taeyong előtt. - Vigyázz magadra kérlek...
- Inkább te vigyázz rám, hyung - kérte halkan Jungwoo, miközben félve Taeyong szemébe nézett. Tudta, mi történik vele, hiszen ezerszer megtörtént már, ez a mostani azonban ezerszer erősebb volt a többinél. Taeyong is helyes volt, persze hogy az volt, de ennél sokkal többet számított az, hogy mennyire nyitott szívvel fordult Jungwoo felé, aki maga sem értette, hogy miért csak most vette észre őt, és azt, amit iránta érez.
- Jungwoo...?
- Hyung, én megértem, ha te nem... különben is béna vagyok az ilyenekben, és... és most biztos azt gondolod, hogy könnyen kapható vagyok, és bárkinek odadobom magam...
- Nem, Jungwoo, én... te tényleg lennél velem? - nézett rá azokkal a gyönyörű nagy szemeivel Taeyong, mire Jungwoo annyira zavarba jött, mint még soha.
- É-én... én igen...
- Akkor eljönnél velem egy randira? Mondjuk holnap - simogatta meg a fiú haját Taeyong, beletörődve, hogy ő most egy ideig nem fog újra a szemébe nézni.
- Akár ma is - suttogta Jungwoo, átadva az érzéseinek a hatalmat, Taeyong pedig válaszul gyengéden megcsókolta a homlokát.
- Ne szégyelld... ne szégyellj előttem semmit, oké?
- Oké - sóhajtott Jungwoo Taeyong vállára borulva. Túl sok minden változott meg a lelkében egyszerre, mégis valahogy felszabadító érzés volt Taeyongot szeretni, amit mindenképp el akart mondani neki is.
- Hyung...
- Igen?
- Köszönöm a választ.