XOXO (Kisses and Hugs)

Valentin napi meglepetés - JaeYong (NCT)

- Bubu? Hogyhogy itt vagy még?
- Már mondtam, hogy ne hívj így, Jaehyun - sóhajtott Taeyong fáradtan, ahogy a napi utolsó kávéját kortyolgatta az iroda kis konyhájának pultjára támaszkodva.
- Úgy hívlak, ahogy akarlak. Ma van a születésnapom - jelentette ki Jaehyun vidáman.
- Jó neked. Így minden évben boldog lehetsz Valentin napon - motyogta az idősebb.
- Nem feltétlenül - lépett közelebb hozzá a szülinapos. - Hiába van jó kedvem, ha annak, akit szeretek, egész nap csak fájdalmat látok az arcán.
- Talán megpróbálhatnád átadni neki a hangulatod - fordult el Taeyong, Jaehyun azonban nem engedte őt elmenni.
- Megpróbáljam?
- Ha tényleg szereted őt, akkor itthagysz engem, és elmész hozzá - folytatta a másik érzelemmentes hangon.

- Dehát te vagy az, Bubu - hajolt közel hozzá mosolyogva Jaehyun. - Téged szeretlek. Már hónapok óta próbálom a tudtodra adni, de mindig lerázol.
- Mert jobbat érdemelsz nálam - suttogta Taeyong, megfogva Jaehyun kezeit, amik gyengéden az arcára simítottak.
- Vagyis te is szeretsz? - kérdezte a fiatalabb, játékosan összeérintve az orrukat. - Csókolj meg, Bubu... Tudom, hogy akarod.
- Nem akarlak a lelki bajaimmal terhelni...
- Én viszont szeretnék neked segíteni - tartott ki Jaehyun az elhatározása mellett. - Ott akarok lenni neked, Taeyong. Hogy megöleljelek minden egyes nap, amikor rosszul érzed magad.
- Nem tudod, mibe keveredsz.
- Szeretem a meglepetéseket - lehelte a szerelme ajkaira Jaehyun. - Csókolj meg... csókolj meg, és mondj igent, Bubu, ne kéresd már magad.

Taeyong ezen a ponton már képtelen volt harcolni a szívével. Fokozatosan engedett Jaehyun csábításának, és miután átkarolta őt, belekapaszkodva a szürke kötött pulóverébe, óvatosan az övének nyomta az enyhén megnedvesített ajkait. A fiatalabb ekkor sem volt erőszakos, puhán csókolt vissza, miközben Taeyong hajába vezette az ujjait, és csak apró szünetek erejéig húzódott el, magában megállapítva, hogy a másik milyen édesen szereti a kávéját.
- Bubu, leszel a valentinom? - kérdezte mosolyogva később, amikor az ajkaik már nem, a testük azonban továbbra is egymáshoz tapadt.
- Ez nem csak mára szól, ugye? - Taeyong nem emlékezett rá, hogy valaha ennyire boldog lett volna valakinek a társaságában.
- Nem. Addig tart, amíg szerzek egy gyűrűt. Onnantól pedig örökké - szorította magához őt Jaehyun, az idősebb pedig vöröslő arccal elrebegett neki egy igent.