XOXO (Kisses and Hugs)

PS5 - BeomJun (TXT)

Egy napsütéses március délután, amikor épp semmi dolga nem volt egyik TXT tagnak sem, Beomgyu joggal gondolhatta, hogy valaki végre hajlandó lesz vele sétálni menni. Amióta virágozni kezdtek a fák, ő folyton csak a gyönyörű látképet bámulta, ha talált valahol egy ablakot a közelben, és egyre nőtt benne a vágy, hogy közelről is megnézze a téli alvás után éledező természetet, amire eddig a munka miatt nem jutott ideje. A négy lakótársát azonban mindez nem igazán érdekelte, és egy séta helyett inkább a nappaliban gyűltek össze videójátékozni Soobin kivételével, aki pár órával ezelőtt elment egy barátjával találkozni, akit a csapattársai nem ismertek. Mivel egyszerre csak ketten tudtak játszani, Yeonjun, Taehyun és Kai fél óránként váltották egymást, Beomgyu pedig az egyik kanapén összekuporodva duzzogott, amiért az ő ötletét, hogy ne a négy fal között töltsék a napot, kollektíven leszavazták. Nem is követte a játék menetét, pedig a hatalmas tévéképernyőt viszonylag nehéz volt figyelmen kívül hagyni, és az éppen kispadra kényszerült Taehyun is azon dolgozott, hogy megbarátkoztassa őt a helyzettel.

- Na, ne legyél ilyen morcos, Gyu - nyomkodta meg a fiú arcát, aki nagy nehezen kibírta, hogy ne mosolyogjon. - Szállj be te is, annak semmi értelme, ha ignorálni próbálsz minket. Majd máskor elmegyünk veled sétálni.
- De most van szép idő - folytatta a nyafogást Beomgyu. - És sosem hagyjátok, hogy azt csináljuk, amit én akarok.
- Mert neked csak unalmas ötleteid vannak - szólt közbe Kai gonosz vigyorral az arcán, amit a fiú természetesen nem hagyhatott megtorolatlanul. A csapat legfiatalabbja azért megpróbált elfutni a megérdemelt büntetése elől, de nem juthatott túl messzire, mielőtt Beomgyu kikapta volna a kezéből a kontrollert, hogy azzal üsse őt addig, amíg bocsánatot nem kér, ami rögtön az első után meg is történt.
- Lehetne, hogy nem teszitek tönkre a cuccaimat? - nézett rájuk összevont szemöldökkel Yeonjun, a PlayStation tulajdonosa, amikor mindketten visszaértek a nappaliba, Kai pedig ismét elfoglalta mellette a helyét, mint második játékos.
- Nem, mert ez a hülye gép elvesz tőlem titeket - fonta karba a kezét Beomgyu megbántottan.
- Ha kipróbálnád, rájönnél, hogy ez sokkal jobb időtöltés, mint bármi, amit kint lehetne csinálni ilyenkor - húzta le őt maga mellé Yeonjun azzal a szándékkal, hogy megváltoztatja a véleményét.

- Nem játszom.
- Csak vedd át tőlem pár percre.
- De nem akarok...
- Ne tegyél úgy, mintha brokkolit akarnék etetni veled - morogta a legidősebb, ahogy Beomgyut hátulról átkarolva mutatta meg neki, hogy melyik ujjaival nyomkodja a gombokat. - Ha még sokáig ezt csinálod, el fog fogyni a türelmem, Bonbon.
- Ne hívj így. Nem vagyok csoki - ellenkezett zakatoló szívvel a fiú. Yeonjun közelsége már a legelső találkozásuk óta máshogyan hatott rá, mint ahogy kellett, vagy inkább szabadott volna, és ezen az sem segített sokat, hogy Beomgyu őt tartotta saját maga után a leghelyesebb tagnak a csapatban. Nem is beszélve a gyakran látszólag semmiből jött puszikról vagy ölelésekről, mint amilyen ez a mostani is volt.
- Pedig néha szívesen megkóstolnálak - súgta a fülébe Yeonjun, nem törődve azzal, hogy a többiek hallják-e vagy sem. Mivel Beomgyu keze a teste többi részével együtt megdermedt pár pillanatra, a másik önkényesen visszavette tőle a képernyőn megjelenő karakter irányítását, később pedig hagyta, hogy a fiú szó nélkül kimásszon az öléből. Úgyis tudta, hogy nyert ügye van nála, ha adódik egy újabb, ennél is jobb alkalom arra, hogy közelebb kerülhessen hozzá.

Beomgyu egy darabig figyelte a játékot, a tekintete azonban folyton visszatévedt Yeonjunra, akit sokkal érdekesebbnek talált bárminél, ami a virtuális harctéren történt. Akaratlanul is közel akart lenni hozzá, érezni a testének melegét, a bőrének puhaságát... vajon milyen érzés lenne hozzáérni a nyakához? Beomgyu az a típus volt, aki nem hagyta a saját kérdéseit sokáig megválaszolatlanul, így további hezitálás nélkül letelepedett Yeonjun mögé, hogy a karjait a hasa köré fonva átölelje őt.
- Tudtam, hogy vissza fogsz jönni - mosolyodott el a fiú büszkén, amit csak a két másik társa láthatott.
- Kényelmesebb így, nem? - sóhajtott Beomgyu az idősebb vállára hajtva a fejét.
- Mindjárt féltékeny leszek - jelentette ki panaszosan Taehyun, aki időközben helyet cserélt Kaijal. - Huening, nem akarsz...?
- Fúj, nem - nevette ki a barátját a legfiatalabb, miközben a változatosság kedvéért a mobilján játszott a kanapén fekve.
- Szar lehet neked - mondta vigyorogva Yeonjun, amint Beomgyu gyengéden megpuszilta a nyakát. Ez minden eddigi érintésnél intimebbnek érződött, a fiú mégsem ijedt meg tőle, és egy kicsivel feljebb is megismételte a mozdulatot, majd mégegyszer, közvetlenül Yeonjun állkapcsa alatt. Ő irányította az eseményeket, és talán ez tetszett neki benne a legjobban, azon túl persze, hogy a karjaiban tartott srác egyáltalán nem ellenkezett a közeledése ellen. Lassan hozzá igazította a légzését is, igyekezve még inkább eggyé válni vele, és egy újabb vakmerő csókot nyomott az eddigiek mellé, amit lehet, hogy nem hagyott abba időben...

- Na, ne szívd ki a nyakam, Bonbon! - húzódott el hirtelen Yeonjun a másik ajkai elől. - Nem vagyok a pasid.
- De lehetnél - bukott ki Beomgyu száján a mondat, mielőtt még átgondolhatta volna az értelmét.
- Mi?
- Mi...? - A fiúnak úgy vert a szíve, mint még soha, Yeonjun pedig különösebb ellenállás nélkül kiszabadult a karjai közül, és hátra fordult hozzá.
- Kai, te jössz - nyújtotta át a fiúnak a kontrollerét anélkül, hogy levette volna a szemét Beomgyu ijedt arcáról. - Úgy érzem, valaki itt mondani szeretne nekem valamit.
- É-én nem... nekem nincs semmi mo-mondanivalóm - próbált tőle hátrálni a fiú, Yeonjun azonban nem hagyta őt felkelni a szőnyegről.
- Szerintem meg van - suttogta, ahogy Beomgyu arcához hajolt, aki ezen a ponton már semmit sem tehetett az elkövetkezendő események ellen. - Végre sikerült elfogadnod, hogy akarsz engem?
- Én... téged? - Yeonjun tudta. Beomgyu tudta, hogy Yeonjun tudja, én innen már nem volt menekvés, akárhányan is látták még ezt rajtuk kívül.
- Szívesen leszek a pasid - érintette meg az előtte ülő fiú ajkait Yeonjun, majd az ujjai helyét átvették az ő ajkai, ahogy egy intenzív csókba hívta Beomgyut, aki az első pillanatban azt se tudta, hogyan reagáljon erre. Egész eddig el kellett kerülnie az egyértelműen romantikus helyzeteket Yeonjunnal, nehogy véletlenül igazivá váljon az a vonzás, amit a kamerák előtt a barátságuk részeként mutattak meg, most azonban mindez egy kicsit sem számított, mert ők ketten nem csak barátok voltak... Amint eljutott Beomgyu agyáig, hogy szabad visszacsókolnia, durván Yeonjun hajába kapaszkodva szállt be a játékba, ezzel újabb löketet adva neki is, nehogy abba merje hagyni az eddigi mesterkedését. A csókok szünet nélkül követték egymást, az egész testüket lángra lobbantva, és Beomgyu csak akkor jött ismét zavarba, amikor Yeonjun mosolyogva megnyalta az ajkait, miután levegőért kapkodva elhúzódott tőle.

- Nem használnátok inkább az egyik üres szobát? - szólalt meg elsőnek Kai. Taehyun szája még mindig nyitva volt az előbbiek látványa okozta döbbenettől, Beomgyu pedig szégyenlősen eltakarta az arcát a kérdés hallatán.
- Majd később esetleg. Most inkább játsszunk tovább - vette el Taehyun kontrollerét Yeonjun.
- Most... komolyan játszani fogsz? - lesett ki Beomgyu az ujjai között.
- Megbeszéltük, amit kellett, nem? - vont vállat a fiú, csak hogy idegesítse egy kicsit a másikat. - A többi ráér ma este.
- Mit csinálunk ma este?
- Sétálni megyünk. Kettesben, vagyis hívhatod randinak - mosolyodott el őszintén Yeonjun, és megfogta Beomgyu kezét, hogy közelebb húzza őt magához.
- Biztos lehetsz benne, hogy randinak fogom hívni - dőlt a pasija vállára a fiú, alig várva a naplementét. Minden olyan váratlanul történt... de ha az lett a kimenetel, hogy Yeonjun elmegy vele sétálni, akkor egy szava sem lehet ellene.