XOXO (Kisses and Hugs)

Love - MarkHyuck (NCT)

Olyan minimális 18+ warning, hogy nem írtam ki a címbe

Haechan a lehető legkevesebb zajjal húzta be maga mögött a bejárati ajtót, bár az óvatosságára egyáltalán nem volt szükség. A csapattársainak többsége ilyenkor még nem érezte időszerűnek az alvást, pedig néhányuknak igencsak jót tett volna szakítani a megszokással, és az éjszaka nagyobb hányadát tölteni a jól megérdemelt pihenéssel, de ez nem Haechan dolga volt, így bosszankodás helyett inkább folytatta útját egy bizonyos szoba felé, ahol nagy eséllyel futhatott össze élete párjával, akit szemtől szembe sosem hívott volna így. Mark, ha nem is követte Haechan életvezetési tanácsait, másokkal ellentétben legalább már ágyban volt, és a telefonján nézett valami videót, amikor a látogatója szó nélkül bemászott mellé, és szorosan átölelte őt. Az egyáltalán nem érdekelte, hogy a fiú éppen mivel foglalkozik, de nem is akart tőle mást, csak hogy maradjon nyugton egy kicsit, amit meg is kapott, ahogy mindig, mert Mark már hozzá volt szokva az igényeihez, és szívesen tett eleget nekik, legalábbis általában. Akadtak olyan hullámvölgyek a kapcsolatukban, amikor távolabb sodródtak egymástól, és az egyikük egy ideig látni sem akarta a másikat, most viszont teljes volt köztük a harmónia, és Haechan majdnem el is aludt, mire Mark visszaölelte őt, hogy pár percig felé fordítsa minden figyelmét.

- Merre jártál? - kérdezte alig hallhatóan, nehogy megzavarja a karjaiban tartott szerelme értékes nyugalmát.
- Csak a Dream babáknál - sóhajtott Haechan, és halványan elmosolyodott a barátai megszólításán, amit természetesen csak akkor használt, ha épp egyikük sem volt jelen. - Lefektettem őket aludni.
- Úgy mondod ezt, mintha nem veled egyidősek lennének - nevetett fel Mark, mire a másik ragaszkodóan közelebb húzódott hozzá. - Amúgy nem akarlak elkeseríteni, de nem tudhatod, hogy mi történik náluk, miután elhagyod a házat.
- Jó, nyílván nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, ilyenkor reggelig már fel se kelnek, de Jenotól úgy tudom, hogy egyre komolyabban veszik az éjszakai alvást. Pár év után szerintem rájöttek, hogy nem is akkora hülyeség, amivel folyton nyaggatom őket. A hyungok persze tanulhatnának tőlük.
- Az biztos - értett egyet vele Mark. Az ő dormjukban szinte a nap bármely szakában lehetett valakit ébren találni.
- Tényleg, a szobatársad?
- Majd megjön. Valamikor - nézett a szoba szemközti fala melletti üres ágyra a fiú, amit Haechan úgy értelmezett, hogy akkor nyugodtan kényelembe helyezheti magát.
- Ma itt alszom. Nincs senki, aki kitúrjon mellőled.
- Egyébként is csak én mondhatom meg, hogy itt lehetsz-e vagy sem - súgta neki Mark mosolyogva, mire a kedves párja képes volt úgy nézni rá, mint aki legszívesebben azon nyomban nekiesne, természetesen a szó románcra vonatkozó értelmében.
- És megengeded, hogy itt legyek, életem egyetlen megrontója?
- Csak mert ilyen szépen kérted, napsugár - hajolt közelebb hozzá a fiú, azonban amint az ajkaik végre egymásba kapcsolódhattak volna, véghez vitte az előre kigondolt ördögi tervét, és Haechan kényeztetése helyett felült mellette az ágyban, csókra szomjasan hagyva a száját, valamint lehetőleg az egész testét is.

- Kimegyek mosdóba - jelentette ki, Haechan tekintete pedig ekkor már valami olyasmit üzent neki, hogy amennyiben megteszi, ne is merjen visszajönni utána.
- Utállak ilyenkor, ugye tudod? - suttogta.
- Tudom. De azt is tudom, hogy pont ezért szeretsz - hagyta ott őt Mark, hogy pár perccel később már egy szinte az érintéseiért könyörgő Haechant csókoljon meg, aki a hajába túrva követeli a magáénak őt, és ezúttal nem is maradnak sokáig kielégületlenül a vágyai... Mark nem töltött vele túl sok időt, mert nem voltak egyedül a lakásban, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna épp elég gyengéd az ő egyetlen Haechanjával, aki utána még percekig simult hozzá a takaró alatt, élvezve a testük forróságát, amit a rajtuk lévő ruhák csak akadályoztak volna. Aztán persze gyorsan magára kapott valamit, hogy ne reggel kelljen orvosolnia ezt a problémát esetlegesen mások szeme láttára, de továbbra is úgy tapadt Markhoz, mintha csak tegnap vallottak volna szerelmet egymásnak, amivel szerencsére most is tárt karokra talált nála.
- Haechan-ah, te gondolkodtál már azon, hogy mi lett volna velünk, ha csak egy unitban debütálunk? - kérdezte egyszercsak Mark, miután beborította apró puszikkal a fiú nyakának azt a részét, ami ölelés közben is elérhető volt a számára.
- Néha eszembe jut, igen - felelt neki halkan Haechan, többre ugyanis már nem nagyon futotta tőle. - De olyankor rögtön arra kezdek el gondolni, hogy mégis melyik csapatot választanám a kettő közül, amikor mindenkit annyira szeretek...
- Aranyos vagy - mosolyodott el Mark, Haechan azonban még nem fejezte be, amit elkezdett mondani.
- Most miért? Gondolj bele, a Dreammel nőttem fel, őket sosem tudnám elhagyni. Ugyanakkor sok szempontból a 127 nevelt fel. Ők mutatták az utat, amikor nem tudtam, mit tegyek, még akkor is, amikor rájöttem, hogy valójában nem akarlak téged a földbe döngölni, hanem arra vágyom, hogy te kerekedj felül rajtam, és olyan dolgokat csinálj velem, amiket én is legalább annyira szeretnék...
- Hát igen, nem véletlenül a szexuálisan frusztrált Haechan az egyik kedvencem - nevetett fel Mark, a szerelme pedig erre befogta a száját egy hosszú és élvezetes csókkal, miközben lassan a combjára vezette a fiú egyik meleg tenyerét.