XOXO (Kisses and Hugs)

The Nomin Wedding - NoMin (NCT)

Történt egy szép napon, hogy az NCT Dreamnek semmi dolga nem akadt, a szabadságukat azonban nem tudták elég izgalmasan eltölteni, mert éppen tél volt, és a hidegbe senkinek se volt kedve kimenni csak azért, hogy szép lassan jéggé fagyjon. Ígyhát mind a heten a nappaliban üldögéltek unalmukban, hátha valakinek egyszercsak akad egy jó ötlete, ez pedig idővel be is következett, hiszen a dreamykről volt szó.

- Tartsunk bulit. Zártkörűt, mivel úgysem hívhatunk most meg másokat - szólalt fel Chenle, Renjun azonban leintette.
- Minek? Nincs semmilyen alkalom, amit megünnepelhetnénk, úgy meg az egésznek nincs értelme. Annál még az is jobb, ha nem csinálunk semmit.
- Jaj, ne legyél már ilyen - Donghyucknak láthatóan kedvére volt Chenle ötlete, és a szobában körbenézve keresett valami okot, amivel a másik kínait is meggyőzheti. - Simán képzelhetjük, hogy valamelyikünknek születésnapja van.
- De kinek? Ez így egyenlőtlen lesz. És nincs is mit ajándékba adnunk - szállt be a gondolkodás menetébe Mark. - Inkább más ünnepség legyen. Családi összejövetel, vagy esküvő...
- Esküvő? - hördült fel Jaemin. - És ki házasodik össze kivel?
- Mondjuk Chenle Jisunggal - vetette fel Jeno. - Az cuki lenne. De lehet még Mark és Hyuck is.
- Mi? Nem, én még majdnem gyerek vagyok, nem állok készen a házasságra!
- Én pedig nem megyek hozzá valakihez, akivel hónapokig utáltuk egymást - ellenkezett Jisung után Donghyuck is. - Bocsi, Mark.
- Azt hittem, már megbocsátottál - nézett rá megbántottan a legidősebb.
- Persze, de addig biztos, hogy nem lesz esküvőnk, amíg fel nem vállalsz nyílvánosan - jelentette ki Hyuck a fiúhoz bújva. - Ezt fogadd el, ha velem akarsz lenni.
- Ha nem szeretnélek ennyire, most olyat kapnál tőlem - sóhajtott Mark fáradtan, de a mondatot nem fejezte be.
- Oké, mivel a Markhyuck egy ilyen játékhoz túl problémás, Chenle és Jisung pedig nincsenek is együtt, már csak egy választásunk maradt - vette kézbe a dolgokat Renjun, aki kezdett egészen belejönni az esküvőszervezésbe. - Nomin, vállaljátok?
- Tessék? Hogy mi ketten? - Jenot felkészületlenül érte a felkérés.
- De mi sem vagyunk együtt, ez tiszta, ugye? - kérdezte óvatosan Jaemin.
- Persze, de messze ti vagytok a legérettebbek közülünk a házasságra. Még akkor is, ha ez csak egy játék - magyarázta Renjun. - Vagy talán velem akar lenni az egyikőtök? - kérdezte, de közben olyan fenyegetően nézett a két barátjára, hogy ők nem mertek többé ellenkezni vele. - Sejtettem. Akkor kezdhetjük az előkészületeket. Sok dolgunk van.

A csapat nagyon komolyan vette az esküvő témát, és hamar ki is osztották a szerepeket. Jeno és Jaemin volt a két vőlegény, Chenle a pap, aki összeadta őket, Mark és Hyuck a két tanú, Renjun a násznagy, aki mindent intézett, Jisung pedig a gyűrűvivő fiú, mivel a koszorúslány megnevezést kikérte magának. A legtöbbet természetesen a kajával foglalkoztak, ami megadta az ünnep fényét, illetve ki is öltöztek valamennyire, amiben még jól érezték magukat. Nana és Jeno sütötték meg az esküvői tortát, aminek a tetejére aztán Chenle cukormázzal szivecskéket rajzolt, Renjun pedig Jisung segítségével megterítette az asztalt, igyekezve minél esküvősebb hangulatot teremteni. Mark és Donghyuck eközben privát eszmecserét folytattak egyikük szobájában, így csak később a torta megevésében segítettek, illetve az azt megelőző ceremónián.

- Lee Jeno, fogadod-e az itt megjelent Nana Jaemint hitves férjedül? - Chenle fülig érő vigyorral vezényelte le a szertartást, és mellette a többiek is alig bírták visszatartani a nevetésüket.
- Igen - mondta ki Jeno a legjobb barátja szemébe nézve, aki édesen mosolyogva fogadta ezt.
- Na Jaemin, fogadod-e Lee Jenonot...
- Igen! - kiáltotta a másik vőlegény izgatottan, mire a barátai a harcot feladva röhögve dőltek egymásnak, és pontosan ez volt a cél. Amíg lecsillapodtak a kedélyek, Jaemin és Jeno felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, amit mindketten a saját gyűjteményükből ajánlottak fel az esküvő erejéig, Chenle pedig összefogta a kezüket, hogy a visszatartott nevetéstől fulladozva befejezze a szövegét.
- Akkor mától fogva férj és fele... izé férj vagytok. Most csókoljátok meg egymást. - Mielőtt még a pár ellenkezhetett volna, Mark és Hyuck közelebb tolta őket egymáshoz, Jeno pedig végül eleget tett a többség akaratának, és óvatosan megpuszilta Nanát a száján, aki megilletődve nézett rá utána.
- Menjünk enni! - ragadta meg aztán az újdonsült férje kezét, hogy leplezze a csókkal felszínre bukkant érzéseit, a terve pedig be is vált, mert a barátait úgyis a kaja érdekelte a legjobban.

Az esküvői vacsora kitűnő volt. Jaeminéknek csak annyi volt a dolguk, hogy időnként megetessék egymást, és hogy a tortát együtt vágják fel, ami ellen semmi kifogásuk nem volt, hiszen ez a barátságukba is belefért. Evés után következett az első tánc, ami elég alternatívra sikeredett Nana twerkelésével, később a hangulat pedig csak még tovább javult, ahogy előkerültek a szekrény mélyéről az alkoholos italok, illetve a fiúk kedvenc dalai. Miután kitáncolták magukat, a friss házasok letelepedtek a kanapéra, hagyva a többieket is kibontakozni, Jaemin azonban nagyon furcsán érezte magát, és ennek Jeno volt a kiváltó oka, pontosabban a karja a derekán.

- Mi az, talán nem ölelhetem át a férjemet? - kérdezte a fiú teljesen komolyan, ahogy észrevette a másik fészkelődését.
- De. Persze, hogy megteheted. Miért ne tehetnéd? - motyogta Jaemin zakatoló szívvel. Ha Jeno is komolyan veszi ezt a játékot, akkor most tényleg a férje, de... miért ment ő bele ebbe egyáltalán? Ja igen, mert Renjun nem hagyott más lehetőséget. Mintha tudná, hogy Jeno neki már rég nem csak egy barát...
- Ifjú pár, nem vagytok álmosak? - termett előttük hirtelen Donghyuck.
- Ami azt illeti, eleget buliztunk mára - állt fel Jaemin, hogy elinduljon a szobája felé, Hyuck azonban nem tágított mögüle, és húzta magával Jenot is. - Ti miért jöttök velem?
- Azt hiszem, elfelejtettél valamit, Nana. Mit ér egy esküvő nászéjszaka nélkül? - húzta ördögi vigyorra a száját Donghyuck, majd belökte Jaemin után a döbbent Jenot is a szobába, és elfordította a zárban a kulcsot.
- Várj! Erről nem volt szó! - rángatta meg a kilincset Nana, de az nem engedett.
- Hagyd, hadd örüljenek, ha nekik ez kell. - Jeno sokkal nyugodtabban fogadta a fejleményeket, mint a férje. - Máskor is aludtunk már egy ágyban, nem lesz ezzel semmi gond.
- Igen. Igen, igazad van - sóhajtott Jaemin, majd a szekrényéhez lépett. - Kérsz pizsamát?

Miután megszabadultak az alváshoz eléggé kényelmetlen ingjeiktől, egy-egy kinyúlt pólóban és laza szabású rövidnadrágban feküdtek be az ágyba egymás mellé. Jeno szokása szerint Nana hajával játszott, de most nem beszélgettek közben, és a fiatalabb hamar el is húzódott a kezétől.
- Mi az? Eddig szeretted ezt - mondta csalódottan Jeno. Nem szerette, amikor a barátja észrevehetően tartotta tőle a távolságot.
- Nincs semmi, csak... bezavart ez az esküvősdi - motyogta Jaemin.
- De ez csak egy játék, Nana - simított volna a fiú homlokára Jeno, ő azonban még előtte megfogta a kezét.
- Nekem már nem az - suttogta és szomorúan behunyta a szemét. Eljutott arra a pontra, hogy nem érdekelte, mit vall be Jenonek. Már nem tudott ennyi titkot magában tartani. - Jeno, én nem tudok tovább a legjobb barátod lenni.
- Mi? Miért? Mi rosszat tettem? - kérdezte kétségbeesetten a fiú, Jaemin pedig hamar a tenyerébe vette az arcát, hogy megnyugtassa őt.
- Te semmit. Miattam...
- De nem! Nem hagyhatsz el, Nana, akármi is az oka - ölelte magához őt szorosan Jeno, amire Jaemin nem tudta, hogy felnevessen, vagy inkább elbőgje magát.
- Nem az van, amire gondolsz. Vagyis nem tudom, mire gondolsz, de erre biztos nem - húzódott el tőle, hogy végre elmondhassa, ami a szívét nyomja, de csak nem akartak jönni a szájára a megfelelő szavak. - Jeno, én... én...
- Te? - nézett rá aggódó kiskutyaszemekkel a barátja, Nana pedig egyszercsak úgy döntött, hogy kockára tesz mindent, és puhán a fiú ajkainak nyomta az övéit.

Bár Jaemin hamar elhúzódott, Jeno újra odahajolt hozzá, és az arcát megsimítva csókolta meg őt, ugyanolyan óvatosan, ahogy az előbb is, csak most még édesebben. Kíváncsian fedezték fel egymást, az új érzéseket, amik végre kiteljesedhettek a szívükben, és Jeno végül csak azért engedte el a másikat egy pillanatra, hogy kérdezzen tőle valamit.
- Szeretsz?
- Igen - lihegte Nana hevesen dobogó szívvel.
- Az jó, mert én is. Csak nem tudtam hogy elmondani - nyomott egy újabb puszit a fiú ajkaira Jeno.
- Hát most már mindegy - nevetett fel Jaemin felszabadultan, egy újabb és mélyebb csók után pedig már teljesen összegabalyodva feküdtek ott az ágyán, egymás közelségétől megrészegülve.
- Akkor nem bánod az esküvőt, ugye? - kérdezte Jeno a férje füle mellé puszilva.
- Nem dehogy - vezette a hajába az egyik kezét Nana. - Viszont ha már idáig eljöttünk, fejezzük is be rendesen.
- Igazi nászéjszakát akarsz? - nézett a másik vörösödő arcára Jeno. - Végülis... miért ne?