XOXO (Kisses and Hugs)

Légyszi ne kövezzetek meg😳 - KunYang 18+ (NCT/WayV)

Kun egy igencsak fárasztó napot tudhatott maga mögött, amikor aznap este befeküdt az ágyába. A WayV dormban a helyzet különösen kaotikus volt még jelenleg is, pedig tíz óra is elmúlt már, de hát tehetett Kun erről? Hendery és Xiaojun akkor is összevesztek volna valamin, ha nem lett volna ott a kérdés, hogy ki takarítja ki a vécét, Ten perverz megjegyzései nem miatta terelődtek Winwin felé, aki szintén nem miatta ütötte meg a thai fiút a felmosófával, Lucas előbb-utóbb amúgyis eltörte volna azt a tálat, Yangyang meg... ő Yangyang. Még Kun se mondhatja meg neki soha, hogy mit tegyen és mit nem. Az a kölyök senkire sem hallgat. És mégis, Kun róla gondoskodik a legtöbbet...

A unit tiszteletbeli anyukájának külön szobája volt, amiért minden este hálát adott az égnek, hogy így legalább ő alhatott rendesen az éjszaka, és nem kellett Lucas éktelen horkolását, vagy éppen Ten viccesnek szánt szabotázsait elszenvednie. Nem, ebben a szobában mindig nyugalom volt, amire Kunnak nagy szüksége volt a mindennapjaiban. Hat vele hasonló korú sráccal együtt lakni nem éppen egy leányálom, főleg, ha azok a srácok a WayV tagjai. Na nem mintha el akarna menni innen, hiszen valahol belül még mindig szereti őket, de azért egy bizonyos idő után az idegeire szoktak menni. Nagyjából úgy naponta háromszor.

Miután felrakta a telefonját tölteni, visszamászott az ágyba, hogy mostmár tényleg aludni térjen, ekkor azonban kinyílt az ajtó, és a borzas hajú Yangyang lépett be rajta. Kun azonnal észrevette a fiú arcán azt a bizonyos mosolyt, ami azt jelentette nála, hogy készül valamire, azonban így a nap végén nem maradt már ereje kizárni őt a béke szentélyéből, vagyis a szobájából.
- Mit akarsz Yang? - kérdezte, hogy minél előbb túlessenek a fiatalabb látogatásának okán.
- Én? Semmit - közelített hozzá a fiú a lehető legártatlanabb szemekkel. - Csak kipróbálom az ágyad - mászott be Kun mellé, azaz nem is mellé, mert mire az idősebb észbe kapott, Yangyang már rajta feküdt, ellehetetlenítve ezzel a menekülést.
- Szállj le rólam - próbálta eltolni őt magától, Yangyang azonban nem hagyta magát.
- Nem, Kun. Ma ennél már csak közelebb leszek hozzád - suttogta vággyal teli hangon, és az idősebb nyakához hajolt, hogy nyálas csókokkal lepje el azt.

- Ne... Yangyang ne csináld ezt - ellenkezett az érintések miatt sóhajtozva Kun, a karjaiból azonban mintha teljesen kiszállt volna az erő, ernyedten estek vissza a teste mellé a lepedőre. - Én ezt n-nem akarom...
- Dehogynem akarod - búgta a fiú ismét Kun füléhez hajolva. - Látni rajtad, hogy mennyire akarsz engem.
- De én nem... - Yangyang pont akkor talált egy érzékenyebb területet az idősebb kulcscsontjánál, aki hiába próbálta elfojtani a belőle kikívánkozó halk nyögéseket, azok végül utat találtak maguknak a csókra szomjas ajkai között. A józan esze egyre csak arra figyelmeztette őt, hogy nem helyes, amit csinál, hogy nem kéne hagynia Yangyangnak a testén való aljas mesterkedését, ugyanakkor nem emlékezett rá, hogy mikor élvezett ennyire valamit utoljára. A fiú olyan helyeken ért hozzá, ahol korábban még senki, és Kunnak az is rengeteget tett hozzá az élményhez, hogy Yangyang támaszkodott fölötte, nem pedig valaki más. Másnak nem is hagyta volna, hogy idáig elmenjen vele... na várjunk csak egy kicsit! A póló mégis mikor került le róla?

- Yang-yang... állj le kérlek - szólalt meg akadozva, mire a fiatalabb egy pillanatra abbahagyta a hasa puszilgatását.
- Miért? Neked is kijár egy kis kényeztetés - mondta, és visszamászott Kunhoz, hogy az arcaik ismét veszélyesen közel kerüljenek egymáshoz. - Nem csak te törődhetsz velem, hanem én is veled.
- De ezt miért így akarod visszaadni? - kérdezte az idősebb kétségbeesetten, Yangyang azonban válasz helyett megszabadult a saját pólójától is, így Kun szemei elé tárva izmos felsőtestét.
- Érints meg, Kun. Érints meg, ahol csak akarsz - vezette a fiú kezét maga felé, aki önkéntelenül is végigsimított Yangyang kockás hasán, karcsú derekán és végül a férfiasan széles vállain.
- Nem kéne ezt csinálnunk, Yangyang - nézett ki oldalra az idősebb. - Ez nem helyes.
- Kit érdekel, hogy mi helyes és mi nem, amikor én le akarok feküdni veled? - kérdezte idegesen a másik. - Nézz rám, Kun. Nézz rám és hagyd abba az ellenkezést.
- Nem.
- De - Yangyang maga felé fordította az idősebb arcát, akinek a szemeiben könnyek csillogtak a tehetetlenségtől, illetve a benne tomboló széthúzó érzésektől.
- Most meg fogsz erőszakolni? - nyögte ki a kérdést a torkát szorító sírástól nehézkesen.
- Nem erőszak, ha élvezed. És élvezni fogod, higgy nekem - suttogta Yangyang Kun fülébe. - Csak nyugodj már meg végre. Ha máshogy nem megy, kapcsold ki az agyad.
- Nem tudom, azt hogy kell - sóhajtott szomorúan a fiú. Ő csak ahhoz értett, hogy hogyan kell mindenre gondolni egyszerre, ennek ellenkezőjéhez azonban fogalma sem volt, hogy kezdjen hozzá.
- Akkor segítek - szólalt meg kedvesen Yangyang, és végigsimított Kun meztelen hasán, egészen a nadrágja széléig, így újra előcsalogatva a fiú kéjes sóhajait, illetve egy kétségbeesett nyögést, ahogy a kezét a ruhán át dudorodó férfiasságára vezette.
- Ne... Yangyang, kérlek hagyjuk ezt abba, amíg még lehet - könyörgött neki az idősebb, őt azonban már nem lehetett eltéríteni az eredeti szándékaitól.
- Innen már rég nem lehet visszafordulni, Kun. Érzed ezt? - érintette össze az ágyékukat Yangyang, amiből biztossá vált a másik számára, hogy nem ő itt az egyetlen, aki fel van izgulva. - Ez miattad van, úgyhogy neked kell elintézned.
- Nem tudod inkább kiverni magadnak? - Kunnak elképesztően nagy erőfeszítésébe került, hogy ne nyögjön fel újra, ahogy a fiatalabb ide-oda mozgatta a csípőjét.
- És akkor téged ki intéz el?
- Majd én... magamnak - motyogta sóhajtozva a fiú.
- Elismerem, elég szexi lenne, ahogy kivernéd rám, de ma inkább én csinálnám neked, ha nem baj - vigyorgott rá sokat sejtetően Yangyang, és elkezdte lehúzni Kun nadrágját, aki a fejét inkább oldalra fordítva hagyta ezt neki. A teste mindenképpen akarta a fiú érintéseit, az esze viszont még mindig foggal körömmel küzdött ellene, és ez a kettő sehogy sem akart egyensúlyba kerülni. Az egyik része hihetetlenül élvezte ahogy Yangyang előbb a kezével, majd a szájával kezdte el kényeztetni őt odalent, a másik viszont el akarta lökni őt magától, hogy ne történhessen meg az, amit a fiatalabb próbál éppen megtenni vele. A megfontolt Kun nem akarta, hogy egy meggondolatlan és csupán vágyak által vezérelt alkalom legyen neki az első, az érzelmes Kun viszont Yangyang minden mozdulatától egyre jobban szeretve érezte magát, és nem bírta megtagadni ezt az érzést magától. Az ellentétek szinte szétfeszítették a testét belülről, és az egyetlen, amit tehetett, az az volt, hogy felnézett Yangyangra, aki épp akkor engedte ki az ajkai közül a kicsi Kunt.