XOXO (Kisses and Hugs)

Titkos üzenet - ChenSung (NCT)

- Szóval? Mit akarsz mondani nekem, Jisung-ah? - kérdezte a fiatalabbtól Jaemin, amikor végre kettesben maradtak a szobában. - Csak nem azt, hogy belémzúgtál?
- Nem, te hülye! - Jisung arcán látszott, hogy rég megbánta azt a döntését, miszerint Nanától kér segítséget ebben az igencsak személyes ügyben. - De valaki másba viszont igen - vallotta be kelletlenül.
- Na, és ki az? - kérdezte az idősebb kíváncsian. - Ki rabolta el az én kisbabám szívét?
- Nem vagyok a babád! Én egyedül Chenle babája vagyok! - szaladt ki a száján, mire Jaemin elvigyorodott.
- Szóval Chenle az - vakarta meg az állát. - És azt akarod, hogy hozzalak össze vele?
- Nem, csak tanácsot jöttem kérni, de már megbántam - fordult el tőle Jisung. - Inkább megkérdezem Jeno-t.
- Várj már, én is tudok tanácsot adni! - kapott a karja után. - Tavaly végülis összejöttem Jeno-vel.
- Igen, de csak azért, mert ő is totál beléd volt zúgva, az nem számít - legyintett Jisung lemondóan. - Chenle viszont egyáltalán nem néz rám úgy - sóhajtott.
- Akkor el fogjuk érni, hogy ez megváltozzon - állt fel tettre készen Jaemin. - Kell egy terv.
- És neked van terved? - nézett rá a fiatalabb kételkedve.
- Van. Nem is akármilyen - kacsintott rá Nana. - Úgy fog belédszeretni, hogy azt se tudja, ki vagy.
- Azt hogy? Nem értem...
- Te leszel a titkos hódolója! - ismertette a zseniális tervet Jaemin.
- A titkos hódolója? Ne már, olyan csak a mesékben van.
- És? Ki ne szeretné, hogy a mesék valóra váljanak? - tette fel a költői kérdést a fiú.
- Hát...
- Na ugye? - nevetett rá Jisungra az ötletgazda. - Akkor már csak meg kell valósítani.

Attól a naptól kezdve Chenle sorra kapta az apró ajándékokat és kedves üzeneteket a titkos hódolójától. Jisung szorgalmas volt, minden alkalmat megragadott, hogy valamivel meglepje a kis szerelmét, aki minden egyes alkalommal rácsodálkozott az asztalára rakott édességre, vagy a tükörre ragasztott üzenetre, aminek tartalmán aztán elmosolyodott, néha pedig még el is pirult hozzá. Egyre csak azt próbálta kitalálni, ki gondolhat rá ennyire minden egyes nap, de mivel a többi fiú is be lett avatva Jaemin tervébe, folyton csak félrevezető információkat kapott tőlük, amik egy idő után annyira összezavarták, hogy teljesen tanácstalan lett.
- Nana, légyszi mondd el! - nyaggatta akkor éppen őt a kínai fiú. - Muszáj megtudnom, kérlek!
- Miért akarod annyira tudni? - kérdezett vissza Jaemin összehúzott szemmel. - Miért nem jó neked, ha csak úgy megkapod az ajándékokat továbbra is?
- Mert tudni akarom, hogy kinek vagyok ennyire fontos, és... hyung, az üzenetei azt sugallják, hogy szerelmes belém. Én még sosem voltam szerelmes, de amikor arra gondolok, hogy miket írt nekem, akkor...
- Értem - nézett mosolyogva Chenle vörös arcára az idősebb. - Ma este találkozhatsz vele.

- Mi? Miért mondtad, hogy este találkozhat velem? - nézett Jisung kétségbeesetten Jaeminre. - Én erre még nem állok készen!
- De szeret téged - mondta a fiú határozottan. - Szeret téged, és tudni szeretné, hogy ki vagy.
- Csalódni fog - fordult el sóhajtva Jisung. - Csalódást fogok okozni neki.
- Dehogy fogsz! Örülni fog neked, majd meglátod. És te is örülni fogsz, mert végre össze fogtok jönni.
- Nem, nem fogunk! Mindent elrontottál, nem érted? - szaladt el sírva a szobája felé Jisung, és ott is maradt egész délután. Nem akarta, hogy a többiek lássák őt sírni, amit abbahagyni viszont nem tudott, mert biztos volt benne, hogy Chenle sosem szeretné őt viszont, titkos üzenetek ide vagy oda.

- Nana, mikor mutatsz be a titkos hódolómnak? - kérdezte izgatottan Chenle a fiútól. Már legalább hatszor átöltözött a tökéletes ruhaösszeállítást keresve a találkozásra, és most már alig bírt nyugton maradni.
- Ha ennyire akarod, akkor legyen most - egyezett bele Jaemin. - De kötelességem elmondani, hogy ő nem igazán akarja ezt a találkozást.
- Miért? Már nem tetszem neki? - szomorodott el Chenle, a másik viszont gyorsan tisztázta a dolgot.
- Nem, attól fél, hogy ő nem fog tetszeni neked. Hogy csalódnál, ha megtudnád, ki ő.
- Benne? Sosem csalódnék abban az emberben, aki ennyire gondoskodik rólam anélkül, hogy egyáltalán találkoztunk volna - mondta Chenle őszinte szemekkel.
- Ami azt illeti, már ismered őt - szólalt meg halkabban Jaemin. - De ahelyett, hogy találgatni kezdenél, inkább elviszlek hozzá. Csak hunyd be a szemed.
- Oké - Chenle mosolyogva engedelmeskedett, Nana pedig a kezét fogva lassan elvezette őt egy bizonyos ajtó elé.
- Kinyithatod - mondta, a fiatalabb azonban először nem igazán értette a helyzetet.
- Miért jöttünk Jisung szobájához? - kérdezte, amire Jaemintől csak egy jelentőségteljes pillantást kapott.
- Jisung... ő az én...? Jisung baba... - Chenle arcán olyan gyorsan futottak végig az érzelmek, hogy Nana sehogy se tudta eldönteni, hogy a fiú most sír vagy nevet, és ha sír, akkor a boldogságtól-e, vagy sem. - Jisung-ah... ennyi mindent megtett értem, és még azt hiszi, hogy én nem... hogy én nem szeretném őt...
- Hé, jól vagy? - fogta meg a vállát Jaemin, ő ugyanis már egyértelműen sírt a tenyerébe temetve az arcát.
- Csak... meg vagyok hatva - magyarázta szipogva Chenle, majd az ajtókilincs után nyúlt.
- Előbb talán nyugodj meg egy kicsit - állította meg őt az idősebb.
- Igazad van - törölte meg a szemeit a fiú. - Különben sem tetszenék ilyen arccal Jisungnak.
- Dehogynem tetszel - nyílt ki hirtelen az ajtó, és a szintén kisírt szemű maknae lépett ki rajta. - Chenle, én...
- Szeretlek - szorította őt magához habozás nélkül a kínai fiú. - Szeretlek Jisung. Olyan nagyon szeretlek... - halkult el a hangja, a másik pedig az örömtől ismét könnyezni kezdett.
- Én is szeretlek - suttogta Chenle-t ölelve, Jaemin pedig elérkezettnek látta az időt, hogy magukra hagyja őket, és mosolyogva elsétált a tervének sikerén büszkélkedve.