XOXO (Kisses and Hugs)

I have two hands for a reason - YuMark/MarkHyuck (NCT)

aishaaa  nem bírtam ki, hogy ne rakjak bele Markhyuckot, sorry😂

„Who's my oppa? Dude, it's obviously Yuta...”

Szóval igen. Yuta és én most ilyen kapcsolat féleségben vagyunk, bár nem nevezném magunkat egy párnak. Egyikünk sem mondta ki, hogy járunk, és ugyanúgy sok időt töltünk együtt mint eddig, csak most már hívhatom oppának, ő pedig megcsókolhat válaszul. A legjobban azt szeretem benne, hogy mennyire odafigyel arra, hogy különlegesnek érezzem magam mellette, annak ellenére, hogy viszonylag korán egyértelművé tette, hogy nem én vagyok az egyetlen srác az életében. Jungwoo is hívhatja őt oppának, Winwinnek pedig mindig jut pár csók, amikor Yuta találkozik vele, amiért akár féltékeny is lehetnék, de nem vagyok, mert tudom, hogy nincs miért annak lennem. Yuta szeret engem a maga módján, és ebbe mindkettőnknek belefér az, hogy egymáson kívül másokat is szeressünk.

Igen, ez rám is igaz, mert összehozott a sors egy bizonyos Lee Donghyuckkal, akit képtelenség nem szeretni, és aki lényegében szerelmet vallott nekem, amikor legelőször megcsókoltam őt még évekkel ezelőtt. Jó, lehet hogy csak annyit mondott, hogy egészen elviselhető vagyok, amikor beszéd helyett valami másra használom a számat, de ez tőle hatalmas dicséretnek számított akkor, és el is töltöttem vele néhány boldog hetet, amíg minden felmerülő problémát meg tudtunk oldani pár gyengéd vagy éppen forró érintéssel. Aztán persze mindketten rájöttünk, hogy hosszútávon ez így nem fog működni, és egy párként csak fájdalmat okoznánk egymásnak, szóval pontot tettünk az ügy végére, és folytattuk az életünket szingliként. Csakhogy az a pont inkább hasonlított egy vesszőre, ami elválasztotta a szerelmi kapcsolatunk kezdetét a folytatástól. Hiába nem voltunk együtt hivatalosan, attól még Donghyuck az én ölemben kötött ki a legtöbbször, amikor szeretgetésre vágyott, és én is szívesen csókoltam meg őt esténként, ameddig az nem ment túl messzire. Nem akartam nagyon erősen kötődni hozzá, ebben pedig sokat segített az, hogy mindketten élveztük a többi csapattársunk kitüntető figyelmét is egymáséi mellett.

Persze ettől függetlenül voltak kisebb nagyobb fellángolások. Donghyuck túl elbűvölő volt ahhoz, hogy ne szeressek belé újra és újra, de már egy jó ideje nem fektettem le őt, és ebben közrejátszott az is, hogy mennyire közel kerültem Yutához érzelmileg. Yuta már az első találkozásunkkor szimpatikus volt nekem, de az első években csak sima barátok voltunk, romantikus érzelmek nélkül. Ő akkoriban eléggé el volt foglalva Winwinnel, én meg nem tudtam elképzelni magamról, hogy valaki mással is együtt legyek Hyuckon kívül. Olyan kapcsolatot akartam, mint mindenki más, ahol két ember nagyon szereti egymást, és közösen legyőznek mindent és mindenkit, aki közéjük állna, de a Donghyuckkal való veszekedéseim egy idő után ráébresztettek arra, hogy nekem ez nem fog menni. Főleg ha folyton olyanokba szeretek bele, akik ennyire különböznek tőlem.

Yutával se volt ez nagyon másképp. Őt mondjuk sosem utáltam a szó szoros értelmében, de nagyon tudott idegesíteni, amikor piszkálni kezdett csak azért, hogy figyeljek rá. Folyton játszotta a szexi oppát, akinek egy pillantása is elég ahhoz, hogy a kiszemelt áldozata remegő térdekkel a karjaiba omoljon, és pontosan már nem tudom, mitől változott át az erre adott reakcióm szemforgatásról pontosan arra, amit Yuta remélt, de egyáltalán nem bánom, hogy megtörtént. Donghyuck mellett most már ő is életre tudta kelteni a pillangókat a hasamban, és amikor először megcsókoltuk egymást, olyan boldogság töltötte el a szívem, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik. Pontosan emlékszem, hogy történt, animét néztünk a laptopján az ágyában fekve, és amikor a főszereplő ismét fantáziálni kezdett a suli legnépszerűbb fiújáról, Yuta elkezdte puszilgatni a nyakam, először csak viccből, amit abból tudtam biztosra, hogy csiklandozott is közben, aztán ahogy nevetve a hátamra fordultam, elismerve a vereséget, vággyal teli tekintettel mért végig a szaporán liftező mellkasomtól egészen az ajkaimig, és kijelentette, hogy meg akar csókolni. Aztán megtette. Nem emlékszem valami sokra abból az epizódból, amit aznap este kellett volna megnéznünk, Yuta puha, mégis határozott csókjaiért azonban egy ennél sokkal fontosabb eseményt is simán kihagytam volna. Biztonságban éreztem magam a karjai között, tudtam, hogy csak olyasmit tenne velem, ami mindkettőnknek jólesik, és ekkor végre megértettem, miért szerette Donghyuck annyira rám bízni magát szeretkezés közben. Ez... valami fantasztikus érzés. Mindkét oldalról, és ha két szerelmem van, még választanom sem kell a kettő közül.

Persze kereshetnék egy tökéletes partnert, akiben egyszerre megtalálok mindent, amire csak vágyom, de mégis kinek van ideje egy képzeletbeli srácot kergetni? Nekem biztosan nem. Inkább a létezőket igyekszem boldoggá tenni. Tegnap Hyuckot ringattam álomba, miután majdnem véresre csókoltam a száját, ma pedig Yuta mellett leszek, és hagyom magam sodródni az éjszakával. Elvileg megint filmezéssel kezdünk, aztán ki tudja, hová fogunk kilyukadni. Ki tudja... nyílván tudom, hogy az ágyába. De ettől még egy kicsit sem várom kevésbé.