XOXO (Kisses and Hugs)

A hét napjai (part 3) - NoRenMin (NCT)

- Szia Jaemin!
- Szia. Eljössz velünk ma délután fagyizni?
- Nem akarom zavarni a randitokat...
- Dehogy zavarnád!
- Azért hívunk, mert szeretnénk, hogy gyere.
- Hát jó...

Egymás mellett ültünk a fagyizóhoz közeli egyik padon. Én középen, ők a két oldalamon, és mindannyian megkóstoltuk egymás fagyiját, mintha én is részese lehetnék az egyik randevújuknak. Nagyon fura érzés volt. Egy ponton Renjun még a kezem is megfogta, Jeno pedig átkarolta a derekam, mintha hozzá tartoznék, és mire a fagyitölcsér aljára értem, már nem is ízlett annyira a fagyos édesség, mint egyébként szokott.
- Miért vagy ilyen levert, Jaemin-ah?
- Igen, olyan szomorúnak tűnsz mostanában - szorította meg a kezem Renjun, mire erősen koncentrálnom kellett, hogy ne sírjam el magam.
- Nincs semmi baj...
- Igen, azt látjuk - húzott magához Jeno egy ölelésre, a másik oldalamról pedig Renjunt is éreztem, ahogy édesen hozzám bújik. - Tudjuk a titkodat, Jaemin.

- Te-tessék? De honnan...? - Ahogy kimondta ezt, egyből ezerrel kezdett verni a szívem.
- Mielőtt bemutattál volna minket egymásnak, azt gondoltad, hogy csak neked tetszem én? - kérdezte Renjun számonkérően.
- Vagy hogy nem vettem észre, ahogy bámulsz? - tette hozzá Jeno, hogy teljesen megsemmisítsen.
- Ha tudjátok, akkor miért öleltek mind a ketten? Nem járhatok csak az egyikőtökkel, nem tudok közületek választani... - mondtam a könnyeimet nyelve.
- Miért kéne választanod? - puszilta meg a nyakam Renjun. - Hasonló cipőben járunk, mint te.
- Meg tudjuk oldani, hogy senki se érezze kihagyva magát - tette hozzá Jeno kedvesen.

- És hogyan?
- Legyen mondjuk így. Hétfőn te és én, kedden te és Renjun, szerdán Renjun és én, csütörtökön mind a hárman, pénteken szabadon választhatunk, hétvégén meg kizárólag együtt megyünk randira, akármi is történik.
- Ezt így... lehet? - kérdeztem halkan, Jeno felsőjébe törölve a könnyes arcom.
- Miért ne lehetne? - szorított magához Renjun. - Miattad vagyunk most itt, nem hagyhatunk ki a kapcsolatunkból.
- Olyan kedvesek vagytok - suttogtam boldogan. Álmomban sem gondoltam, hogy ide fog kilyukadni az egész mesterkedésem.
- Csak szeretünk téged - adott egy puszit a hajamba Jeno.
- Én is szeretlek titeket - sóhajtottam, és ezzel megint szép lett az élet.