hihetetlen érzés erről az eráról és ráadásul a befejeztéről írni. ugyanis ettől kezdve lettem úgy igazán army. mint tudjátok a not today óta stannelem őket, de a dna és a vele együtt és utána jövő dalok hozták meg azt, amit annyira, de annyira szerettem. szörnyű erről múlt időben írni, ugyanis ezek az erák, ez a négy era jelentette nekem a mindenséget. most is elfog a sírás, legfőképpen azért, mert két koncert is lezajlott ezidő alatt, a love yourself és a speak yourself world tour. nem panaszkodom, mert voltam egy másik csodálatos csapat koncertjén, de egy álom lett volna a fiúkat látni. ez az era annyira közel áll hozzám. minden egyes dal megtanított valamire. főleg arra, hogy mennyire meg kell becsülnünk azt, amink van. magunkat. hiszen önmagunk szeretése a legcsodálatosabb dolog a világon. nem mondom, hogy teljes mértékben szeretem önmagam, de a bts sokban hozzátett, hogy ne úgy nézzek magamra, ahogy régen.
ki nem tudok választani dalt, hogy melyik a kedvencem, mert minden egyes dalnak a szövege összemosódott bennem eme több mint 2 év során. egy egészet alkot a love yourself era, amiben megtaláltam önmagam. ha mégis mondanom kell kedvencet, akkor az a magic shop-t, i'm fine-t, a mikrokosmos-t, a szólókat és az answer: love myself-t mondanám. hogy mennyire zseniális dalok is ezek. már megint nem bírok a könnyeimmel és lehet alig merem majd kiposztolni ezt a részt is. :(( túlságosan is személyes, de egyben muszáj megosztanom az érzéseimet, amit az era iránt érzek. nem tudom, hogy más is érez hasonlóképpen, mint én, de mégis szükségét érzem annak, hogy kellőképpen búcsúzzak a kedvenc bts erámtól.
nem tudom, hogy ezután mi lesz, de mindig is kincsként fogom őrizni ezt az erát a szívemben. sokat jelent nekem a bts. nagyon vetekszik az ub banda helyéért, de lehet, hogy ők már azon a szinten is túlmutatnak. köszönöm, köszönöm ezt a sok szeretetet, amivel mosolyt csaltatok az arcomra srácok. köszönöm namjoon, jin, yoongi, hoseok, jimin, taehyung és jungkook. <3 mind felnőttetek, ahogy én is veletek. egyszerűen hihetetlen hálát érzek, amit nem tudom, hogy hogyan fogok egyszer megköszönni, de majd valahogy biztosan.
addig is alig várom, hogy mit hoz a jövő.
legyetek jók, a fiúk és ti is olvasóim. puszi mindenkinek a pocijára, és bocsi ezért az érzelmes részért, de kellett. ígérem, hogy következőleg már tényleg egy comeback lesz terítéken.
20170911 — 20191029
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
