Seventeen Mingyu

99 9 0
                                    

Sziasztok. Tudom, tudom jó rég nem jártam erre. Próbálok most a téli szünetemben többet írni, a vizsgaidőszakom annyira brutálisra nem sikerült négy vizsgám lesz és mind januárban, így van időm bőven tanulni. Próbálkozok aktív lenni ígérem, most pedig egy extra hosszú résszel kárpótollak titeket. Jó szórakozást hozzá.

-Én ezt perccel tovább nem bírom elviselni!-léptél be köszönés nélkül a pszichológusod rendelőjébe, ahol mostanában törzs vendég vagy. Napi szinten keresed fel a rendelőt, ahova rendszeresen ideg összeroppanással érkezel. Arra pedig végkép nem vagy büszke, de az se ritka, hogy este még beszélned kell hívásban a doktorral. Szerencsére nem egy alpári bunkó, de akkor is rajtad kívül még van más betege is. Ő még is mindig időt szakított rád, talán félt attól, hogy ha nem kapod meg a kellő figyelmet, akkor megint olyan hülyeséget csinálsz mint anno.

-Megint mit tett Hongjoong?-tette fel a kérdést. Tudta jól, hogy egyetlen egy ember képes ennyire heves érzelmeket kiváltani belőled, aki miatt képes lennél egy egész napot végig zokogni, aki mellesleg a pasid.

-Elmentünk egy étterembe, nem egy nagyon drága és puccos helyre, csak egy random étterem. Ott volt egy csapat korunkbeli fiú, akik mellettünk kettővel ültek. Hongjoongnak már ez nem tetszett, hogy egy légtérbe vagyok velük. Nem is tehettem erről! Aztán az egyik rám mosolygott, mert mint később realizáltam, egyik barátnőm nővérének pasija. Odaintettem neki, amire Joongnak elszakadt a cérna. Kirángatott az étteremből és elkezdett ordítozni velem. Megalázó volt nagyon is. Amikor meg sírva fakadtam, akkor közölte, hogy biztos csak azért csinálom, hogy annak a fiúnak a figyelmét felkeltsem-mondtad újra a sírás határán, ahogy visszagondoltál a nem sokkal ezelőtti jelenetre, ami neked oly megalázó volt. A nyílt utcán más emberek szeme láttára alázott meg.

Meglepő lehet, hogy ha Hongjoong így bánik veled, akkor mi a francért vagytok együtt. Ez jogos, de egyszerűen képtelen vagy elválni tőle. A szüleid három évvel ezelőtt haltak meg. Úgy volt, hogy nevelő intézetbe kerülsz, mert igaz tizennyolc éves már megvoltál, de gimnáziumba jártál még. Ekkor került Hongjoong a képbe. Egy jómódú család elkényeztetett gyereke, persze ez akkor rögtön nem tűnt fel. A legédesebb fiúnak mutatta magát. Mindent képes volt neked megvenni, amire rámutattál, közölte, hogy költözhetsz hozzá ha szeretnél. Azóta nála laksz. Folyton érdeklődött irántad és próbált téged biztonságba helyezni, amennyire egy ilyen érzelmi sokk után lehet. Azonban, ahogy egyre közeledtetek egymáshoz, ahogy a fiú kezdte kimutatni a foga fehérjét rájöttél, hogy nem is ismered annyira mint gondoltad. Elkezdett erőszakos lenni veled lenni. Ha nem az akarata szerint történt valami, akkor ordított, csapkodott és néha még ütött is. Csak azért viselted el mert hálásnak kellett lenned neki, mivel ő volt az egyetlen indok, hogy nem nevelő otthonba kerültél. El kell tudnod viselni az ilyeneket, sőt lehetne sokkal rosszabb is.

Azt nem tudja, hogy pszichológushoz jársz, mert akkor csak jönne az olyan dumáival, mint, hogy nem tudnak semmit, bárkinek kiöntheted a lelked, meg csak az elmebajosoknak kell pszichológus. Nem beszélve, hogy mennyire kiakadna, ha megtudná, hogy egy férfi pszichológushoz jársz. Az egyenlő lenne lassan azzal, hogy bezár a szobádba és nem enged ki téged sehova egyedül.

-Csak ugyan azt tudom kérdezni, amit eddig mindig kérdeztem. Megéri neked ezt az egészet elviselned? Értem, hogy miért vagy Hongjoonggal, tudom, hogy neked ez érzelmileg egy hatalmas támasz, löket. Azonban el kéne kezdened töprengeni azon, hogy lehet, hogy biztonságérzet ad neked, de nem éri meg feláldozni az egész életedet ezért-mosolygott rád halványan. Mingyu meglehetősen helyes volt amúgy. Férfias markáns vonásai voltak, magassága, széles válla és izmos testalkata még megkoronázta ezt. Szemüveg csücsült az orrán, ami mindig hanyagul éppen hogy leesőben volt ott. Ez csak fokozta a komoly és érett kinézetét.

Kpop birthday imagineWhere stories live. Discover now