Kpop birthday imagine

Mark Tuan

A legjobb barátság fogalma eléggé komplex. Mindenkinek mást jelenet. Kinek azt, hogy ember akivel szinte minden pillanatát tölti, így mindent tud róla, míg mások szerint a legjobb barát az aki messze van tőled, de így is fent tudjátok tartani a kapcsolatot.

Ti Markkal egyértelműen az első csoportba tartoztok. Alsós korotoktól minden másodpercet együtt töltötök. Nincs semmi, ami kőzetek állhatna. Mindig együtt vagytok, ha törik ha szakad.

Egyesek szerint már réges-rég átléptétek a barátság határát. Puszizkodtok, drágám, baba, szívem becenév minden mértékben. Semmi nem tabu köztetek, tényleg mintha egy pár lennétek úgy viselkedtek, de ti tudjátok, hogy ez csak az erős barátságotoknak a jele.

És mi se jobb jele ennek annál, hogy soha nem zavart téged, ha Marknak van valakije. Bár a fiú előnyben részesíti a rövid kapcsolatokat. Nincs nagyon olyan lány akinek, a nevénél többet megjegyeztél volna, sőt sajnos van olyan akinél még ezt se sikerült. Hiresen gyorsan váltogatja barátod a lányokat.

Te azonban nem nagyon voltál még senkivel. Volt egy fiúd még általánosba, meg egy fiú akivel majdnem összejöttél gimi alatt csak ő elköltözött aztán ennyi. De őszintén nem is zavart, ott volt, neked Mark, ennyi elég volt.

Ma is szokásosan indul az iskola. Majdnem halálra unod magad az órák alatt egyetlen egy izgalom Mark. Mindig szórakoztat órák alatt, ha nem élvezed. Mesteri tehetsége van.

Ez ment biosz alatt is. Nem is foglalkozva azzal ami megy körülöttetek, rajzolgattatok a füzetébe. Míg ő egy igazi művész lélek, az elsőnek értelmetlen krikszkrakszokból tökéletes műalkotást hoz létre. Ezzel szemben te, konkrétan egy egyenes vonalat, nem tudsz húzni, még is mindig élvezted ezeket a játékaitokat.

Egészen addig gondtalanul elvoltatok, míg az osztályfőnök nem csörtetett be a terembe.

Érdeklődve kapta fel mindenki a fejét, várva arra, hogy még is mit akar bejelenteni.

-Bocsánat az óra zavarásért, csak be szeretném mutatni az új osztálytársatokat- mutatott az ajtó fele. Pár másodperccel később egy enyhén megszeppent lány lépett be a teremebe.

Nagyon szépen nézett ki. Magas volt és karcsú, hosszú göndör haja, aranyos arccal. Nem is csodáltad, hogy Mark melletted konkrétan nyálcsorgatva ült.

-Na mi van? Valaki szerelemes lett?-kezdet el, mire pironkodva fordult el legjobb barátod, te meg csak jóízűen nevettél fel.

Közben a tanár még mindig az új diákról papolt így újra rákezdtél el figyelni. Mikor a kicsengő szólalt meg, akkor hagyta csak abba, de akkor is szimplán azért mert már mindenki rohant kifele a teremből.

Mark gondolkodás nélkül pattant fel, majd rohant a lányhoz.

-Szervusz Mark Tuan. Te meg?-nézett rá segélykérően, mire a lány boldogan mosolyogva válaszolt.

-Vanessa Martinez .

Sokáig egy helybe állva figyelted a jelenetet. Nap vége volt, Markkal mindig együtt mentetek haza, és valahol reménykedtél, hogy ez ma is így lesz. Viszont ő nem tántorított Vanessa mellől. Egyedül kellett nekivágnod a hazaútnak.

Másnap reggel kicsit furcsállod, hogy Mark nélkül kellett bejönnöd. Mióta barátok vagytok mindig együtt jöttök suliba vagy ha az egyik beteg ír egy üzenetet. Ez így ment mindig is, de most semmi ilyen nem volt, csak szimplán nem jelent meg a hazátoknál. Húsz percet vártál, mikor is feladtad. Nagyon aggódtál, hogy mi is lehet vele, mert ez tényleg nem jellemző rá, hogy csak úgy eltűnik.