Kpop birthday imagine

Nct Lucas

Eleged van a kicseszett idol életből. Legalábbis abból, ami Lucas barátnőjeként téged érint az egészből. Már mikor összejöttetek leszögezte Lucas, hogy lesznek olyan dolgok az életébe amik miatt nem lesz a legkönnyebb mellette maradni. Viszont az utóbbi időbe még a szokottnál is nehezebben lehet elviselni, mintha minden kis dolog, ami eddig irritált volna, most egyszerre felnagyítva jönne vissza. Ezért is veszekszetek Lucassal napi szinten, ami szegénynek nincs az injére.

-Hol a francba voltál?-akadsz ki rögtön, ahogy Lucas az előre megbeszélt időpontnál nem kicsit később jön meg.

-Ne akaszkodj már rám. Folyamatosan be kell számolnom arról, hogy hol kivel és miért vagyok?-feleli ingerülten. Az asztalra lecsapja a cuccait idegességben.

-Nem, de azért szólhattál volna, hogy hol a francba vagy, hogy ne kelljen annyit aggódnom érted-mondod egyre idegesebben ahogy húzod fel magad. Nem hiszed el, egy üzenet megírása annyira nagy kérés és fáradság.

-Bocsánat, tovább tartott a táncpróba, nem volt időm írni. Nem vagyok őt éves, hogy minden lépésemről beszámoljak!-csikorgatja a fogát, ahogy mondja ezt a mondatot. Mindig ezt csinálja, mikor ennyire felhúzod.

-Sajnálom, hogy aggódok érted-feleld dacosan majd hátat fordítva neki, indulsz el kifelé, csak hogy Lucas utánad kap és magához rántva folytatja.

-Nem szeretem, ezt a nyafogós állandóan hisztiző éned- duruzsolja, a füledbe eredetileg nyugtatás gyanánt de téged csak még jobban felhúz.

-Én meg azt akarom, hogy bárcsak ne jutottál volna be abba az idióta meghallgatáson a céghez, és ne ismertelek volna meg-ahogy ezek a szavak elhagyják a szádat érzed, hogy Lucas karjai megfeszülnek körülötted. Pár perc néma csend után elenged téged, majd ellépve tőled, kapja fel a táskáját.

-Akkor tegyünk úgy, mintha nem ismernénk egymást-suttogja. Kiviharzik a házból se szó se beszéd, még mielőtt bármit is mondhattál volna a dologra. Pedig nem is gondoltad komolyan csak dühös voltál.

Ahogy felfogtad, hogy mennyire is beletiportál a lelkébe, sírva rogysz a padlóra. Közel se szeretted volna, ha ez megtörténik. Mindig próbáltál nyugodt és higgadt maradni, mikor róla volt szó. Nem te is egy lenni azok közül az emberek közül az életébe, akik ilyen bunkók vele.

Órákig reménykedsz abban, hogy csak kicsit kiszellőztetni ment a fejét és haza jön, de mikor már éjfél is rég elmúlt és nem került elő szomorúan adtad fel az egészet. Szomorúan baktattál be a szobádba, álomba zokogni magad.

Másnap a szokottnál is rosszabbul érzed magad. Alig aludtál valamit, a szemeid vörösek és fel vannak dagadva a sok sírástól, a fejed pedig hasogat. Még is csak egy dolgon tud járni az eszed, hogy meg kell keresned Lucast.

Mély gondolataidból a csengő irritáló hangja szakít ki. Egy percre átfut az agyadon, hogy lehet visszajött Lucas. Csakhogy neki van kulcsa, nem csengetne.

Sajnos tényleg igazad van Lucas helyet Winwin áll az ajtóba. Se szó se beszéd, konkrétan téged fellökve rohan be a házba.

-Én is örülök a találkozásnak-feleled ironikusan, tekintettel arra, hogy már rég messze jár és nem hallhatta.

-T/N borzasztó dolog történt-mondja idegesen, a telóját szorongatva. Erre már felkaptad a fejed, a fiúnak nem szokása az idegeskedés és stresszelés, ennyire kibukottnak se láttad még pedig már jó ideje ismered.

-Lucas egy másik csajjal van-suttogja maga elé. A szemeid kikerekednek a mondattól, egészen addig, míg Winwin nem mutatja meg a képet el se hiszed, hogy ezt komolyabb mondja.