Kpop birthday imagine

Stray Kids Hyunjin

Sziasztok. Egy extra hosszú résszel próbállak meg titeket kárpótolni azért, mert jó rég nem sikerül ide eljutnom. Az egyetem mellett sajnos, főképp a hosszú utazás miatt nem sok mindenre jut időm. Plusz szeretném magamat sok mindenben kipróbálni, sokszor mondtam, hogy nekem elég sok hobbim van, így nem mindig jut mindenre időm, de próbálkozok itt is aktív lenni, addig is jó szórakozást kívánok ehhez a részhez. Remélem tetszeni fog.

Hisztisen dobtad le a táskádat a szobádban és kezdtél el konkrétan toporzékolni, ami mostanában a szokásoddá vált, habár közel nem a korodnak megfelelő viselkedés. Téged viszont ez nem zavart egyáltalán és csak azért is csináltad. Nincs már semmi más, ami képes lenne az érzéseidet csillapítani. Próbálkoztál napló írással, futással, beszélni mással, de vagy nem csökkentette az érzésedet, vagy egyenesen jobban frusztrált. Ez főképp akkor jöhetett szóba, mikor mással akartál diskurálni ezekről a dolgokról.

Mindig is úgy érezted, hogy a szüleid jobban szerették bátyádat, Chant. Igen, a Stray kids leaderjét, aki lányok millióinak a vágyálma és egészen meghódította az ipart. Ő a te bátyád. A szüleid mindig is támogatták ebben a vágyában. Mikor ő öt évesen előállt azzal, hogy ő még pedig énekes lesz mindenki boldogan fogadta és ugrálta körül. Köztük te is. Végtére is miért állnál szeretett testvéred álmának útjába?

Hosszú évek kitartó munkájával elérte, hogy ez össze is jöjjön. Nehéz és rögös volt az út. Ezt te se tagadod, pedig te csak oldalról nézted végig ezt az egészet. Chan viszont soha nem tervezte feladni. Amikor bezárult minden ajtó, akkor ő bemászott az ablakon. Még a megmozdíthatatlant is megmozdította, hogy elérje vágyát. És sikerült is neki. Ez pedig téged lenyűgözött. Ekkor kezdett el téged igazán érdekelni a kpop. Rengeteg előadót megismertél, rengeteg tehetséges embert láttál és milliónál is több lenyűgöző előadást. Annyira magával ragadott az egész, hogy megfogalmazódott benned, hogy miért ne lehetnél te is egy idol.

Magán ének órákra kezdtél el járni és kiderült, hogy nincs is annyira rossz hangod, sőt. Egészen tehetségesnek voltál mondható. Elég hamar elérted azt a szintet, hogy az ének tanár csak ámuldozzon. A tánc tudásodon volt a legtöbb fejleszteni való. Hosszú idő volt, mire képes voltál átlagos szintre felhúzni magadat. Nem volt könnyű aláírod, de volt bőven motivációd. Te is bátyád nyomdokaiba akartál lépni. Azonban téged valahogy soha nem támogattak a szüleid.

"Egy női előadót konkrétan tárgyként kezelnek. Komolyan kiadnád a tested?"

"Mindenki kinézne, hogy csak a testvéred népszerűségét lovagolnád meg."

"Attól még, hogy Chan tehetséges ebben, neked nem kell erőltetni. Neked más erősséged van."

Ezeket kaptad minden alkalommal mikor felvetetted az ötletet, hogy jelentkeznél egy céghez. Mivel még kiskorú voltál a szüleid beleegyezésre szükséged lett volna, de soha nem írták alá azt az átkozott lapot. Minden egyes nappal egyre jobban fogyott az időd. Nem lehet kpop idolként örökké debütálni. Minél fiatalabb annál vonzóbb.

Ma is ez volt. Felhoztad az ötletet, hogy szeretnél a JYP meghallgatására elmenni, de a szüleid egyenesen megtiltották. Pedig, az, hogy ők tartanak meghallgatást, hatalmas ugródeszka lenne számodra. Mindig is ők voltak a vágyad első számú célpontja. Mivel Chan álmát ők tették lehetővé hittél benne, hogy veled se lesz máshogy. Feltéve, ha megkapod végre azt a papírt aláírva.

-Már megint ezt csinálod T/N? Nem hiszem el! Nem vagy már kislány, hogy állandóan hisztizz, ha akarsz valamit!-dorgált meg anyukád, ahogy a nyitott szobaajtód előtt elhaladva látta, hogy te az előző vitát követve még mindig a szobádban toporzékolsz.