Kpop birthday imagine

Treasure Doyoung

A tánc életed értelme, soha semmit nem szerettél és nagy valószínűséggel nem is fogsz mint a táncot. A szüleid táncosok, apádnak táncstúdiója van ahol ő és anyukád is tanár. Tényleg egy kitaposott úton haladsz, nincs más választásod vagy táncos leszel vagy konkrétan az egész életedet feladhatod, mert a szüleid kitagadnak. Szerencsére azonban, te soha nem is hajlottál más felé.

Minden meg van adva ahhoz, hogy sikeressé válhass. Külön próbatermed van a táncstúdióba, a szobád is direkt úgy van berendezve, hogy bármikor gyakorolhass ott is, fellépésről fellépésre jársz, táborból táborba visznek. Nincs idő, pénz vagy energia, amit sajnálnának arra, hogy a táncos karrieredbe fektessenek.

Így lehetséges, hogy egy újabb táncos nyári tábor ajtajába álldogálsz. Szám szerint a negyedikbe csak ezen a nyáron.

-Ne okozz csalódást-mondják szokásosan a szüleid.

Minden tábor egy tehetség kutatóval záródik, aminek van nyertes. Legnagyobb valószínűséggel, ha nem te nyernéd meg, haza se vinnének. Még akkor is ha ez csak egy egyszerű játék, aminek semmi nagyobb tétje nincs is.

Izgatottan léptél be a tábor kapuján. Egészen kiskorodtól kezdve, jársz ide is. Rengeteg élményed van erről a helyről, mint a tenyered úgy ismered az egész tábort és vannak barátaid is.

A földre ledobva a cuccaidat, sikítva rohansz a társasághoz, akit már jó régen nem láttál. Viszonylag messze laknak, ebbe a táborba is csak a híre miatt járnak és mivel ottalvós, nem kell napi szinten ingázniuk.

-Annyira hiányoztatok- szorítottad, magadhoz még egyszer utoljára, majd elengedted őket, hogy a szemükbe nézve tudjátok folytatni a beszélgetést.

-Képzeld el T/N-kezdett bele Yujin-Van egy új srác. Idén jött elsőnek és már is a profikhoz rakták-újságolta, mire nem kis mértékben lepődtél meg.

A tábor legelején, minden újonnan érkezőnek egy táncot kell mutatnia be, amiből a tánctanárok eldöntik, hogy melyik kategóriába rakják. Átlagosan az új embereket, a kezdőbe vagy a haladóba rakják, nem is tudsz mondani fejből senkit, aki rögtön oda került volna.

-Háyn éves?-érdeklődtél tovább, mert elég rendesen felkeltette ez a valaki az érdeklődésedet.

-Elméletileg velünk egy idős. Pofátlan, hogy még is ennyire jó kezdőként- zsörtölődött Kyuri. Szegényke ő volt a csapatotokban az utolsó, aki bekerült a profik közé, mindig rosszul érinti, ha megtudja, hogy valaki nála kevesebb idő alatt megtette ezt.

-Majd meglátjuk mennyire jó. Nem egy ember volt, aki bekerült a csoportba és utána könyörgött, hogy inkább menjen még vissza a haladókhoz, mert nem bírja-mondtad, miközben lehajoltál a hanyagul ledobott táskáidhoz. -Inkább foglalkozzunk a saját dolgunkkal. Érezzük jól magunkat-néztél végig három barátnődön, mire ők is kedvesen mosolyogtak rád.

-A szokásos házba cuccoltunk le-magyarázta Minso.-Ha akarod elkísérlek- mondta, és meg se várva a válaszod, megragadta a kezed és húzott az irányába.

-Ti nem jöttök?-fordultál hátra, két hátra martadhoz, de ők csak fejüket rázták.

-Éhesek vagyunk megyünk kajálni-mondta Kyuri, mire megértően bólintottál és visszafordultál minden figyelmedet Minsora fordítva.

Miután kipakoltatok, mindent ti is csatlakoztatok az ebédlőben Kuyrihoz és Yujinhez. Boldogan ecseteltétek, hogy kivel mi történt, végtére is jó rég  volt, hogy utoljára találkoztatok.  Mindent hirtelen most akartatok bepótolni.