Kpop birthday imagine

Ab6ix Daehwi

Sziasztok. Ezer évnek tűnt, de most már hivatalos: MEG VAN AZ ÉRETTSÉGIM. Hosszú, és fájdalmas út volt, nem tagadom feladni is terveztem, de szerencsére támogattak rengetegen és véghez tudtam vinni. Mindenem ötös lett, a pontszámom rohadt jó, az egyetem egy karnyújtásra van. Azonban előtte még itt ez a nyaram, amit ki szeretnék használni. Azt nem tudom garantálni, hogy hirtelen mindent bepótlok, amit eddig eltoltam, de azt biztos megteszem, hogy többet leszek itt, mert egyszerűen ez az én egyik nagy komfort helyem.

A részről csak annyit, hogy konkrétan ezt éltem át az elmúlt pár hónapban. De mindenki, aki érettségizni tervez, higgye el nekem, hogy sétagalopp az egész. Nem kell túltanulnod magadat, ahhoz, hogy eltudd érni a legjobbat. Minimális erőbedobással is rohadt jót lehet elérni. Jó szórakozást a részhez.

Meddig éri, meg elmenni azért amit szeretnék? Mik azok a dolgok, amiket meg kell tennünk azért, amit szeretnénk elérni? Hol az a hajszálvékony határ aközött, hogy elveszítsük magunkat, és még tudjunk küzdeni a vágyainkért?

Az érettségi rendesen megtépázza az embert. Az év eleji, kit érdekel biztos összehozzukból, hamar eljut az ember a totális ideg összeroppanáshoz. Veled se volt ez máshogy. Két emelt tantárggyal, és összesen hat érettségi tárggyal, nem volt könnyű zsonglőrködni. Gyakran voltál ott, hogy reklamálsz és szépen közlöd, hogy vagy nem csinálsz két emeltet, vagy nem fogsz csinálni két választhatót, de az egyik nem játszik.

Aztán viszont mindig volt valami, vagyis valaki, aki ebben megállított. Daehwi. Daehwi körülbelül fél éve került az életedbe, de az ég küldte neked és nem másért csak azért, hogy segítsen neked mentálisan egyben maradni. Ő volt ott mindig, amikor kiakadtál és felakartad adni. Alapjáraton már találkozásotoknál ő rakott rendbe téged fejben, ami után mindketten tudtátok, hogy ez egy jó barátság lesz.

-Mi történt?-guggolt le melléd a fiú, mikor észrevette, hogy a folyosóközepén sírva fakadtál és elestél. Szipogva próbáltad elküldeni a srácot, mert úgy érezted semmi kedved és erőd beszélgetni bárkivel is. Lehet, hogy csak segíteni akart, de te nem érezted erre az igényt. Ő azonban nem tántorított és nem volt hajlandó, addig tágítani mellőled, míg nem mondtad el, hogy mi is történt.

-Kicsit kiborultam, mivel nem lett olyan jó az egyik próba érettségi feladatsorom. Így sehova nem fognak felvenni, ha ilyen rossz jegyeim vannak-motyogtad továbbra is. Daehwi elnevette magát és melléd ülve karolt át és húzott magához, nem zavartatva magát, hogy továbbra is a folyosón vagytok. Kicsit furcsálltad mivel, alig ismertétek egymást akkor még, de nem szóltál rá.

-T/N, nem kell ennyire komolyan venni ezt az egészet. Végtére is csak arról beszélünk, hogy bekerülsz-e. Ha nem jön össze jövőre megpróbálhatod újra. Nem beszélve arról, hogy semmi értelme egy olyan életnek, ahol igaz tele vagy jó jegyekkel és tudsz járni a legnevesebb iskolákba, ha mellette mentálisan ki vagy készülve. A kiégés sokkal nagyobb probléma, mintha nincsen akkora karriered, mint amekkorát elsőnek akartál-vigasztalt. Még egy jó órát ültetek ott, mikor már az iskola takarítója szólt rátok, hogy igazán ideje lenne elmenni. Nevetve álltatok fel, realizálva, hogy tényleg eltelt az idő. Az addigi zajos iskola csöndbe burkolózott a tömött folyosók kihaltak voltak és a lépéseitek visszhangoztak, ahogy iparkodtatok kifele. Az épület előtt Daehwi a kezedbe nyomott egy papírt, amin az összes elérhetősége volt, de komolyan minden. Telefonszámtól kezdve még lakcím is.

-Ha bármikor is úgy éreznéd, hogy kell a lelki támogatás ne habozz keresni-kacsintott mielőtt hátat fordított volna. Teljesen az ellenkező irányba lakott. Megvártad amíg eltűnik az egyik sarkon, addig egy helyben álltál az iskola előtt, majd mosolyogva raktad el a cetlit. Nagyon kedvesnek találtad ez a gesztust, de nem gondoltad, hogy élni fogsz a lehetőséggel. Nem akartál bunkó lenni, aki kihasználja a srác kedvességét és ráakaszkodsz és folyton a gondjaiddal bombázod.