Ab6ix Woojin

69 2 0
                                    

Egyetlen gyereknek lenni sok előnnyel jár. Soha nem kell osztozkodnod semmin, mindig minden csak a tied. A szüleid összes figyelme, minden amit vesznek gyerek játék. Ennek egyik nagyon jó oldala, hogy bármit csinálsz, biztos te leszel nekik a tökéletes, a legjobb az adott dologban. Végül is a szülők számára, mindig az ő gyermekük a legjobb mindenben és ha ehhez még hozzájön, hogy nincsen tesód, akihez hasonlítanának, így mindig te voltál az ő szemük fénye.

 Kiskorodtól kezdve rappelsz. Nem tudod már, hogy hogyan is kezdődött el, de már elég kis korodtól kezdve csinálod. Elsőnek csak borzasztóan hadartál, majd elkezdtél verseket, mondókákat hadarni. Később saját szövegeket találtál ki, amiket a zenékre, amiket a szüleid hallgattak adtál elő. Autodidakta módon fejlesztetted, magad soha nem kértél hozzá segítséget.

Viszont mindig is imádtad csinálni, így egy idő után nem volt kérdés, hogy ezzel fogsz foglalkozni. Mindent annak érdekében tettél, hogy ezt elérd, mert ez a vágy álmod. Így lehetséges, hogy hosszas tanulmányozás után megtaláltad a számodra megfelelő céget, gondolkodás nélkül elmentél a meghallgatására.

-Hogy az őszintét megmondjam-kezdet bele, a producer, aki a meghallgatást szervezte. -Egyértelműen vannak magánál sokkal jobbak a jelenlévők között. Viszont látom magában a potenciált, így kap egy lehetőséget-mondta ki boldogan. Azt hitted elájulsz a megkönnyebbüléstől. Borzasztó ideges voltál az egész alatt, és a szokottadnál kevesebbet nyújtottál. Megtiszteltetésnek érezted, hogy ennek ellenére is felvettek téged. 

Tudtad, hogy még bőven vannak előtted nehézségek. Messze van még a debüt. Nem fog az csak úgy az öledbe hullani, azonban nem féltél már annyira. Ha bekerültél bent maradni, nem lehet annyira nehéz. Gondoltad. Ami részben igazad is volt.

Csak hogy itt már nem voltál te mindenkinek a kis szeme fénye. Míg a szüleid a hibáidat nem vették észre, vagy mindig mondták, hogy nem akkora probléma, itt mindenki mindenért megszólt. A legkisebb hibáért is teljesen lelettél cseszve. Míg otthon megszoktad, hogy úgy ajnároznak, mintha te lennél a legeslegjobb rapper a világon a cégen belül, te már csak egy voltál a sok között.

Leginkább Woojin számára. Ő teljes mértékben tisztában volt a képességeivel és el is volt miatta szállva magától. Mindenki csak alatta lehetett, végtére is ő a kevese azoknak a rappereknek, akik tudtak ennél a cégnél debütálni. És ha a kezdetekben ennyire magasra tették a lécet, nehogy már később meg lejjebb adják, ő ezt nem hagyja.

Mindenki tőle fél a legjobban, az összes tanár együttvéve nem annyira szigorú, mint ő egymaga. Ha ez még magában nem lenne elég a legújabb hecce, az, hogy téged kritizál az égvilágon mindenért. Nem tudja valamiért hova rakni, hogy te mit is keresel a cégnél így, rendszeresen csesztet téged.

-Én már a válogató napján kiraktam volna a szűröd. Nem értem, hogy a tanárok miért ragaszkodnak hozzád ennyire-mondja szinte napi szinte, ami miatt neked rendszeresen összetöri a lelki világod, de ezt nem mutathatod, ki mert akkor csak többet kapsz.

-Egy idolnak kell bírnia, a kritikát. Milyen előadó az, aki a színpadon állva meghall egy bántó szót és már sírva is fakad abbahagyva minden mást-bölcselkedik erről is a mindent tudó Kim Woojin, amivel még inkább feltud húzni. Mindig játssza az eszét, hogy ő a legokosabb az épületbe... Na még mit nem.

Minden napod ilyen, ennyi szenvedéssel van tele, ami miatt már lassan készen vagy feladni az egészet. Lehet, hogy rapper akartál lenni egészen kiskorodtól kezdve, de ekkora árért cserében nem feltétlen éri meg. Lelkileg teljesen tönkre tesz, és ennyit nem ér meg a hírnév...

Ma nap újabb próbáid vannak. Viszonylag boldogan léped át a cég kapuját, Woojin már pár napja nem csesztetett, ami miatt határozottan jobb kedved van. Csakhogy úgy tűnik ma tervezi mindet bepótolni.

Kpop birthday imagineWhere stories live. Discover now