Kpop birthday imagine

Treasure Bang Yedam

Az osztályodban teljes fejetlenség van. Mindannyian a kivetítőn bámuljátok a liveot, konkrétan visszafojtott lélegzettel. És ezt csak egy dolog, pontosabban egy ember miatt, Bang Yedam miatt. Osztályotok oszlopos tagja, és mióta megismertétek, trainerkedik, és most eljött a Yg treasure box, ahol esélyt kapott arra, hogy majd hat évnyi trainerkedés után eljöjjön az ő ideje, amit teljesen meg is érdemelne. Mindig kiemelkedő volt. Nem volt számára nagy feladat, az hogy megállja a helyét az iskolában, nem is akárhogy osztály legjobbak között, hogy bírja a cégnél lévő terheket. A fellépésekre való felkészülést. Be is vágták a műsorba, hogy mennyire tehetséges, alig egy óra alatt meg is tanult egy koreót.

És ennek a fiúnak sikerült, még valamit megszerezni, méghozzá a te összes figyelmedet. Azóta epekedsz érte, mióta egy sulis fellépésen hallottad, énekelni. Elsőnek a hangja ragadott, magával, majd ahogy egyre jobban figyelted, minden, ami körülötte történik érdekelni kezdett. Kedves, segítőkész, szorgalmas. Viszont az idő folyamán rá kellett jönnöd, hogy számára semmi nem olyan fontos, mint az hogy debütálhasson így, nincs esélyed nála. Első az, hogy megfeleljen a cég által szabott szabályoknak, nehogy kérdőre vonják érte, minden más csak másodlagos. Ennek ellenére is teljesen szorítottál neki, mindig, mert szeretted volna, ha eléri az álmait.

Be lett jelentve az első tag, ő a rapperek közül került ki, valami Haruto nevű fiú. Igaz az egész műsort nézted, de Yedamen kívül szinte egyikre se emlékszel, max arra a csapatra miben benne volt.

-Most jönnek a vokalisták-ordította az egyik lány az osztályból. Ha eddig síri csönd volt a teremben innentől kezdve már haláli csönd volt. Senki nem tudta már, hogy mit és hogy csináljon, hogy még több pozitív energiát, és szerencsét küldjön a társatoknak. Meredten bámultátok a képet pislogni se mertetek, míg a szokásos rizsa ment. Mindenkit arról kérdeztek, hogy mennyire érzi magát magabiztosnak, mit gondol mennyi eséllyel indul. Majd végre elindult a névpörgető, a másodpercek kínkeservesen teltek. Mindegyikőtök, annyira rettegett, mintha ő maga is a színpadon állna, de még így is a közelébe se volt, ahhoz, ami tükröződött Yedamről. Majd végre lassult a kerék és megállt.

-Yedam bekerült. Debütálni fog!-pattantál fel elsőnek, miután realizáltad, a történéseket. Egymás után állítok fel és kezdtetek el ordítozni örömötökbe. Úgy ünnepeltetek, mintha veletek történt volna, de végül is így is volt. Összetartóak voltatok az egy mindenkiért mindenki egyért elvet vallottátok. Az ő sikerét teljesen úgy éltétek meg, mintha a tietek lenne. A nagy üdvrivalgás közben a kivetítőre néztél, ahol a fiút mutatták éppen könnyek között, ahogy köszönetet mond a szüleinek, a cégnek, a felkészítőknek.

Még úgy is, hogy konkrétan elérte élete vágyálmát, alig hullottak a könnyei képes volt magát tartani. Korát meghazudtoló érettséggel beszélni. Csak a képernyőt tudtad bámulni, arra gondoltál, hogy ott akarsz lenni mellette, megölelni, elmondani neki, hogy megérdemli és hogy tehetséges, és hogy mindennél jobban szereted.

-T/N, azért a szemed ne essen ki-ölelt át barátnőd, az egyetlen ember aki tudott, a kis titkodról. Most kivételesen, azonban elengedted a füled mellett megjegyzését, mert boldog voltál. Örültél Yedam boldogságának.

-Írok neki egy üzenetet, hogy gratulálok. Hosszú lesz és szívhez szól, és talán akkor majd megemlíti milyen aranyos voltam, hogy írtam neki, ebből lesz egy beszélgetés...- kezdted felvázolni terved, de az osztálytársaid visítása félbeszakította gondolat meneted.

-Yedam annyira ügyes vagy-visította pár lány, a videóba, amit a fiúnak terveztek elküldeni. Hát igen, azután miután kiderült, hogy trainer rögtön elkezdtek a lányok legyeskedni körülötte. Ez volt a te szívedet nagyon fájdító dolog. Némelyik kis cafka az osztályodból, még azt se tudta, hogy mikor van a fiú szülinapja, de mikor felmerült a tény, hogy híres lesz hirtelen mindenki körülötte ugrált. Szomorúan ráztad meg a fejed.