Kpop birthday imagine

Treasure Jihoon

Te tényleg nem tudod, hogy hogy fajulhatott el az egész dolog eddig. Egy egyszerű hülyeségnek indult a barátoddal. Egy egyszerű poénnak. Franc gondolta, hogy ez az egész idáig fog eljuttatni titeket. De mi is történt?

Nagyjából négy hónappal ezelőtt, a YG kitett egy posztot. Mindenki aki nem Koreába lakik, szeret legalább egy bandát a cégtől, beszél minimálisan koreaiul, tizennyolc év alatti és lány jelentkezhet. Akkora baromságnak tűnt az egész, különösképpen ha azt vesszük, hogy nem is mondták, hogy mit kap az akit kiválasztanak. Poénnak tűnt, hogy kitöltsd a jelentkezést, végtére is amennyi beérkezhetett hozzájuk, nem gondoltad, hogy pont a tiédet megnézik. Ha meg még is legalább szívatod őket egy kicsit. Megérdemlik végtére, nem?

Viszont hatalmas meglepetésre, rá néhány héttel jött a levél Koreából, a YG -tól.Beválogattak a programba, de még nagyobb csoda, hogy  barátnőddel együtt. Mindkettők kapott egy lehetőséget, már ez önmagában elég nagy csoda volt. Csakhogy még ez után tudtátok meg, hogy mit is nyertetek. Egy fél éves ösztöndíjprogramot, aminek keretein belül kimehettek  Koreába, teljes ellátással. Maga volt a valóra vált álom.

Még most is mikor kint álltatok a reptér előtt, szinte visítoztál örömödbe, miközben vártatok a kocsira.

-Még mindig nem tudom fejben összerakni, hogy mi történt, hogy mi vagyunk itt?-mondtad kapkodva a fejedet, keresve a kocsit, hogy végre elmehessetek. A sok utazástól meglehetősen fáradt voltál.  Barátnőd elnevette magát pörgéseden és folytatta a csacsogást.

-Szerintem nem kéne ennyire izgulnod. Végtére is hat hónapig itt leszünk. Lesz rengeteg időnk mindenre- nyújtózkodott a bőröndjén ülve. Dühösen pillantottál rá, és vártad, hogy bocsánatot kérjen, csakhogy ő nem az a típus. A kis közjátékotoknak az szakított véget, hogy egy limuzin állt meg előtettek.

Egy fiatal fickó pattant ki, majd kérdezte meg, a neveteket. Mikor realizált, hogy biztosan ti vagytok a lányok, akiket el kell szállítania, segített a cuccaitokat berakni a csomagtartóba, végül meg kinyitott az ajtót nektek.

-Nagyjából háromnegyed órát fogunk utazni. Nyugodtan pihenjetek addig-közölte kedvesen. Álmosan hajtottátok hátra a fejeteket. Egy ideig csöndben bámultátok az elsuhanó tájat, csak hogy a sok utazás és a nagy időeltolódás miatt hamar elnyomott titeket az álom.

-Megérkeztünk-rázogatta a válladat a sofőr. Alig tudva a világodról nyitogattad a szemed, próbálva összerakni a dolgokat. Barátnőd hasonló helyzetbe volt mint te. Álmosan dörzsölted a szemed, miközben száltál ki a kocsiból. Automatikusan léptél a csomagtartóhoz, de a sofőr utad állta.

-Ez még nem a végső állomás. Itt csak beszélni fogtok a többiekkel, a szállásotokra viszem-magyarázta. Hisztisen pillantottál az égre, nem tetszett a gondolat, hogy nem pihenhetsz még.

A kocsi elhajtásával, megjelent előttetek a felírat. A YG Entertaiment kapui előtt álltatok. A lélegzeted egy pillanatra elállt, lefagyva álltatok az út közepén, egészen addig, míg egy kocsis rátok nem dudált. Feleszmélve gondolataidból rohantál le az amúgy is forgalmas útról a barátnőd kezét fogva.

Bent a biztonsági őr állta utatokat. Komor arckifejezéssel állt előtettetek, látszott rajta, hogy konkrétan az életét feladná. Dühösen tartotta ki a kezét, amivel meggátolta bemeneteleteket.

-Csak beléptető kártyával-morogta kelletlenül.

-Most maga szívat engem? -fakadtál ki.-A sofőr előbb hozott minket ide, közölte, hogy itt kell beszélnünk a vezérigazgatóval. Erre maga közli, hogy nem mehetünk be, mert nincs francos belépőkártyánk?! Alig vagyok két órája Koreába, de már most kiakasztanak az emberek- őrjöngtél. A biztonsági őr furcsán méregetett téged. Nem mindennapi látvány lehet, hogy egy európai lány toporzékol előtte.