Kpop birthday imagine

Seventeen Seungkwan

Életed legrosszabb évét zártad. Kétezer-huszonegy egyértelműen nem a te éved volt. A legjobb barátod elköltözött, a pasid kiderült hogy megcsal, amiről természetesen mindenki tudott kivéve te. Minden barátod melléjük állt, ami mindennél jobban fájt szinte mindenkivel meg is szakítottad a kapcsolatot ezért.

Szilveszterkor is csak a szobádba gubbasztasz teljesen egymagad, a szüleidhez is csak éjfélkor mész le koccintani, de anélkül hogy megittad volna a pezsgőt már mentél is el.

Hasonlóan tengeted az új év első napjait. Tényleg semmi életkedved nincs. Ezért is lelkesedsz mikor meglátod, hogy barátnőd megcsörget.

-T/N hatalmas hírem van-ordít úgy bele a telefonba, hogy el kell tartani a füledtől hogy ne süketülj meg.

-Mi az?-kérdezed egyhangúan barátnőd szokása mindenért belelkesedni.

-Mivel nálatok még pár napig szünet van és hozzánk meg jön le alapból Shin gondoltam eljöhetnél. Ö szívesen elhoz, beszéltem vele-újságolja el boldogan.

Shin barátnőd ikertesójának a haverja. Két évvel idősebb mint ti, normális srác, mégse volt hozzá kedved. Az egy dolog, hogy a barátnőddel akarnál találkozni, Shin nem tartozik azok közé akikkel most szeretnél együtt tölteni időt.

-Nem is tudom-kezdted kételkedve. Barátnőd meghallva a bizonytalanságot hangodba, rögtön rosszallóan ciccegett.

-T/N, nem gyakran fordul elő, hogy ekkora lehetőséged hogy ingyen elhozzák a kis sejhajod az ország másik végébe. Nem kell szállást se fizetni. Plusz hétvégén házibuli, mert szüleim lelépnek-sorolta tovább indokait. Ha akart valamit elért.

Mint most is. Másnap még félkomásan álldogálsz a házatok előtt, Shinre várva. Szüleid meglehetősen jól fogadták a tényt, hogy elhúznál egy hétre. Örültek hogy valami programot találtál magadnak, az már másodlagost, hogy az ország másik felébe.

Shin pár perccel azután, hogy kiléptél a házból parkolt le a házatok előtt.

-Jó reggelt töpszli- pattant ki boldogan és energikusan a fiú a kocsiból. Egy szívélyes ölelés után ellép előled és a bőröndjeidet felkapva vágta be a hátsó ülésre.

-Na készen állsz a két és fél órás útra?-mosolyog rád. Shin mindig energikus és boldog. Általában ezért kedveled, de most kifejezetten idegesített.

-Nem, de van más választásom?-kérdezted egyhangúan, az anyós ülésen helyet foglalva a biztonsági övvel bíbelődve.

-Ezt a választ akartam hallani-nevetett, beszállva. Szem forgatva reagáltad le a kommentjét és a füledbe bedugva a fejhallgatót kezdtél el zenét hallgatni. Remélted, hogy Shinnek feltűnik, hogy semmi kedved társalogni. Direkt még kifelé is bámultál. Úgy tűnt, hogy lejött a jelzés mert hallottad, hogy ő is beindítja a zenét a rádión.

Az út egyszerre volt nagyon megnyugtató és idegtépő. Jól esett, hogy Shin egyáltalán nem vájkált az életedbe. Biztos voltál benne, hogy tud a dologról és legszívesebben rátért volt, de nem tette, ami neked nagyon tetszett. Viszont két és fél órás úton végig csöndbe ülni, csak az ablakon kifelé bámulni egy idő után unalmas. Viszont tényleg nem tudtad, milyen témát hozz fel, amivel elkerülöd, a kínos, mi van veled kérdést.

Ezért is mire dűlőre jutottál a kérdésben, már le is parkoltatok barátnőd háza előtt. Mikor kiszálltál, barátnőd már is ugrott a nyakadba, amitől konkrétan a földre borultatok.