Kpop birthday imagine

Stray kids Han

Sziasztok ezt a részt már rendesen elkésve rakom ki, de nem baj. Még tervezek egy Félixeset hozni, de nem ígérek semmit, hogy mikor lesz kész. Őszintén szólva nekem nagyon tetszik ez a rész, remélem nektek is tetszeni fog.

~5 évvel ezelőtt~

Nagy álmokkal vágtál neki az életednek, rengeteget tanultál és minden tökéletesen ment. Tűzön vízen átmentél a céljaidért, amiket úgy tűnik, hogy sikerül is elérnéd. Viszont sajnos csak tűnt. Az egyetemen ülve, próbáltál motivált maradni, de egyszerűen annyira más volt az egész, hogy nem bírtad. Az első félév végéig toleráltad, és folytattad el magadba az érzéseket, de csak ott hagytad.

Így kötöttél ki az egyik belvárosi boltba. Nem a jogi pálya volt, amit mindig is elterveztél, de sokkal felszabadultabbnak érezted magad. Persze a szüleid ezt nem értették meg, így hatalmas vita kerekedett ebből ki.

-Ha kilépsz ennek a háznak az ajtaján, és abba a putriban akarsz dolgozni, nem vagy többet a lányom-mondta apád, de nem hatott meg, így leléptél.

Ezek után természetesen érthető, hogy egy perccel se akartál többet velük egy légtérbe tölteni. Nem is látogattad őket. Teljesen elvoltál a kis saját életeddel, amit ők annyira alul értékeltek, ami szánalomra méltó. Kis otthonos volt az egész.

A vevők szinte mindig állandóan voltak, mindenkit tökéletesen ismertél, sokat beszélgettél velük, majdnem, hogy a családodként szeretted őket. Az idős Park nénit, aki minden nap délután kettőkor jött, jókat beszélgettél, vagy a kisfiúval aki minden nap iskola előtt beugrott. Mindenkit szerettél és ők is téged.

Mai reggel is a szokásosan kezdődött. Azok a vásárlók, akik ilyenkor szoktak megjelenni már voltak. Kivéve egyet. Pont mikor, arra gondoltál, hogy késlekedik esett be az ajtón.

-Szervusz T/N- köszönt, kedvesen mosolyogva Jisung, mire csak esetlenül intettél.

Jisung egy veled nagyjából egyidős fiú. Elég helyes és hát, körülbelül mióta ide jár oda vagy érte. Viszont ezt neki soha nem mernéd bevallani. Mindig olyan aranyos volt veled, de te túl félénk lennél ezt bevallani. Főképp, hogy soha egy szót se beszéltetek a bolton kívül csak ott, az meg elég kevés...

Mindig ugyan abban az időpontba robogott be az üzletbe, szinte versenyt űzve abból, hogy mennyire gyorsan tud, kijutni. Ha kedvelne, biztos több időt lenne itt, direkt húzná az időt, de hát nem szóval veszett fejsze nyele, nincs sok reményed, de még is csak jó valamin elábrándozni unalmas perceidbe.

Mély gondolataidból Jisung hangja ránt vissza a jelenbe, aki magához híven kőkemény másfél perc alatt elintézett mindent, amit szeretett volna az üzletben. Mindig ugyan azt a protein szeletet és szénsavmentes vizet vette. Nem is kellett odanézned, ahhoz hogy bepötyögd a pénztárba. Csak a végeredményt mondtad.

-Ohh basszus -szitkozódót, miközben a zsebeit tapogatta.-Nincs nálam a tárcám-mondta száját elhúzva.-Akkor inkább itt hagyom -tolta vissza, a pulton lévő dolgokat. Értetlenül követted a cselekedetét.

-Miről beszélsz?-csattantál fel, ahogy már az ajtó felé indult a fiú. -Amióta itt dolgozok, minden nap itt vagy, ebben az időpontba, pont ugyan ezeket vásárolva-emelted fel a vizet és a müzlit.-Nem hiszem, hogy ez a nagy terv része lenne, hogy kirabold az üzletet. Szóval vidd nyugodtan, majd máskor megadod.-mentél elé. A kezébe nyomtad a dolgokat. Értetlenül pislogott párat, majd rögtön tiltakozni kezdett.

-Nem keresek én olyan jól, hogy adósságba verjem magam. Túl sok lenne ezt felhalmozni- hebegett-habogott össze vissza ami nagyon meglepett.