Kpop birthday imagine

Enhypen Niki

Sziasztok. Itt is lenne a szokásos speciális Niki Sunghoon szülinapi rész Niki verziója. Nekem egy fokkal ez jobban tetszik mint Sunghoon része, de remélem nektek mindkettő elnyeri a tetszéseteket. Jó szórakozást a részhez.

~Nishimura Konon szemszöge~

-Annyira sajnálom-borultam térdre, mikor sokadjára ugyan azt a lépést rontottam el a táncban. A videót viszont muszáj feltölteni, mert mindenhol be lett harangozva és hatalmas balhé törne ki ha nem lenne belőle semmi.

-Nem baj, rá érünk estig elküldeni-próbált nyugtatni öcsém, de valahogy most nem sikerült. Hiába tudtam, hogy még több órányi időnk van, fojtogatni kezdett a gondolat. Mintha azt mondta volna, hogy most azonnal fel kell állnom és tökéletesen megcsinálni.

Niki hosszú idő után most elsőnek tudott Japánba hazatérni. Elméletileg teljes szabadsága van aztán gyakorlatba látjuk, hogy ez nem pont így van. Adtak ki feladatokat neki, amiket meg kell csinálnia ilyen például a velem való közös TikTok videó készítése, tekintettel arra, hogy mennyire imádnak engem is a rajongói.

Öcsémmel egészen kiskorunktól kezdve táncolunk. Amióta járni tudunk körülbelül erről szól az életünk. Azonban egy ponton a két ember vágya szét vált. Ő szeretett volna híres lenni ezzel és kilépni a rivalda fénybe, míg én maradtam a magam kis szintjén és megelégedtem a TikTok videók készítésével. Pár ezer ember megnézte, likeolta, talán pár kedves szót odaírtak majd le is lett tudva az egész.

Niki debütálásával, azonban, a fanjai megtaláltak engem is. Sorban kapom az üzeneteket. Többségük kedves, de rengeteg sértőt kapok, amiben leírják mennyire nincs tehetségem ehhez. Nem szoktam őket komolyan venni, bár tény, hogy jobban esne ha nem kéne naponta ezt látnom. Érdekes módon még is azok zavarnak jobban, amiben dicsérnek mert tele van a platformom olyannal, hogy jaj menjek idolnak, profi táncosnak kéne lennem. Ez pedig akkora nyomást tesz rám. Leírhatatlan.

-Akarsz egy kis szünetet tartani?-nézett aggódva rám Niki miután percekig némán magam elé bámulva ültem a földön. Erőtlenül bólogattam többre nagyon nem telt tőlem. Öcsém szerintem érzékelte, hogy nem különösebben vágyok társaságra, lelépett. A tükör felé fordulva maszkomat megigazítva térdeimet átkulcsolva ültem a földön, magam nyugtatatása gyanánt előre hátra dülöngélve.

Régen tudtam táncolni a maszkom nélkül is, de egy ideje, mióta az emberek minden mozdulatomban keresik azt, hogy hol tudnak belém kötni, nem merek nélküle. Most is Niki próbált rábeszélni, hogy vegyem le, de nem volt erőm. Biztonságba érzem magam a maszkom mögött. Hátha akkor nem érnek olyan rosszul a kritikák, amiket kapok. A tükörben már nyoma se volt a lánynak, aki voltam régen egy árnyképet láttam a sötétségben, amit az árnyak marcangolnak.

Az ajtó nyílása szakított ki gondolataimból. Gyorsan rendeztem a vonásaimat és próbáltam kis életkedvet varázsolni az arcomra. Testvérem a terem közepére, mellém sétált és leült. Egy palack vizet nyújtott felém, amit egy halvány mosoly mellett elfogadtam. Egy ideig némán ültünk egymás mellett. Pontosabban én hanyatt feküdtem, ő pedig előre görnyedve a telefonját nyomkodta. Szememet kezemmel eltakartam, úgy próbáltam relaxálni, fejben egy milliószor végig futtatva az amúgy egyáltalán nem nehéz tánc lépéseit.

-Folytathatjuk?-szólalt meg a fiatalabb hirtelen. Szemeimet kinyitottam, pislogtam párat, hogy a sötétség után megszokjam a fényt és felálltam.

-Igen-feleltem röviden. Ruhámat megigazítottam magamon felkészülve a táncolásra.

Most sikerülnie kell. Gondoltam magamban. Végig amíg pihentünk azon az egy lépésen járt a fejem, amit előtte meg annyiszor elrontottam. Magabiztos voltam, hogy ez alkalommal már menni fog.