Kpop birthday imagine

Treasure Asahi

Sziasztok. Egy jó esti rész Asahinak. Annak ellenére is, hogy már két napja ezen dolgoztam, de szokásosan a mai és tegnapi napom enyhén megcsúszott, így semmi esélyem nem volt megírni azokon a napokon, de ma itt vagyok vele és még azt hiszem meg is vagyok vele elégedve, remélem nektek is tetszeni fog.

U.I: Tippek arra, hogy melyik Treasure számra gondoltam miközben megírtam ezt?

-Baromság! Semmit nem ért! Ha még viccnek is rossz! Áh!-dobálod összevissza a papírokat amik az asztalodon vannak, keresgélve arra a tökéletes egyre. Viszont, ahogy az mindig szokott lenni, ahogy kellene valami, mert valaki más kötelezett rá, minden, amit addig annyira szerettél, annyira láttad benne a lehetőséget, hirtelen egy rakás szarnak tűnik. Téged is elért ez az érzés és kedved van tőle egyszerre ordítani dühöd miatt, és sírva fakadni, hogy semmit nem tudsz letenni az asztalra.

A zene az életed értelme. Kiskorodtól kezdve beszippantott az egész. Már pár hónapos korodból van rólad videófelvétel, ahogy játszol a játékaiddal és ahogy megszólal egy zene, te ritmusosan kezded rázni rá a fejed. Mindig is életed legfontosabb dolgaként definiáltad. Soha nem lehettél teljesen magányos mert a zene ott volt neked. De te nem olyan voltál mint minden többi zenerajongó ember, egy ideje nem elégedtél meg azzal, hogy csak hallgatod a zenét. Meg akartad próbálni a zene írást. Csodálattal gondoltál arra, hogy van az a rengeteg, millió és egy zene, amik különböznek, annyi különböző dallam, annyi különböző szöveg, annyi különböző történet, ami áll egy-egy dal mögött. Ki akartad magad ebben próbálni.

Ebbe azonban egyedül nagyon nehéz beletanulni, kiderült számodra elég hamar. Kellett valaki, aki segít neked megtanulni az alapokat, hogy legalább tudjál mire építkezni. Ekkor jött be Hamada Asahi a képbe. Az iskolád elvont művész lelke, rengeteg pletyka terjeng róla, hogy mennyire antiszociális. Elsőnek alig merted megkérdezni, hogy hajlandó segíteni, de végül csak rászántad magad és legnagyobb meglepetésedre igent is mondott.

-Az élet nagy része szar. A zene sok mindenkinek menedék. Persze, hogy segítek neked kifejezni magadat ez által-felelte a maga enyhén lekezelő és fura modorához képest meglehetősen kedvesen.

Asahi rengeteget segít neked. Időt nem sajnálva, lépésről lépésre ha kellett akár bőven többször is átnézett veled minden kis apró dolgot, hogy a végén elmondhassátok, hogy profi lettél. Hónapok teltek el, mire kezdtél beletanulni, utána pedig rád tört, az ami szinte minden friss kreatív munkát végző emberre. Rendben, hogy te ezt már tudod csinálni, de hogy alkoss valami újat, amit senki más nem csinált előtted? Te ettől bepánikolva az egyszerűbb utat választottad. A kedvenc számaidat kezdted el átkomponálni. Pár hangot megváltoztattál rajta, kicsit felgyorsítottad, lelassítottad, a szöveget átírtad, a szövegrészeket más részhez csatoltad. Ezzel kiborítottad a fiút.

-A zene írás nem arra van, hogy, mint egy DJ átdolgozz egy zenét. Azok nem is igazi zenészek! A zenével a saját érzéseinket fejezzük ki!-érvel neked a fiú, mikor meglátja a legújabb szerzeményed, de ezzel téged vérig sért.

-Nem jön az ihlet egyik pillanatról a másikra. Megérthetnéd a helyzetemet-tépted ki a kezéből a lapot és dühösen viharzottál el. Ez volt két hónapja, azóta pedig egymás felé se bagóztatók. Asahi fújja a magáét miszerint a kreativitást teljesen semmibe vetted, míg te azt nem érted, hogy miért nem érti meg, hogy valahol ezzel is magadat fejezed ki.

Viszont most mikor egy pályázatra be szeretnéd adni az egyik művedet, tényleg realizálod, hogy egyik se megfelelő annyira, hogy egy versenyen helyt álljon. Keserű szájízzel gondolsz vissza a fiúra, akinek lehet tényleg igaza volt. Nem kellett volna arra pazarolnod az idődet, hogy ezeket az átírásokat csináld. Lehetséges, hogy ha rögtön hallgatsz a fiúra és elkezded a saját zenédet írni, most nevetve írnál egy vadonatúj zenét, amit be tudnál adni, és simán megnyernéd vele a versenyt. Így viszont nincs ilyened. Felkeresve az oldalt nézted meg még egyszer. Négy napod volt még a pályázat lejártáig. Addig kell összehoznod valami használhatót.