Kpop birthday imagine

Enhypen Heesung

Az öngyilkosság egy érdekes gondolat. Sokan azt gondolják, hogy bűn. Miért lenne az? Csak megszabadítasz egy embert a szenvedéstől. Az már részletkérdés, hogy éppenséggel pont te vagy az az ember. Nem "kedveskedhetsz" magadnak ennyivel?

Mások úgy vélik ezt csak a gyenge emberek teszik meg. Szerintem meg pont ők a gyengék, akik fűbe  fába kapaszkodnak megjátszva, hogy  mennyire jól vannak, miközben nem hull le a szemük elől a lepel és nem is törődnek azzal, hogy mi van a körülöttük lévő világban.

Ők, az utcán fekvő és szenvedő emberbe belerúgnak még egyet utána meg a legjobban sírnak, hogy mennyire sajnálják, hogy nincs már köztük, pedig ők ugyan úgy benne vannak a dologba mint te, csak benned van annyi tartás, hogy nem hagyod, nekik hogy ők vessenek véget az életednek. Még ennyit se érdemelnek.

Eléggé mély gondolatok, de mostanában ezek foglalkoztatnak a legjobban. Az érettségi a nyakadon, folyamatoson mindenki ezzel jön. Nem tudsz konkrétan öt percet anélkül tölteni, hogy ne jönne fel a téma. A szüleid szó szerint idegbetegek, ha arra gondolnak nem jön össze neked.

-Ha nem lesz minimum a kétszáz pontod akkor haza se jöhetsz-mondja apád, teljesen komolyan. Szüleid diplomaták, mindig is fontosnak vélték a tanulást, téged is a jogi karon szeretnének tudni. Kikészülnének ha ez nem történne meg.

Nem mellesleg elég nevesek, az iskolában mindenki ismeri őket. Az összes tanár, ezért is soha nem volt megelégedve a dolgokkal. Folyamatosan, hallgatod, hogy a szüleid persze jobban megtennék. Ez meg az idegeidre megy.

A rengeteg szakkör amire menned kell, éjfélig tartó tanulás, a rengeteg kötelezettség. Soha nem volt normális gyerek korod. Ezért is fogalmazódott  benned, meg hogy véget vetsz az egésznek.

Így lehet, hogy mai napon, ami másoknak egy szokványos hétfő megtervezed magad szabadítani a szenvedéstől.

Mindig is szerettél úszni. És ott tervezted megtenni ezt. Ikonikus hely, ami rengeteg ideig a boldogságosat okozta, most a legnagyobb boldogságot fogja adni az életedben.

Elég erős a sodrása. Pont tökéletes. Beleveted magad a vízbe, várva a nagy pillanatra, majd egyszer csak kép szakadás.

-Jól vagy T/N? -érdeklődik egy túlságosan is ismerős hang. Párat pislogva nyitod ki a szemed.

Egy tisztáson vagy nem messze onnan ahol beleugrottál a folyóba. Melletted meg az osztályfőnököd vizslat aggódva. Eléggé feldühít, hogy sikerült ezt is túlélned, de nem mutathatod, ki mert a végén még gyanút fog, ezért játszod az értetlent.

-Mi történt?-nézel szét aggódva, mint aki nincs tisztában avval, hogy mi is történt.

-Errefelé horgásztam, mikor láttam, hogy beleugrasz a folyóba-mondja, mire te elhúzod a szádat. Ebből kimagyarázni magad nem lesz egyszerű. -Így utánad rohantam, majd egy kis segítséggel, egy házaspártól, sikerült kihúzni téged-vázolja fel a történteket.

-Oh értem. Nagyon szépen köszönöm-sóhajtottál fel, majd álltál volna fel, azonban a tanárod megfogta a kezed.

-T/N pontosan tudom, hogy problémáid vannak, más különben miért tetted volna ezt-ingatja rosszallóan a fejét.-Szóval szeretném, ha holnap felkeresnéd az iskola pszichológust-mondja. -Elhiheted, meg fogom tudni, ha nem voltál ott-néz rád fenyegetően, túl jól ismert tudja, hogy ellébecoltad volna.

Másnap az iskola kész szenvedés. Még a szokottnál is jobban. Az egész napodra rányomja a bélyeget, hogy délután a dohos könyvtárban kell ülnöd, egy emberrel, aki meg akarja játszani, hogy érdekli az mi veled történik.