Kpop birthday imagine

Stray kids Felix (2 rész)

Sziasztok. Itt is lenne a második rész. Mint mondtam egy elég egyedi folytatás. Most lehet azt gondolni, hogy Felix szemszögéből megírom T/N és Han egymásra találását, mert hasonlót ugye bár csináltam, de most teljesen másról van szó. Remélem tetszeni fog.

UI: Amúgy egy kis TMInek itt meg is említem, hogy ezzel a résszel rekord gyorsan, alig fél délután alatt lettem kész. Büszke vagyok magamra.

Kétségbe esve estél be a házba. Mint egy elmebajos, körülbelül úgy festhettél, örülhettél, hogy senki nem hívta a pszichiátriát.  A tömeg mintha kétszer akkora lett volna, mint amikor kimentél, ami nagy szó, mert már akkor is annyi helyed, nem volt, hogy egy nagyobb levegőt vegyél. Fojtogatóan sok ember volt, szédültél még csak úgy, hogy a szélén álltál a tömegnek és mögötted nyitva volt az ajtó, jött rád friss levegő. Még is bementél a tömegbe, akik semmi szándékot nem mutattak arra, hogy átengedjenek téged. Mindenki szorosan tapadt a párjára, vagy az emberre, aki próbált megszerezni magának arra az estére. Pár mély levegővétel után, erőszakosan kezdtél átfurakodni az embereken, akik hőzöngve fogadták jelenlétedet.

Minden fiút, akit megláttál eszelősen kémleltél.  A rossz látási viszonyok mellett és kábult állapotod miatt, nem volt könnyű az arcokat jobban megvizsgálni. Mindegyikből csak ugyan annyit tudtál azonosítani. Egy szájat, egy orrot, két szemet. Hogy milyen színű a szeme, milyenek a konkrét vonásai az embernek már nem. Áttértél az erőszakosabb módszerre. Az utadba kerülő összes srácot, megragadtad a vállánál fogva és magadhoz rántva centikről bámultad az arcát. Még ha nem is olyan ruhát viselt, még ha szemmel láthatóan magasabb volt, akkor is megcsináltad ezt. Már nem voltál hajlandó a saját emlékezetedben se bízni, egyszerűen csak szeretted volna még egyszer látni, hogy eltud kérni a rohadt elérhetőségét.

-Veled meg mi történt?-kérdezte nevetve Sohyon, akivel a konyhában papírtörlő után kutakodva futottál össze pár perccel később. Barátnődnek oka volt a nevetésre, röhejesen nézhettél ki, el tudtad magadat képzelni, hogyan festesz.

-Ne is mond-sóhajtottál fel. Végre megtaláltad, a törlőkendőt. Egy nagy darabot letépve belőle kezdted el felitatni a ruhádból csöpögő sört.

-Egy rohadt helyes sráccal találkoztam. Csókolóztunk tök jól elvoltunk, viszont a haverja hívta és le kellett lépnie. Ami nem lenne baj, de ezt az egészet az előtt csinálta, hogy elmondta volna nekem a nevét, szóval semmi esélyem megtalálni-gurultál dühbe újra, ami cselekedeten is meglátszódott. Egyre agresszívabban dörzsölted a ruhádat.

-Ez tiszta sor. De hogy lett ennek az egésznek ez a vége?-mutatott rád. Tudtad mire utalt. Nem elég, hogy a ruhád csurom sör. A sminked is elkenődött, hajad tépett volt, arcod pedig kivörösödött. Most már tényleg számíthattál arra, hogy bármelyik másodpercben hívják az elmegyógyintézetet.

-A fejembe vettem, hogy megkeresem mindenáron. A sötétben nem láttam jól az arcokat, ezért arra jutottam, hogy mindegyiknek a képe hajolok és megvizsgálom. Ne röhögj!-szóltál erélyesen. Sohyon szája elé tette a kezét, próbálta takarni nevetését több-kevesebb sikerrel, miközben intett, hogy folytathatod.-Szóval mindenkit próbáltam megvizsgálni. Hátulról láttam egy srácot, aki esküszöm tökre hasonlított arra, akit kerestem. Elrántottam és centikről bámultam. Csakhogy kiderült, hogy ő nem az. A barátnőjével smárolt, aki nem nagyon örült nekem-magyaráztad. Sohyon eddig bírta konkrétan kitört a nevetéstől, még a könnye is kicsordult, de te nem törődve vele folytattad.-A képembe öntötte a sörét, amitől mindenem ragad, a sminkem elfolyt és a hajamba kapva küldött el szebb helyekre.

-Úgy látom tartalmas estéd volt eddig-mondta lihegve, a hasát fogva, másik kezével könnyeit törölgetve.

-Na és veled mizu?-terelted a témát rá. Egyrészt, már untad a nevetését hallgatni, másrészt tényleg érdekelt, hogy sikerült-e neki összeszednie a fiút. Az utolsó cseppeket itattad fel a ruhádról, majd kidobtad a kukába a nedves papírokat, várva barátnőd beszámolójára.