Kpop birthday imagine

Mirae Junhyuk

Az életedre minden túlzás nélkül simán rá lehetne a legunalmasabb élet jelzőt ragasztani. Teljesen átlagos voltál mindig is. Suliba se tűntél ki az emberek közül. Mindig te voltál az az ember, aki mindenhol ott van, de ezt senki nem vette észre. De ez neked nem volt gond. Utáltad ha a figyelem középpontjába vagy. Ha mindenki veled foglalkozik, ha mindenki téged vizslat.Egyszerűen még a gondolattól is felállt a szőr a hátadon. Így te elvoltál ezzel az életeddel.

Miután befejezted az egyetemet, egy kis üzletben dolgoztál, a belvárosban. Nem volt nagy forgalma. Minden tökéletes volt az éltedben, legalábbis a te mércéddel. Nem is vágyhattál többre.

Egy újabb nap kezdődött a kis boltba, ami ugyan olyannak tűnt mint a többi, de te neked így felelt meg. Nem voltál oda a változásért. Unottan ültél a pultba, mint mindig, de hirtelen egy srác rontott be a boltba. Mindenféle köszönés nélkül rohant el a hátsó sorhoz.

-Neked is jó reggelt-dünnyögted az orrod alatt, lapozva újságodban. A srácot szemlátomást még ez se nagyon hatotta meg, csak ott tébláboltál. Pár másodperccel később egy visítozó lánycsapat jött be a boltba és feléd fordultak.

-Nem láttad Junhyuk oppát? Ide láttuk bejöni-forgatta az egyik lány körbe-körbe fejét.Viszont te semmit nem értettél.

-Hogy ki?-kérdeztél vissza. -Ide ma még senki olyasvalaki nem tette be a lábát, akit ti látni akarnátok-mondtad lekezelőn.

Szomorúan nyugtázta magában a tömegnyi lány, hogy nincsen itt imádatuk tárgya, mikor is az az eszetlen srác valamit lelökött, hatalmas robajt keltve.

-Hazudtál nekünk- gyanúsított meg az egyik, de mielőtt bármit is mondhattál volna elindultak hátra felé. Elképedve bámultál a hátrafelé csörtető tömegre, nem akartad elhinni.

-Ezeknek komolyan nincs ki a négy kerekük-morogtad magadban. Azt gondoltad majd szépen rájőnek, hogy nem, ezt a srácot keresték és végre lelépnek. Kár hogy nem ez történt.

A srác hirtelen előre rohant. Zaklatottnak tűnt, de téged nagyon nem zavart. Odarohant a pulthoz, majd megszólított.

-Mi a neved?

-Tessék? Ezt nem áll módomban elmondani-vágtad rá sértetten, keresztbe font karral.

-Kérlek. Nagyon fontos-esdekelt neked a srác. Azért te se betonból vagy, így egy nagy sóhaj kíséretében válaszoltál.

-T/N a nevem.

-Tökéletes -válaszolta. Nem tudtad az egészet összerakni fejben, de nem is nagyon akartad. És nem is volt időd, mert a srác lelökte a cukorkákat a pultról.

-Most komolyan?-forgattad szemed. Nem elég, hogy itt rontja a levegőt, de még ez is. Unottan léptél ki a pultból és lehajolva kezdet el felszedegetni az apró édességet.

-Sajnálom segítek-ajánlotta fel.

-Nem hiszem el, biztos, hogy itt kell lennie. Ő volt az-mondta az egyik lány, miközben előre felé jöttek.

-Sajnálom -suttogta a srác, és hirtelen megcsókolt. Nem tudod miért tette ezt. Legszívesebben ellökted volna, hogyha nem fogja le a kezed.Szerencsére nem tartott sokáig. Elválva tőled, magához húzva megölelt. Ahhoz a hangjához képest, amivel előbb beszélt hozzád, nagyon elmásított hanggal kezdett el beszélni.

-Jagi, olyan jó hogy látlak. Azt hittem soha nem találkozunk. Csak hát elhúzódott a nyaralás-magyarázta hangosan, hogy a többiek is jól hallják.