Kpop birthday imagine

Seventeen Jun

Vannak azok a hatalmas egymásra találások amikor konkrétan már mindenki a szerelmesek körül tudja a dolgot még is szenved a két ember. Na te és Jun pont ilyen emberek vagytok. Még ti is tudtátok, hogy Jun és te már réges-rég nem csak barátok vagytok. Viszont egészen máig nem mertetek lépni.

-T/N lenne egy dolog amit elszeretnék mondani-jön oda hozzád ma reggel Jun. Ezután egy hosszas beszélgetés következett, majd kikerekedett az egészből, hogy szerelmesek vagytok egymásba, minden tökély volt.

-És lenne kedved eljönni randizni? -eresztett el a hosszas ölelkezés után.

-Ma nem jó, haza kell mennem anya valami családi programot említett -mondtad letörten.

-Nem probléma akkor majd holnap-felelte lelkesen. Majd végül sajnos csak muszáj volt elválnotok.

Hazafelé boldogan sétáltál. A fiú akit szeretsz végre kiderült, hogy viszonozza az érzéseidet. Madarat lehetett volna veled fogatni. Így még az apropója se érdekelt amiért anyád haza hívott.

A szüleid még kiskorodban elváltak. Őszintén annyira nem hatott meg soha se ez a téma. Nem nagyon emlékszel apádra, és megszoktad, hogy ketten vagytok. Amikor meg nagyobb lettél evidens lett számodra, hogy anyudnak lesz valakije.

Ebből kifolyólag nem nagyon lepett meg mikor bejelentette, hogy az új párját szeretné neked bemutatni. Sőt, még izgatott is voltál. Túl sok ideje magányos anyud megérdemli, hogy legyen mellette valaki.

Izgatottan készülődtél a vacsorára, miközben nézted, hogy anyud mennyire ki van bukva. Mint a tinilányok annyira zavarba volt. Össze vissza rohangált, mindent igazgatott, látszott mennyire ideges.

-Anya nem kell félni. Nem azt mondtad hogy már hónapok óta együtt vagy ezek a fickóval?-értetlenkedtél.

-De most ide jön, ez nagy lépés.-mondta miközben a párnákat igazgatta.

Majd a csengő szólalt meg. Anyud még párat paskolt a párnákon, végül oda állt az ajtóhoz, megigazította a ruháját és ajtót nyitott . Te a háta mögött álltál és izgatottan vizslattad, hogy ki lesz az ember a falap túloldalán.

-Szervusz Shan. Isten hozott.-invitálta be anyud a férfit. Neked rögtön ismerős volt csak nem tudtad honnan. Majd fél perc múlva már minden kitisztult. Mert megjelent Jun. Dermedten bámultatok egymásra.

-T/N ő a fiam Jun-mutatta be Shan a számodra nagyon is ismerős embert, de te csak játszottad mintha most találkoznátok elsőnek.

-Gyertek csak beljebb. A vacsora már kész-indult el anyukád a konyha felé, ahova követe viszont Jun lemaradt.

-Te erről tudtál?-suttogta.

-Persze és gondoltam jó lenne egy kis csavar az egészben ezért mondtam neked, hogy elmegyek veled randizni- forgattad a szemed.

A vacsora borzasztóan kellemetlenül telik. Legalábbis neked és Junnak. Folyamatosan mondanátok valamit egymásnak de nem tehetitek meg tekintettel arra, hogy a szüleitek ott vannak.

De az egész semmi nem volt a végéig. Addig te tényleg naivan elhitted, hogy nem lehet ennél rosszabb. Pedig tudhatnád az életedben mindig lehet rosszabb.

-Egy kis figyelmet szeretnék-állt fel Shan.-Fontos bejelenteni valónk van.-fogta meg anyud kezét. -Összeházasodunk-mondták egyszerre nagy boldogan, nektek meg az állatok a padlót súrolta.

-És akkor ide is fogunk költözni?-kérdezte Jun.

-Persze fiam, hova máshova? Sőt, minél előbb, hogy kellően összeismerkedjetek.-gond terheletlen néztetek egymásra Junnal, de tartottatok magatokat.