Kpop birthday imagine

T1419 Kevin

Sziasztok. Itt is lennék az első résszel. Őszintén szólva annyira izgultam, hogy mit fogtok hozzá szólni, hogy nem tudtam volna vele tovább várni, így már tegnap elkezdtem írni. Elég érdekes volt, mert szegényről eddig egy szót se hallottam, és féltem nem lesz ötletem, de szerencsére igen támadt kis fény a fejemben. Ez az első ilyen részem szóval izgulok hogy tetszeni fog-e nektek remélem igen.

UI: Jövő hetem első fele elég zsúfolt lesz, szóval nem tudom garantálni, hogy ha valaki kér, akkor azt is megírom egy nap alatt. Ezért kérnélek titeket, hogy pár nappal biztos, hogy előbb írjatok, mint hogy van a szülinap.

Valóra vált álomként élted meg, mikor megkaptad álmaid egyetemére a felvételi értesítőt. Méghozzá a Szöuli Gazdasági Egyetemre. Soha senki nem értette, miért nem egy országon belüli egyetemet pályáztál meg. Valójában ennek rengeteg indoka van. Kiskorodtól kezdve vonzott a keleti kultúra és ahogy a kpop egyre jobban hódított az országban, annál jobban lettél oda Koreáért. Tanultad a nyelvet, tanulmányoztad a kultúrát, hogy ha egyszer eljutsz ne lógj ki annyira. Tetszett az országban a munka morál, hogy nem annyira hanyagok, mint az itteni kortársaid.

Ezért, konkrétan elájultál a reptrén, mikor realizáltad, hogy Szöulba költöztél. Minden mesébe illő volt. Egy nagyon kedves Byul, nevű lánnyal költöztél össze egy albérletbe, a belvárosba. A városi élet nagyon tetszett, Byul rengeteg helyre elvitt, amiktől leesett az állad. Álomba illő volt az életed egészen az egyetem első napjáig. Lehet, hogy évekig tanultad a nyelvet, a kiejtéseden érződött a kis akcentus, lehet, hogy gyakoroltad a hagyományokat, mégis voltak olyan kis apró dolgok, amikről nem tudtál, de mindenki megszólt értük. Lelkileg már kezdtél kikészülni ettől, mindenki utált, mindenki csak a hibákat látta benned, a különc külföldit. Az a kevés srác, akit másnak láttál, hamar kiderült, hogy csak egy trófea ként nézett rád, mert meg tudnának szerezni egy külföldi lányt is.

Egy újabb borzasztó nap után éppen abba a kávézóba tartottál, ahol Byul dolgozott. Minden nap itt találkoztatok, olyan volt mintha a második otthonotok lett volna. Nem volt egy nagy üzlet, éppen csak pár asztal fért el, nem is tudtak sokan róla, jól el volt dugva, ettől volt talán otthonos. Számodra azonban rátett még egy lapáttal, hogy az otthoni hangulatot idézi fel. Szerettél oda járni és nem csak Byul miatt. Jól esett kiülni a párkányos ablakba, és csak nézni az utcán sétáló embereket, megnyugtató volt számodra

-Újabb borzasztó nap?-kérdezte lakótársad köszönés nélkül, ahogy beléptél az üzletbe. Nem kellett visszafognotok magatokat,csak ketten voltatok. Így leülve kedvenc helyedre, onnan panaszkodtál.

-Csak a szokásos. Ketten eljátszották, hogy nem értették, meg a kiejtésem, miatt amit mondok. Az egyik egyetemi professzor, karót adott a dolgozatomra, mert az egyik hangult szerinte olvashatatlanul írom, és persze pár megjegyzés a kinézetemre. De ma csak egy kocsis dudált rám, ahogy jöttem ide-legyintettél. Már megszoktad az ilyeneket, azok után, hogy lassan három hónapja minden nap átéled, ez egy egyszerű napnak számít.

-Annyira sajnálom, hogy ilyen bunkó emberekkel hozott össze téged a sors-jött oda Byul a kedvenc szokásos, kávéddal, amit letett eléd, majd megölelt.-De én itt vagyok neked, és biztos vannak még emberek, akik elfogadnak majd-próbált vigasztalni, de már nem nagyon tudtál hinni neki. Barátnőd, hiába akart valamit mondani, mennie kellett mert jöttek vendégek, te meg csak elkezdtél kibámulni az ablakon, ahogy mindig szoktál. Nézted az embereket, akik konkrétan mintha futószalagról jöttek volna, annyira hasonlítottak egymásra. Sötét barna haj, ugyan ilyen színű szem, hófehér bőr, vágott szem. Ehhez képest te tényleg kilógsz. Annyira a gondolataidba merültél, hogy fel se tűnt a srác, aki melléd ült és hirtelen megszólított.