Kpop birthday imagine

Seventeen Minghao

-Elegem van, szakítok!-ordítottad, idegesen, könnytől ázott arccal Minghao arcába aki rendesen meglepődött ettől a mondattól.

-Komolyan ezt akarod T/N?-kérdezte sokkal higgadtabban annál, ahogy az előző percekben tette. Látszott az arcán a kétségbe esés. Lehetséges, hogy eddig nem fogta fel, hogy te komolyan is gondolod és tényleg képes lennél szakítani. Viszont most már retteg, hogy tényleg elveszít.

Minghao pár hónapja az életed része, de már most annyira fontos és annyira közel álltok egymáshoz, mintha évek óta ismernétek egymást. Minden kis apró gondolatodat ismeri, tudja, hogy melyik helyzetre, hogyan reagálnál. Ezért is lepet, meg hogy pár nappal ezelőtt annyira furcsán kezdett el viselkedni, konkrétan rá se ismertél.

Minden fontosabb lett hirtelen neki kettőtöknél. Folyamatosan eltűnt, minden indok nélkül, majd mikor előkerült titokzatosan fogalmazott és nem mondta meg, hogy mit is csinált. Ez még nem is zavart volna, végtére is felnőtt férfi önálló ember, azt csinálhat amit akar, de aztán mikor a fiúkat megkérdezted, közölték nem velük van. Az előző comeback időszaknak csak most lett vége, nem lehet semmi ilyesmi a háttérben.

Ez vezérelt téged, mikor fogtad és a telefonját lenyúlva kezdtél el kutakodni az üzenetei között. Legalább azt akartad tudni, hogy megcsal-e. Sajnos az utolsó üzenet, amit küldött egy csajnak ment akit nem ismertél.

"Remek volt a tegnapi remélem, holnap is összetudjuk hozni"

Innen indult a vitátok. Ő fújta a magáét miszerint nem volt jogod turkálni a mobilján, míg te csak azt hajtogattad, hogy neki meg van képe ezt mondani, mikor éppen megcsal. Hatalmas veszekedés volt, zengett tőletek minden. Egészen addig, míg nem mondtad ezt. Hirtelen akkor minden megfagyott.

-Nem tudom, de az biztos, hogy időre van szükségem-felelted te is higgadtabban. Nem akarod elveszíteni, de ha megcsalt valóban nem lennél képes vele többet együtt maradni. Ki tudja, hogy azok a szavak amiket neked mond, hányszor hangzottak el, mikor a másik csajjal volt.

-Megértem-sóhajtott fel. Pontosan tudta, hogy nincs értelme veled veszekedni.-Akkor ma éjszakázok a dormon-indult be a szobátokba. Pár cuccot rakott csak a táskába, tényleg csak annyit, amennyi egy éjszakára elegendő.

-Nyugodtan vihetsz többet is-felelted. Nem gondoltad, hogy egy éjszaka elfelejteti veled ezt. A legszebb az egészben, hogy ő még most se hajlandó elmesélni, hogy pontosan mi is van közte és a csaj között. Ezt valahogy mindig kikerüli.

-Hiszek benne, hogy egy alkalom elég lesz-ért fülig a szája, ami téged csak még jobban felhúzott.

Tervez valamit, de még most, hogy konkrétan majdnem szakítottatok se hatja meg ez annyira, hogy elmondja. Kiakasztó egy fiú.Ha valamit a fejébe vesz biztos lehetsz benne, hogy ő azt meg is csinálja függetlenül mindentől és mindenkitől.

Végezve a pakolással, kifelé indult meg, viszont előtte még megölelt téged.

-Remélem tudod, hogy én szeretlek és sajnálom hogy ezt tettem-suttogta a füledbe. Bármennyire is próbáltál rá haragudni ez megmelengette a szívedet. Nehezedre is esett elengedni.

-Majd holnap-intett már az ajtóból állva, mire esetlenül visszaintettél. Ahogy becsukta az ajtót hirtelen nagyon üres lett az egész ház. Soha nem éltél egyedül, mielőtt vele összeköltöztél, a legjobb barátnőddel éltél együtt egy albérletben előtte meg a szüleiddel, soha nem voltál teljesen egyedül, ami most hirtelen túl sok is volt.

Mindig körülötted lebzselt Minghao mikor megtehette, ami most hirtelen hiányzott. Nem volt senki melletted. Hátranéztél, de nem mosolygott rád. Szokatlan volt, nagyon is. Ezért feküdtél le korán aznap este, nem bírtad ezt a csöndet és magányt magad körül.