Kpop birthday imagine

Treasure Hyunsuk

A fiúval való tanulásban kellemesen csalódtál. Igaz, nem értettél még így is rengeteg mindent és egy dolgot minimum hússzor el kellett neki mondani, de magadhoz képest sokat kihoztál az egészből. Összesen a tanulással négy és fél órát töltöttetek, ami során rendesen el is fáradtatok. Hyunsukon látszott, hogy ő azért még sincs hozzászokva, az ilyen hosszan tartó tanuláshoz, míg neked meg nem kis erőfeszítésed volt, abban hogy ezen a szinten tudj teljesíteni.

Az elkövetkezendő napok egy bizonyos minta szerint teltek. Minden reggeled a suliban kezdődött, ahol próbálkoztál megérteni valamit több-kevesebb sikerrel, aztán rohantál Hyunsukhoz, ahol minden tőle telhetőt megtett azért, hogy segítsen neked valamennyire megérteni az anyagot. Végül este hazaestél fáradtan, de még egyszer próbáltad átismételni magadtól, amit a fiú mondott.

Ezáltal a jegyeidet felhúztad. Nem kell látványos ugrásszerű változásra gondolni. Pontosan annyit, hogy egyik tantárgyból se állj bukásra, ami nálad hatalmas teljesítmény. Az osztályfőnököd és a szüleid is rendszeresen dicsértek meg a szép teljesítményért. Ezért is nem hagyták, hogy ott hagyd Hyunsukot és újra egyedül fogjál neki a tanulásnak.

Ismét egy délután, mikor bent ültök a szobájában egy történelem esszén dolgozva. Elmondása alapján a sajátja már réges-rég készen van, most csak és kizárólag a tieden ügyködtök. Neked egyedül nem lenne meg a három oldal, nem tudod elképzelni, hogy a japán megszállásról mit lehetne annyit írni. Azonban szemlátomást Hyunsuk tudja, mert csak úgy ontja magából a szavakat.

Kicsi bűntudattal ülsz ott mellette, tekintettel arra, hogy ő csinálja a nagy részét még a te beadandódnak is. Te, tenni hozzá nagyon mit nem tudsz, mikor te felvetsz egy ötletet ő csak kedvesen leint és közli, hogy már rég szerepel ez benne. Unalmadban az egyik tolladdal játszol, fel alá görgeted az asztalon, néma csendben. Hyunsuk néha néha rád pillant, végül pedig teljesen meg is áll, és kérdően feléd fordul.

-Mi a baj T/N? Olyan szótlan vagy ma-aggodalmaskodik. Az asztalon nyugvó kezedet megfogja és megszorítja, mintha jelezni akarná még inkább, hogy benne megbízhatsz és elmondhatod neki.

-Kicsit rosszul érzem magam, hogy semmiben nem tudok segíteni neked, annak ellenére, hogy az én esszémet írjuk-mondtad. Ahogy a szavak elhagyták a szádat, gondterhelten felsóhajtottál. Reménykedve néztél a szemben ülőre hátha ő tud valami vigasztalót mondani.

-Segíteni akarsz?-kérdezett vissza, mire te hevesen bólogatni kezdtél. Hyunsuk erre kaján vigyorra húzta száját.-Tudod van itt valami, amivel tudsz segíteni-mondta gondolkodást színlelve. Lelkesen felkaptad a fejed erre, már alig vártad, hogy elmondja mi az.-Egy biztató csókkal sokat tudnál segíteni-mondatára lesokkolódtál teljesen, de mielőtt bármit mondhattál volna fogta és feléd hajolva megcsókolt.

Nem tartott hosszú ideig, néhány másodperc volt összvissz. Miután elhajolt tőled, érzeted, hogy egész arcod ég. Hiába akartál megszólalni nem jött ki hang a torkodon. Hyunsuk már szólalt volna meg, mikor inkább fogtad és felállva kirohantál a szobából és a házból. Ahogy lábad bírta futottál minél messzebb akartál kerülni tőle.

Ez nem lehet igaz. Hyunsuk nem elég, hogy okos, de az iskola egyik népszerű tanulója. Rengeteg baráttal, minden hétvégén valami buliban van. Mindenki kedveli, minden lány érte van oda, miért is akarna tőled bármit is. Végig ezen járt a fejed. Hazaérve is, hiába akart anyud veled beszélni gyorsan leráztad és inkább mentél a szobádba. Az ágyba dőltél és a párnába mormoltad, hogy ez nem lehet igaz.

Egész este forgolódtál, rágódtál a történteken. Próbáltad fejben helyretenni a dolgokat, több-kevesebb sikerrel. Kerested a pontot, ahol a közös tanulásotok abba ment át, hogy a fiú szerelmes legyen beléd. Már amennyiben tényleg szerelmes beléd és nem csak játszik veled. Viszont nem találtál ilyet, nem volt semmi előjele.