V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Harminchetedik vércsepp Δ

- Taehyung! - kaptam a szám elé a kezem.
- Életnagyságban - mosolyodott el. Azonnal potyogni kezdtek a könnyeim. A fiú kitárta karjait, én pedig a legnagyobb örömmel bújtam közéjük.
- Taehyung! - suttogtam boldogan átkarolva a derekát.
- Úgy örülök, hogy jól vagy! - adott egy puszit a fejemre.
- Megmentettél! - szorítottam meg a pólója anyagát.
- Stt! - simogatta meg a fejem.

Sokáig álltunk ott egymást szorítva. Ázott arccal szipogtam be Taehyung illatát, bújtam hozzá, amennyire tudtam, szorítottam őt, nehogy álomként eltűnjön a szemem elől.
- Itt vagyok! - suttogta lassan.
- Jaj igaz, belelátsz a fejembe - néztem fel rá elszörnyedve.
- Nem kell bele látnom, úgy szorítasz, mindjárt meghalok - nevette el magát.
- Nem tudsz meghalni, úgyhogy ne jajgass! - bújtam vissza hozzá. Ő csak nevetett rajtam.
- Na jó, itt az ideje veled törődni! - tolt el finoman magától.
- Hah? - néztem rá értetlen fejet vágva.
- Csinálok neked egy habos fürdőt, utána pedig szépen eszel egy jó nagyot! - simított az arcomra.
- Jól vagyok, csak beszélgetni akarok veled! Annyi minden történt - tartottam őt vissza.
- Amilyen nagyon szeretnék én is beszélni, olyannyira fontos, hogy előbb gondoskodjak rólad - adott egy puszit a homlokomra, majd a fürdőszobában lévő sarokkádhoz lépett.
- Taehyung!! - toporzékoltam.
- Vetkőzz le és dobj magadra egy köpenyt, ha nem akarod, hogy én magam csináljam - nézett rám huncut szemekkel.
- Nem fogok!- nyújtottam ki rá a nyelvem.
- A vámpír vér felvágat a nyelved - csóválta a fejét.
- Sosem voltam egy könnyű eset - fordítottam neki hátat, hogy levetkőzhessek.
- Ez igaz - jelentette ki még a vízcsobogás előtt.

Gyorsan ledobáltam a ruháimat, míg ő a fürdővízzel volt elfoglalva és magamra kaptam a fehér köpenyt, amit a fogason találtam.Egy laza masnira kötöttem a derekát, aztán Taehyung felé fordultam.

Sötétkék ing volt rajta, ujjai hanyagul fel voltak gyűrve könyékig, makulátlan karja a habok közé merült, ahogy kavargatta a vizet. Pár hullámos, barna tincs a szemébe lógott, sötét íriszei nyugodtan követték a keze mozgását.

Elmerültem a gondolataimba és elképzeltem, hogy ketten lakunk együtt, mint egy pár, már házasok vagyunk, Taehyung pedig éppen egy intenzív éjszaka után készíti kettőnknek a fürdőt. Együtt ülünk be a habok közé, ölébe húz, hátam izmos mellkasának simul, kezeivel átölel. Bókokat suttog a fülembe és puszikkal lepi el a nyakam. Sóvárogva haraptam be a szám.

- Areum? - csúsztatta fel kezét az én karba tett kezeimen.
- Igen? - kaptam rá a fejem.
- Minden oké? Nagyon elgondolkodtál - vizslatta az arcom.
- Igen... Én csak kizökkentem egy pillanatra - mosolyodtam el szégyenlősen.
- Kész a fürdő - mosolygott lágyan ő is.
- Köszönöm! - adtam egy puszit az arcára.

Lassan elengedett, majd hallottam lépteit, amit az ajtó csukódása követett.
Csalódottan sóhajtottam fel. Csak most kaptam vissza, annyi mident kéne mondanom és kérdeznem. Minden percben vele akarok lenni. Látni akarom őt, hallani a hangját. Meg akarok bizonyosodni, hogy nem csak álom ez az egész és nem halt meg, mikor engem meg akart menteni.

Ledobtam magamról a köpenyt, beléptem a habok közé, aztán lassan bele ültem, végül pedig elmerültem bennük. A víz alatti csend és béke megnyugtatta a kavargó gondolataimat. Teljesen elengedtem magam, hagytam, hogy a forró víz gondozza fáradt testem. Átfutott az agyamon sok minden. Az elmúlt napokban rám zúduló eseményeket volt időm feldolgozni. Gondolkodni rajtuk.

Minden előzmény nélkül egy kéz rántott ki a nyugodt állapotból, karomnál fogva kiemelt a víz alól.
- Jól vagy? Azt hittem bajod esett! - fogta kezei közé arcomat idegesen.
-Jól vagyok, csak gondolkodtam - fogtam meg a kezét.
- A víz alatt? - nézett rám megrökönyödve.
- Ott csend van - vontam vállat zavartan.
- Nem hiszem, hogy idekint olyan nagy zaj lenne - nevetett fel fáradtan.
- Ott mégis jobb - mosolyogtam.
- Aggódok érted - tűnt el arcáról a mosoly.
- Jól vagyok! - pusziltam meg a kezét.
- Ne haragudj, biztos megviseltek a történtek - sóhajtott fel.
- Jól vagyok Taehyung! - néztem a szemébe.
- Nem úgy nézel ki - rázta meg a fejét.
-Csak túl sok minden van a fejemben. Kérdések, gondolatok, elméletek. Amint tisztázom őket, minden rendben lesz - ígértem meg.
- Akkor halljuk! - ült le a kád mellé. Karjait a kád peremén támasztotta, kézfejein álla pihent.
-Most? - lepődtem meg.
- Ellenedre van, hogy maradjak? - vonta fel szemöldökeit.
- Nem, dehogy!- ráztam a fejem hevesen.
- Akkor halljuk a kérdéseidet - mosolygott.

- Szóval olyanok vagytok mint a vámpírok a filmekből? Minden igaz? - néztem rá óvatosan.
- Nos sok minden igaz, de van ami nem - gondolkodott el. - Igaz hogy vérrel táplálkozunk, de a békésebb klánok kórházakban létrehoztak gyűjtőközpontokat, ahonnan tasakolva kapjuk a vért, tehát nem kell embert megharapnunk érte. A tasakos vér is teljesen rendben tart minket, de ha legyengülünk, akkor muszáj friss vért inni, mert az sokkal  több erőt ad. Ilyenkor, ha nagyon muszáj vért inni, akkor sem ártatlanokra vadászunk, hanem első sorban bűnözőkre, csalókra, körözöttekre, így egyben egy problémát is megoldunk. Ha csendes életet élünk és éppen nem erőltetjük meg magunkat, akkor naponta egyszer elég egy tasakot meginni. Aztán annak függvényében mennyire terheljük magunkat fizikailag, annyival többre van szükségünk utána - tartott egy kis szünetet.
- Vannak képességeitek igaz? - jutott eszembe.
- Igen vannak, ez is igaz. Persze ezek a képességek rengeteg félék lehetnek. Vannak magasabb szintű képességek, és alacsonyabb szintűek, de minden vámpírnak van egy.
- Mit takar a magasabb szintű képesség és alacsonyabb? Mik ezek a szintek? - kérdeztem.
- A vámpíroknál a hierarchia vér alapján épül fel. Van egy pár legősibb vámpír család, akik a kezdetek óta élnek és virágoznak. Ezek a legerősebbek, azokon az ágakon persze, ahol megmaradt a tiszta vér. A tiszta vér annyit tesz, hogy sem emberekkel, sem átváltoztatott vámpírokkal nem keveredtek. Aztán ezekből a nemes családokból szakadtak ki vámpírok, akik keveredtek és létre hoztak alacsonyabb rendű, gyengébb vámpírokat. A tiszta vérűek után jönnek az átváltozott emberekkel kialakult családok, mert ők már vámpírként alapítottak családot és utódokat, de sosem lesznek olyna erősek, mint a született vámpírok. Utána jönnek a félvérek, azok, akik egy ember és egy vámpírtól származnak. Ők is vámpírok, de gyengébbek sokkal, hiszen emberi tulajdonságaik is vannak....
- Szóval a vámpírok képesek utódokat létrehozni? Azok nem szörnyszülöttek lesznek? - ráncoltam a szemöldököm.
- Nem, az csak egy filmes kitalálció. A mi gyerekeink nem lesznek szörnyek, ugyan olyan normális vámpírok lesznek, mint mi. Sőt, a vámpírok fiatal korban még elég gyengék, csak az idő múlásával erősödnek meg.
- Te melyik csoportba tartozol?
- Tiszta vérű vámpír vagyok, a két uralkodó család egyikének fia.
- Azt jelenti nagyon erős vagy?
- Igen, Jin, Namjoon, s én magam között  a legerősebb vagyok. Birtoklom mindkettejük erejét, és még a sajátomat is.
- Azért tudtál megementeni?
- Bármi áron megmentettelek volna, de igen, a képességemmel rá tudtalak venni arra, hogy igyál vért - sóhajtott.
- Nem volt más lehetőség? - nyeltem vissza a könnyeimet.
- Ha lett volna, sosem kényszerítettelek volna ilyesmire - nézett rám szomorúan.
- Bocsánat! Hülyeség volt ezt kérdezni! Hálás vagyok, hogy megmentettél - mosolyodtam el gyorsan.
- Sajnálom!  - hajtotta le a fejét.
- Taehyung miattad vagyok életben! Nekem kéne megköszönnöm, nem neked sajnálni! - emeltem fel a fejét.
- El se tudom képzelni mennyire nehéz lehet - sütötte le a szemeit.
- Taehyung! - szólítottam meg lágyan. - Tudnom kellett az igazat, eleget titkoltátok előlem! - néztem rá komolyan.

Halihó!✨
Nem akartam, hogy egész hétvégén izguljatok a folytatáson, úgyhogy ma hoztam nektek egy meglepi részt.🥰
Szép hétvégét, vigyázzatok magatokra, találkozunk jövő héten!😚💕