V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Száztizenkilencedik vércsepp Δ

- Mennünk kéne vacsorázni - nézett fel az órára Jimin.
- Ennyire eltelt az idő?- lepődtem meg.
- Hmm - lépett egyet az egyik bábuval.
- Vajon Tae merre lehet?- léptem én is.
- Még megbeszélésen van - reagált a lépésre a sajátjával.
- Wow - bólintottam.
- Sakk- matt!- kiáltott fel büszkén Jimin.
- Ez nem ér! Miért mindig te nyersz?- dőltem végig az ágyán.
- Évszázadok óta játszom, Areum - nevette el magát.
- Majd egyszer úgyis megverlek - hunytam le a szemeimet.
- Alig várom. Na de siess, öltözz át és menjünk vacsorázni! - húzott meg a lábamtól fogva.
- Muszáj? - nyűgöltem.
- Mindenki számára kötelező - nézett rám együttérzően.
- Nem akarok menni - ültem fel.
- Gyere! - húzott fel.

Jimin elkísért a szobánkig, onnan pedig egyedül folytatta az utat, mert nekem még el kellett készülni. Ahogy álltam a szekrény előtt és bámultam a ruhákat, hirtelen ötlettől vezérelve becsaptam az ajtókat és kiviharoztam a szobából.

Óvatosan és gyorsan próbáltam végigosonni a folyosókon keresve a legközelebbi kijáratot. Párszor majdnem lebuktam, de végül egy szűk folyosó végén találtam egy ajtót, ami a kastély mögé vezetett ki egyenesen.

Elégedetten csuktam be az ajtót és elindultam a kővel kirakott úton valamerre. Egy kis tóhoz vezetett az út, a tóra pedig egy pavilon volt felépítve, oda sétáltam fel. Gyönyörű szép volt a csillagos ég tükröződése a tó békés felületén. Leültem az egyik padra és a fejemet a korlátra hajtva szemléltem a természet esti életét.

S már csak arra figyeltem fel, hogy csukódnak le a szemeim és a tücskök ciripelése hagyom, hogy elringasson.

- Tényleg te vagy az! Végig te voltál az!- szorította kezei közé az enyémeket boldogan.
- Tényleg?- kérdeztem halkan.
- Mindig is te voltál az, Areum-ah! Mostmár mindenki tudja- suttogta nekem.
- Hihetetlen - motyogtam.
- Te vagy az! Mindig is te voltál, drága angyalom! - ragadta meg a derekam és magához rántott.
- Tae! - nevettem el magam.
- Gyere!- húzott gyorsan maga után a boldogan várakozó tömeg felé.

Elindultunk lefele a lépcsőn, de pár foknál tovább menni nem tudtam. Földbe gyökereztek a lábaim és a mellkasomba nyílaló fájdalomtól összerogytam.

- Ne!- kiáltottam kétségbeesetten.
- Areum-ah!- nyúlt felém Taehyung, de őrök fogták őt le.
- Tae!- próbáltam felé nyúlni.
- Lassan a testtel, kis hercegnőm!- nevette el magát a felém sétáló öltönyös alak. Az arcát nem láttam, mert nem tudtam felnézni rá, csak a hasáig.
- Mit akar?- nyögtem.
- Téged, kincsem. Teljes egészében - állt meg előttem. - Van fogalmad róla, mióta kereslek téged? Mennyire vártam, hogy végre találkozzak veled? Nagy hiányoztál, kis hercegnőm!- simított a fejemre.
- Fogalmam sincs, miről beszél!- kaptam el a fejem.
- Hamarosan lesz!- ragadta meg a nyakam erőszakosan, éreztem ahogy körmei a nyakamba mélyednek és elkezdett felemelni a földről.
- Nee!- kiabált Taehyung.

-Huh! - pattantak ki a szemeim ijedten.

Kábán néztem körbe és próbáltam összeszedni magam. Ugyanott voltam a pavilonban, ugyan azon a padon és éreztem, hogy mindenem elállt a szörnyű pozíció miatt, amiben aludtam.

- Valószínűleg apád volt- tört meg a csend.
- Ki...?- fordultam hátra. Azonnal felismertem. - Oh...te vagy - hajtottam le a fejem.
- Jól vagy?- kérdezte kimérten.
- Hmmm. Csak kijöttem... levegőzni - fordítottam el a fejem.
- Aggódtam, Areum- ah! - csattant fel végül. Számítottam rá.
- Sajnálom...- motyogtam.
- Vacsora helyett az egész kastély téged keresett, mert teljesen kiborultam, mert nem voltál sehol!- fakadt ki.
- Sajnálom...- ismételtem meg magam.
- Nem elég, Areum!- kiabált rám. - Fogadj szót végre és ne keverd folyton a bajt! Kérlek! Ígyis elég dolog van a fejemen - halkult el a végére.
- Én csak nem akartam menni...- szorítottam ökölbe a kezeimet.
- Akkor szólsz! Szólsz és megbeszéljük, de nem rohansz el fejetlenül anélkül, hogy tudnék róla!- tartotta szigorúsággát.
- Sajnálom...- nyeltem egy nagyot.
- Areum....- nézett rám. - Mindegy...- fordult el idegesen a hajába túrva.
- Tae...- álltam fel.
- Menjünk vissza! Késő van és pihenned kell - hárított.
- Tae, kérlek! Ne haragudj. Csak ez az egész nekem túl sok...- indultam utána.
- Nekem is nehéz, Areum. De ez nem mentség arra, hogy meggondolatlanok legyünk - fordult vissza és lenézett rám.

Pontosan előtte álltam, mellkasaink már érintkeztek. Tekintete lágyabb volt, de még mindig látszott bennük a harag. Éreztem gyűlni a könnyeimet és őszintén nem tudtam, mit tegyek. Csak néztem rá és reméltem, hogy megérti, tényleg nem neki akartam rosszat.

- Tudom, hogy nem nekem akartál rosszat, Areum-ah - simított végül az arcomra.

A könnyek kicsordultak sebesen. Remegő kezemmel az arcomon lévő kezére fogtam és mégjobban belbújtam tenyerébe. Akaratlanul is rázkódni kezdtek a vállaim, a következő pillanatban elfordultam tőle. Hangos sírás szakadt fel belőlem, fejemet lehajtottam.

Taehyung szó nélkül sétált elém, keze ismét arcomhoz ért. Felemelte a fejem és hüvelykujjával letörölte könnyeimet. Lassan kinyújtottam felé remegő kezeimet és közeledni kezdtem. Taehyung engedte, hogy megöleljem, sőt, viszonozta is az ölelést. A nyakába fúrtam a fejem, hogy eltompítsam sírásomat. Ő kedvesen nyugtatni kezdett, majd óvatosan a karjába emelt és hagyva, hogy továbbra is elrejtőzzek elindult valamerre.

Illata és közelsége hamar megnyugtattak, s mire felértünk a szobánkba, álmosan pihentem a karjai közt. Taehyung bevitt és lerakott az ágyra, én azonnal akartam húzni magammal, amit engedett nekem és lefeküdt mellém. Hirtelen ötlettől vezérelve a felsője alá nyúltam és feltűrtem, ameddig tudtam, hogy a bőrével érintkezhessek.

- Areum... - simított a hajamba. - Vacsoráznod kéne és átöltözni - suttogta.
- Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem.
- Akkor legalább öltözz át - próbálkozott.
- Így jó - helyezkedtem egyet.
- Legalább a nadrágot, hadd, vegyem le rólad - kérlelt.

Szótlanul gördültem le róla és a hátamra feküdtem, ezzel jelezve, hogy tegye. Taehyung fölém térdelt és kigombolta a nadrágomat, majd lassan elkezdte lehámozni rólam. Miután megszabadított tőle, cipője zajai azt jelezték, hogy távolodik valamerre.

- Tae!- hívtam őt.
- Stt! Jövök csak átöltözök - csitított le.
- Siess! - nyafogtam.

Taehyung elnevette magát valahol a szobában. Lassan kinyitottam a szemeimet és próbáltam megkeresni őt a félhomályban. Nem messze tőlem, a kanapénál állt és éppen akkor bújt ki az ingjéből. Férfias háta, elegáns izmai, bicepszei és karcsúsodó dereka, szívdöglesztő felsőtestet biztosított neki. Aztán a nadrágját is lehúzta és ismét láthattam, izmos lábait és a fenekét. Kétség nélkül fitt és dögös férfi volt. Felvett egy lenge, krém színű nadrágot, majd egy póló után nyúlt.

- Ne vegyél pólót!- kértem.
- Hmm?- fordult hátra mosolyogva.
- Ne vegyél pólót éjszakára!- mondtam hangosabban.
- Miért?- tette vissza a kanapéra a felsőt.
- Sokkal jobb érzés a csupasz mellkasodon aludni - ismertem be.
- Ahogy kívánod - indult el végül felém.
- Gyere!- nyújtottam ki felé a kezeimet.
- Jól áll az ingem amúgy - jegyezte meg.
- Sokkal kényelmesebb, mint azok a ruhák, amik nekem vannak!- kértem ki magamnak.
- Pedig megnéznélek azokban is - ült le az ágyra.
- Majd talán egyszer felveszem, de nem minden nap!- húzódtam arrébb.
- Használj, amit csak szeretnél, te, kis lázadó!- dőlt le mellém.
- Jó - bújtam hozzá.
- Aludj mostmár!- nyomott puszit a fejemre.
- Szeretlek, Taehyung!- nyomtam egy puszit a mellkasára.
- Én is szeretlek téged, Areum-ah!- húzott jobban magához.

Sziasztok, kedvesek!🥰
Jó érzés újra visszatérni a keddi posztoláshoz, enélkül nem voltak teljesek a keddi napok.
Köszönöm a pozitív visszajelzéseket az előző résszel kapcsolatban, hamarosan lesz még hasonló!😉
Sok puszi mindenkinek!❤️