V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Harmincadik vércsepp Δ

Yoongi szemszöge

A többiek az ebédlőben gyülekeztek, bele értve ezeket a korcsokat is, akik pofátlanul betörtek a házunkba, hála annak a nyomorék kölyöknek, Seohonak.
Rég halottnak kéne lennie, és akkor nem lennénk itt. Ritkán kerülünk összetűzésbe a fajtájukkal, de olyankor általában vérfürdő szokott lenni. Most pedig nem volt kedvem hozzá. Főleg nem velük. Korábban már voltak konfliktusaink, és nem most akartam ezeket lerendezni vagy folytatni.

-Minden rendben? - nézett rám Namjoon, amikor beértem közéjük.
- Igen, csak siessünk! - bólintottam neki.
-Jólvan - nyugodott bele.

-Halljuk mi ez az egész - szólalt fel a korcsok egyike, Suho. Nem ő volt a legidősebb, de ő irányított, valószínűleg ő volt a vezér vagy valami hasonló.
- Areum súlyosan megsérült, a megrepedt bordái véglegesen eltörtek, belső vérzéseket okozva, amiket már nem lehet rendbe hozni emberi módszerek segítségével. Areumnak innia kell valamelyikük véréből, hogy megmenekülhessen. A vámpírvér az egyetlen, ami még meg tudja menteni őt- kezdett beszélni Jin.
- És mégis hogy akarod rávenni, hogy vért igyon? Gondolom tisztában vagytok vele, hogy traumásan fél a vértől és mostmár tőletek is - fonta keresztbe a kezeit a Chen nevű figura,a végére kissé gúnyossá válva.
-Ha tudná ti mik vagytok, felétek se nagyon kacsintgatna - jegyeztem meg, mert már irritált, hogy mennyire kihasználták Areum félelmét.
- Tőlünk nincs oka félni - mondta felszegett orral a Baekhyun nevű.
- Ugyanúgy vérrel táplálkoztok, mint mi. Miért is lennétek jobbak? - rázta a fejét Hoseok.
- Ne merj hozzátok hasonlítani minket, te sápadt féreg! - kelt ki a képéből Chen.
- Vigyázz a szádra bűzlő korcs, mert a falon kötsz ki!- sziszegte felé Taehyung.
- Elég! Nem azért vagyunk itt, hogy veszekedjünk! - emelte fel a kezeit Jin rosszallóan.
- Jinnek igaza van. Különben is, Areum hamarosan meg fogja tudni azt is, mik vagyunk mi- nyugtatott meg Xiumin minket.
-Mi? - néztek rá a társai azonnal.
- Magyarázatot kell adnunk majd neki, hogy hogy kerültünk ide és honnan tudunk a vámpírokról. Fölösleges lenne hazudni neki - adott választ ő.
- Ezzel nekünk is segítenétek- fordult felé Namjoon, mert úgy tűnt vele lehet beszélni.
- Hogyan? - fordult Xiumin Namjoon felé.
- Ha beszélnétek vele és rá tudnátok venni, hogy ne féljen tőlünk, akkor valahogy el tudnánk intézni, hogy igyon vért, csak ahhoz az kéne, hogy ne akarjon menekülni innen - vázolta fel gondolatait a vezetőnk.
- Biztosak vagytok benne, hogy ez nem ártalmas rá nézve? - sóhajtott Xiumin.
- Nem az, teljesen biztonságos lesz, a szavamat adom - emelte mellkasára kezét Namjoon.
- Segítünk - bólintott Suho kelletlenül.
- Dehogy segítünk! Areum menekülni akar innen! Megígértük neki, hogy elvisszük! - szólt közbe Chen.
-Areum nem mehet el innen - ráztam meg a fejem.
- Ezt nem te mondod meg! - kapta rám dühös szemeit.
- Jó okunk van itt tartani őt- szólt közbe Namjoon.
- Mi lehet ennyire nyomós ok? - kérdezte Suho.
- Areumot megharaptam, ezáltal meg is jelöltem, tehát mindenki tudja, hogy hozzánk tartozik. Ha elviszitek innen abból nagy botrány lesz és mindenki vadászni fog rá, hogy zsarolhassanak vele, emellett nem hiszem a törzsfőnökötök örülne, ha egy vámpír védenc tanyázna nálatok - vont vállat a végén Taehyung.
- Te megharaptad őt?! - kerekedtek el Baekhyun szemei.
- Mostmár az enyém - bólintott Taehyung nyugodtan.
- Te féreg, hogy tehetted ezt vele?! - rontott neki Baekhyun a társamnak.
-Állj le kutya! Nincs vérfürdő! - léptem kettőjük közé.
- Te csak ne kutyázz itt nekem! - köpte az arcomba szavait.
- Nyugodj meg Baekhyun, már nem tudjuk visszafordítani! - szólt rá Suho.
- Nem fogjuk itt hagyni Areumot! Könyörgött, hogy vigyük el innen, nem tehetjük ezt vele! - szállt be a vitába Chen.
- Csak nem tudtuk elmagyarázni neki ezt az egészet, mert sürget az idő, ezért fél. De idővel meg fogjuk mutatni neki, hogy nincs mitől és rendben lesz. Viszont muszáj maradnia, különben meg fog halni - magyarázta nekik Jin.
- Egy ártalmatlan emberlányról beszélünk. Nem élhet veletek! Úgy ahogy egyszer megtörtént, megint meg fogjátok harapni. Ki tudja legközelebb halálos lesz! - hadonászott dühösen Chen.
-Nem olyan ártatlan, ha érdekel - jegyeztem meg morogva.
- Tessék? - fordult felém.
- Ez a legnyomósabb ok, amiért itt kell maradnia - folytatta helyettem Namjoon.
- Areumban van valami, ami nem emberi. Egy, a miénkhez hasonló képesség, de nem tudom ez emberként, hogy lehetséges. Mivel nem tudja irányítani veszélyes magára és mindenki másra is. Az ereje nagyon nagy és van egy olyan sejtésem korántsem ennyi a maximum amit tud. Itt kell maradnia, hogy kiderítsük mi folyik itt - próbálta elmagyarázni az általunk tapasztalt dolgokat.
- Mivel nektek nincsenek hasonló képességeitek és elég tudásotok erről, nem tudnátok kezelni őt, ami akár pusztító is lehet - tettem hozzá.
- Ne becsülj alá vérszívó! - idegesedett fel Baekhyun.
-Nem becsül alá! Ez az igazság!- emeltem fel a hangom.
- S honnan tudjuk, hogy ez az egész igaz? Mi még nem láttuk őt használni ezt a bizonyos pusztító képességet- nézett rám kicsit gyanúsan Xiumin.
-Ha most előhívjuk belőle a szirt peremére taszítjuk. Előbb hadd mentsük meg, utána mindent elmagyarázunk és megmutatunk- vette sietősre a figurát Namjoon.
- Nagyon szorít az időnk - erősítettem meg.

Kai szemszöge

- Tényleg nem érted ugye? - fújtatott idegesen.
-Mit mégis? - sóhajtottam fáradtan.
- El kell mennünk innen! - ült fel, közben nyomósan a szemembe nézve.
- Areum.... - suttogtam, mert bele fáradtam. - Hagyd abba! - kértem tőle.
- Kai.... - suttogta csalódottan.
- Minden rendben lesz, csak bízz a többiekben - nyugtattam.
- Miért nem érted, milyen nagy veszélyben vagyunk? - kiabált hevesen mire valami féle láthatatlan erő sáv vált ki belőle és a falnak csapódtam. Elkerekedett szemekkel meredtem Areumra, aki ájultan esett vissza a párnák közé ezután.
- Areum! - ordítottam ijedten. Gyorsan felkaptam magam a földről és oda rohantam hozzá. - Areum ! Ébredj! Hé, hallasz engem? - ráztam a vállát finoman, de semmi. Szája el volt lilulva, kezei és arca is jéghideg volt, alig lélegzett már. -Francba! - álltam fel mellőle.

Nem szívesen hagytam ott, de szólnom kellett a többieknek. Amilyen gyorsan csak lehet elhagytam a szobát és lecsattogtam a lépcsőn, hogy a nappaliban tárgyaló társaság felé vegyem az irányt.
-Suho! - kiáltottam a vezetőm felé.

Mindannyian felém kapták a fejüket elszörnyedt arccal. Tudták, hogy történt valami.
-Mi történt? Miért nem vigyázol Areumra? - lépett felém Xiumin.
- Areum hirtelen kifordult magából, elsötétült a szeme és valami fura áradt belőle, ami neki vágott a falnak hatalmas erővel. Aztán azonnal elájult. Segítsetek! Alig lélegzik! - fordultam mostmár a sápadtak felé is.
-Mostmár hisztek nekünk? - kérdezte lehunyt szemmel az egyik sápadt fickó.
- Gyorsan! Csináljátok valamit! - ordított rájuk Suho.
-Induljunk! - szólt hátra a csapatársainak az egyik magas vámpír.

Mi automatikusan utánuk mentünk volna, ám megállítottak minket.
- Itt kell maradnotok, amíg végzünk, csak egy valaki jöhet fel, aki beszél Areummal - nézett Suhora a vezetőjük, aki mellett a többiek elhaladtak és felindultak.
- Megyek én - lépett elő Xiumin mellőlem.
- Kim, ha egy hajszála is görbül.... - nézett rá idegesen Suho.
-Nem fog - sóhajtott ő, aztán eltűnt a lépcsőn Xiuminnal együtt.

Percek alatt még több sápadt bőrű jelent meg a házban, akik elzárták előlünk az emeletet, így nem tudtunk felmenni, ha akartunk se. Képtelenek voltunk a nappaliban várakozni, ahogy azt mondták nekünk, mert azok, akik nem a lépcsőnél szobroztak, azok ránk vigyáztak. Mindössze tehát annyit tehetünk, hogy nem csinálunk jelenetet és várunk.

Huu, irtó hosszú napom volt, úgyhogy bocsánat a késésért, de végre itt van a mai rész.😅
Remélem mindenki jól van és egészséges. Én jelen pillanatban csak egy kiadós alvásra vágyom, úgyhogy jó éjszakát mindenkinek, további szép hetet!🥰