V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Negyvenkettedik vércsepp Δ

- Ha bármi baj van, csak gondolj erősen rám és azonnal tudni fogom, hogy jönnöm kell - simított el egy tincset az arcomból. Az ablaknál álltunk, Taehyung menni készült, mert ma még a farkasokkal volt egy napom. Egyik keze derekamtól tartott magához közel, míg a másik az arcomat terítette be. Arca komor volt, tekintete aggodalmat sugárzott.
- Nem lesz semmi baj Tae... - leheltem a nevét finoman.
- Nem akarlak itt hagyni velük - morogta.
- Minden rendben lesz! Ígérem! - bújtam a mellkasához.
- Melletted akarok lenni minden pillanatban - túrt a hajamba.
- Mindig velem vagy!- mosolyodtam el.
- Délután itt vagyok érted!- közölte szigorúan.
- Várni foglak!- adtam egy gyors puszit a szájára. Még egyszer rám nézett, majd megcsóválta a fejét és eltűnt az ablakon át.

Vettem egy mély levegőt és végül én is elhagytam a szobát, hogy megkeressem a többieket. A nappaliban meg is találtam nagy részüket. Xiumin a kanapén olvasott valamit, Suho tőle nem messze a tévén váltogatta a csatornákat, tőle nem messze a földön Seoho játszott valami autókkal, Chen pedig az egyik fotelben ülve telefonált.

- Igen. Úgy tűnik ragaszkodik hozzá... Lehetséges, hogy...? - halkult el Chen, ahogy észre vett.  Lágyan elmosolyodott, majd egy percet kérve telefonáló partnerétől felállt és elindult egyenesen felém. Ahogy elém ért, nyomott egy puszit a fejemre, majd felsietett az emeletre. - Na elment a vámpírkád?- mosolyodott el Suho.
- Elment - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Épp ideje volt! Irritáló jelenléte van - fintorgott Suho.
- Ne gonoszkodj! - néztem rá mérgesen.
- Gyere Areum! Reggelizz valamit!- állt fel az eddigi helyéről Xiumin.
Átvezetett a konyhába, ahol Kait pillantottam meg egy tányér fölé hajolvan enni. Ő eszik, akkor azt jelenti nekik kell enni? Talán. Nem úgy néz ki ,min aki csak szórakozásból eszik. Éhesnek tűnik.
- Mit készítsek gyorsan neked?- ültetett le az egyik székre Xiumin.
- Bármi jó lesz - vontam vállat mosolyogva.
- Már úgyis megették egymást a sápadt majommal - kommentált Kai.
- A sápadt majom a barátom Kai - forgattam meg a szemeimet.
- Szörnyű ízlésed van!- sóhajtott fel a fiú drámaian.
- Kai! Fejezd be! Az ő döntése, az ő dolga!- fordult a fiatalabb felé Xiumin.
-Csak nyugodtan, nem én fogom hallottam végezni, mert a saját barátom meg fog ölni - állt fel Kai.
- Taehyung sosem tenne ilyet!- háborodtam fel.
- Nem kell akarja, csak egyszer kell elszabaduljon az agya és kész- vont vállat nyugodtan.
- Nem fog...- morogtam neki.
- Te csak egy ember vagy, honnan tudhatnád?- nézett rám szemrehányóan.
- Kai elég legyen! - rivalt rá Xiumin. - Menj ki a konyhából! Most!- mutatott az ajtó felé Kai idegesen sóhajtott fel, de engedelmesen elhagyta a helyiséget mindenféle további balhé nélkül.

- Ne foglalkozz vele. Csak bántja a dolog és így dolgozza fel - mosolygott rám biztatóan Xiumin.
- Mi bántja?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Az, hogy vámpírokat választottad - fordult vissza a pult felé.
- Az miért olyan nagy baj? Hiszen én attól nem vagyok vámpír!- kérdeztem.
- Nos, mivel köztünk ősidők óta hatalmas ellenségeskedés és viszály van, ezért próbálunk egymástól távol maradni. Egymás területeire csak akkor léphetünk, ha nyomós ok van rá, egymás embereivel csak akkor kerülhetünk kapcsolatba, ha nyomós ok van rá, és egymás tulajdonához is csak akkor nyúlhatunk, ha jó okunk van rá. Tehát igazából nagyon nem érintkezünk egymással. És mivel téged megjelölt az uralkodó családjaik egy tagja ezért te szigorúan az ő tulajdona lettél, ami hatalmas figyelmeztetés nekünk, hogy ne nyúljunk hozzád. Az, hogy mi berontottunk a lakásukra, el akartunk hozni a gazdádtól téged, hatalmas szabálysértés. Tehát, ha   ők úgy akarnák, már rég háborút indíthattak volna ezért ellenünk - magyarázott kaja készítés közben Xiumin.
- De ha én akarok veletek lenni és megengedem, hogy hozzám érjetek? Ha én akartam, hogy elvigyetek onnan? Akkor nem történt szabály sértés, nem?- agyaltam.
- Hát ez nem így működik sajnos. Ha egyszer az ő tulajdona vagy, ő dönt fölötted, tehát a te szavad nagyon semmit nem ér alapból. Te szerencsés helyzetben vagy, mert Taehyung nem így bánik veled, ezért is nem indult még háború, mert hagyja, hogy te szabadon dönts és csinálj dolgokat. Tudja, hogy neked fontosak vagyunk, ezért nem tesz semmit - válaszolt.
- Tehát akkor én nem is szabadna veletek találkozzak?- lepődtem meg.
- Hát igazából nem szabadna és hatalmas botrány lenne amúgy abból, hogy te most itt vagy, de hála Kimnek, nincs - bólintott háttal.
- Nem tudtam, hogy ez ilyen bonyolult - csendesedtem el.
- De minden rendben van. Tárgyaltunk velük és megbeszéltük a dolgokat, szóval nem lesz semmi baj. Ne laggódj!- nyugtatott meg.

Xiumin közben elkészült a reggelimmel és tálalta is nekem. Megköszöntem az ételt, majd mohón neki láttam,mert éhes voltam nagyon. Közben Xiumin velem maradt és kértem, hogy meséljen el mindent a történtekről.
- Hogy kerültetek ide?- kezdtem a legnagyobb kérdéssel a fejemben.
- Nos, mivel ugye megtaláltad Seohot, aki elveszett otthonról, ő volt az, aki megtalálta az itteni farkasokat és szólt nekik az esetről. Ők értesítettek minket, hogy megvan Seoho és Seoho elmondta nekünk is, hogy mi történt vele, mi meg ide jöttünk - ivott bele kávéjába.
- Tudtátok, hogy rólam van szó?- kérdeztem.
- Nem, Seoho az ő noonájaként emleget téged, így nem kaptunk nevet -rázta meg a fejét. - Csak annyit tudtunk, hogy az ő noonája bajban van és jönnünk kell.
- Úgyis jöttetek, hogy tudtátok baj lehet belőle?- néztem fel rá.
- Persze, vigyáznunk kell Seohora és bárcsak rád is tudtunk volna - mosolyodott el szomorúan.
- Nem a ti hibátok. Sok minden történt, mióta ide jöttem. Nem volt ahonnan tudjatok róla, én se tudtam sok mindenről, ezért is kerültem bajba - vígasztaltam őt.
- Bár megakadályozhattuk volna, hogy ez történjen veled - nézett rám szomorúan.
- De én attól még ugyan az az Areum vagyok, aki eddig és nem foglak elhagyni titeket. Nekem ugyanúgy fontosak vagytok és szeretlek titeket - fogtam a kezére.
- Mi is ugyanúgy szeretünk. Még Kai is, csak meg kell békélnie a helyzettel - mosolygott szelíden.

A reggeli alatt egy csomó minden megtudtam a farkasokkal kapcsolatban. Kiderült, hogy ők nem örök életűek, csak jóval tovább élnek,mint az ember, de pár száz év és ők is meghalnak. Ők is táplálkoznak vérrel, de emberi alakban a normál kaja is kielégítő számukra. Falkákban élnek a világ minden táján, de nagyobb egységenként csoportosulnak egy- egy úgynevezett országba, ami amúgy a vámpíroknál is így van. Tehát például Korea, Japán és Kína vámpírjai és vérfarkasai nagyjából egy vámpír és egy vérfarkas fennhatósága alatt állnak mind. Ugyan ez van Európában vagy Amerikában is meg hasonlók. Megtudtam, hogy náluk nincs hierarchikus felosztás, az uralkodót megválasztják és a falkák vezetőit is, nem vér alapján működik. Nálunk is vannak félvérek, akik egy farkas és egy ember közösülése folytán születnek, és ők is tudnak átváltoztatni embert farkasá, ha bizonyos módon harapják meg az embert.

Hello-bello! Kedd van, itt is van a keddi rész, remélem tetszik nektek.🥰
Nagyon szép hetet kívánok mindenkinek sok- sok napsütéssel❣️