Δ Hetvennyolcadik vércsepp Δ

385 38 9
                                    

- Égessék el! Égessék el!- kiabálta a tömeg vérszomjasan. Hatalmas volt a hangzavar, de még ígyis kihallatszottak a nő fájdalmas kiálltásai. A tűz egyre nagyobb lángokra kapott és a nő csak tovább kiabált kínlódásai közepette. Lefagyva meredtem a jelenetre. Egyszerűen a földbe gyökereztem. Élve égették el őt. Mindenki szemere láttára. Az arca minden fájdalmát tükrözte. Már nem lehetett őt megmenteni.

- Areum-ah!- ragadta meg valaki hirtelen a vállam és elfordított a szörnyű jelenettől. - Merre csavarogtál el már megint? Mondtam, hogy maradj mellettem!- szidott le Taehyung. Én nem tudtam megszólalni, csak néztem a szemeibe mozdulatlanul. - Mi a baj?- simított az arcomra. Nem mondtam semmit, csak lassan megfordultam és a hatalmas tűzre néztem és az immár néma nőre. Alig látszott ki a lángok közül. - Ne nézz oda!- takarta le a szemeimet hirtelen.   - Menjünk! Mára végeztem!- kapott fel az ölébe gyorsan.
- Ő egy volt közülünk, igaz?- szólaltam meg jóval később.
- Hmm?- pillantott rám a férfi.
- Az a nő... Egy volt közülünk...- motyogtam.
- Nem tudom, nem ismertem, Areum-ah. Ne gondolj erre! - rázta meg a fejét.
- Hazudsz...- jelentettem ki.
- Tessék?- lepődött meg.
- Az a nő a kastélyban dolgozott. Néha beszélgettél is vele - mondtam neki. Taehyung enyhén elnyíló ajkakkal, csodálkozva meredt rám pár pillanatig.
- Sajnálom, Areum-ah...- nevette el magát végül kínosan. - Jobb lenne, ha elfelejtenéd az egészet - tette gyorsan a fejemre a kezét. Használni akarta az erejét.
- Mm-mm!- ráztam meg a fejem és elvettem a kezét. Kérdőn nézett rám. - Tudnom kell ezekről a dolgokról. Hiába felejtem el, attól nem lesz jobb - vontam meg a vállam.
- Sajnálom, Areum-ah...- sóhajtott fel. - Ez a világ túl ocsmány hozzád - nézett rám szomorúan.

- Égessék el! Égessék el!

- Huh!- pattantak ki a szemeim. Mint a villám ültem fel az ágyban. Alig kaptam levegőt és az egész testem remegett. Ott lebegtek a szemem előtt az égő nő rémképei és éreztem, ahogy felfordul a gyomrom tőlük. Idegesen pattantam fel az ágyból és a kagylóhoz rohanva megengedtem a hideg vizet. Jól megmostam az arcomat és a karjaimat is.

- Areum?- jött mögüllem a lágy hang. Gyorsan megfordultam és a félhomályban keresni kezdtem a hang gazdáját. Ott állt a lépcső tetején a falnak támaszkodva, engem vizslatva.
- Áh... Te vagy - fordultam vissza a kagyló felé.
- Minden rendben? Mitől ijedtél ennyire meg?- kérdezte.
- Semmi... Csak rosszat álmodtam - zártam el a vizet.
- Miért nem látom, amit álmodtál?- éreztem meg vészesen közel mögöttem a jelenlétét.
- Jimin!- kiáltottam fel szembefordulva vele.
- Stt!- tette az ujját a számra. - Nem foglak bántani. Miért félsz?- simított az arcomra.
- Mostmár jól vagyok, nem kell aggódnod - fordítottam el a fejem.
- Ezek az álmaid...- támaszkodott meg a kagylóban karjai közé zárva engem. - Valami nincs rendben velük - jelentette ki.
- Nem tudom, miről beszélsz - nyeltem nagyot.
- Pontosan tudod...- hajolt közel hozzám.

- Jimin!- hasított a levegőbe Taehyung éles, szigorú hangja. Jimin megfeszült állkapoccsal lökte el magát tőlem és elfordult. - Átveszem innen - indult el felénk. - Menj és egyél!- utasította a társát érzéstelen hangon, ahogy megállt mellette. Jimin csak hallkan hümmögött egyet és gyorsan eltűnt a lépcsőn lefelé.

Szégyeltem magam Taehyung előtt, ezért vissza fordultam a kagyló felé és a törölközőt elvéve az arcomat kezdtem törölgetni.

- Mi történt?- simult hozzám hátulról a kezeit pedig a hasamon kulcsolta össze.
- Csak rosszat álmodtam...- feleltem halkan.
- Azt én is éreztem - bólintott. - De nem láttam, mit álmodtál, Areum - tette hozzá.
- Minden rendben van! Menjünk inkább vissza aludni!- indultam volna el, de ő nem engedte.
- El kell mondanod, miket álmodsz, Areum-ah...- suttogta a nyakam bőrére.
- Taehyung, kérlek!- fordítottam el a fejem kelletlenül. - Fáradt vagyok ... - motyogtam.
- Gyere!- vezetett a derekamnál fogva az ágyhoz.

Megkönnyebbülve vetettem magam a párnák közé és azonnal nyakig betakaróztam. Éreztem, hogy Taehyung befekszik mögém, de nem akartam figyelni rá, mert tudtam, hogy a fejemben turkál. De ő nem hagyott békén, először csak a hátamat simogatta, aztán a karomat. Óvatosan hozzám közel férkőzött, majd teljesen magához húzott és a karjai közé zárt.

- Tae...hagyj aludni!- motyogtam kelletlenül.
- Mi az? Hirtelen már nem tetszik az érintésem?- horkantott fel és ellökve magától felült az ágyon.
- Nem erről van szó...- sóhajtottam és rá néztem.
- Szívesebben feküdnél itt Jiminnel, mi?- nézett rám dühösen.
- Mi?- kerekedtek el a szemeim.
- Megyek...- állt fel indulatosan.
- Tae!- fogtam meg a kezét.
- Hagyd! Pihenj csak nyugodtan - rántotta el a kezét.
- Taehyung!- nyúltam utána, de már nem értem el őt. Vissza sem nézett rám, úgy viharzott a lépcső felé. - Taehyung, várj már!- pattantam fel az ágyból.

Hiába rohantam utána, sokkal gyorsabb volt, mint én. Nem mellesleg a sötét sem akadályozta őt, míg én alig láttam valamit abból, hogy merre megyek egyáltalán. Már rég túlesett a lépcsőkön, mikor én még csak a felénél botladoztam.
Hangfoszlányokat hallottam és sötét alakokat, de pontosan nem értettem mi történik.
- Kim Taehyung!- kiáltottam tehetetlenül, mert sehogy sem értem utol. Csak vörösen izzó szemével találkoztam szembe a nappali közepén álldogálva, ahogy az ajtóból visszapillantott rám, majd jól bevágta maga után.

- Taehyung!- dobbantottam irritáltan.
- Mi a baj?- jelent meg Yoongi valahonnan, őt pedig Jungkook követte.
- Taehyung egyszerűen....- akadtam el. - Mindegy! Utána kell mennem!- indultam tovább, de Yoongi gyengéden megfogta a karomat.
- Hagyd megnyugodni! Majd beszéltek, ha visszajön.
- Különben is, kint hideg van és sötét, most veszélyes lenne járkálni - tette hozzá Jungkook.
- Beszélnem kell vele! Taehyung félre érti az egészet és baj lehet belőle!- néztem rá kétségbeesetten.
- Semmi baj nem lesz, Areum. Menj és pihenj le!- rázta meg a fejét kedvesen Yoongi.
- Kérlek!- suttogtam.
- Majd én megyek és megkeresem őt, jó? Gondoskodom róla, hogy semmi baja ne essen. Ígérem - tette a vállamra a kezét Jungkook. Kételkedve néztem rá. Magam akartam menni, de tudtam, hogy úgyse fognak engedni.
- Jó - sóhajtottam fel végül.
- Gyere mostmár! Még nem épültél fel teljesen! Mondtam, hogy pihenned kell! - indított vissza az emelet felé Yoongi.

Ekkor hatalmas csattanással tört be a másik ablak is, ahogy Jimin neki vágódott kintről. Azonnal oda kaptunk a fejünket, mert nem értettük, mit történhetett. Aztán egy nagyon erős sejtés által vezérelve kirohantam az ajtón. Azonnal beigazolódott a gyanúm. Taehyung állt tőle nem messze erősen szuszogva, szemei izzottak, fogai fehéren virítottak, nagyon dühös volt. Jimin morogva szedte össze magát, majd Taehyung felé indult. Az ő kinézete is hasonló volt a Taehyungéhoz, csak ő nem volt annyira mérges.

-Te féreg! Hogy merészeled?!- ordította Taehyung.
- Hogy merészelem?- horkantott Jimin szórakozottan. - Az érzéseket nem lehet befolyásolni, Taehyung. Nem tehetek róla - vonta meg a vállait.
- Leszaggatom a fejed, te szégyentelen!- rontott neki Taehyung.
- Nem te döntöd el, kit szeret!- hárított Jimin.
- Ő hozzám tartozik, Jimin! Verd ki a fejedből de azonnal!- kiabált Taehyung.
- Majd ha ő azt mondja - sziszegte Jimin.
- Megöllek!- lökte a földre Jimin és a torkának szökött.

Sziasztok drágák!🥰
Ki hogy van? Hogy telnek napjaitok?
Nekem sok a dolog, mint mindig, de mostmár nagyjából meggyógyultam, úgyhogy jól vagyok.
Köszönöm kedves szavaitokat és a támogatást! Nagyon jól esett.❤️

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now