V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Kilencvennegyedik vércsepp Δ

Erősen kellett kapaszkodnom és lábból is tartottam magam Kai hátán, ugyanis olyan tempót diktáltak, hogy mint a villám, hasítottunk át a fák között. Lépteik dübörögtek, recsegett alattuk az avar és süvített a szél, ahogy a két hatalmas lény szembe rohant vele.

Már egy jó ideje úton voltunk és kezdtek elzsibbadni a lábaim is, de nem akartam, hogy megálljunk. A csendben a saját gondolataim elnyeltek és csak magam elé meredve cikázott mindenféle hülyeség át az agyamon. Legalább kitisztult a fejem egy kicsit és volt időm összeszedni magam.

Már javában esteledett, amikor lassítottak a fiúk és elkezdtünk egy emelkedőn felkapaszkodni a sűrű erdő közepén. Csak baktattunk felfelé, én közben próbáltam kerülni az ágakat, amik ki akarták szedni a szemem és próbáltam védeni a hajam, ami folyton beleakadt mindegyikbe. Már teljesen besötétedett és én egyáltalán semmit nem láttam, de mi még mindig mentünk. A testem annyira fáradt volt, alig tudtam ébren maradni, azt hittem, leesek Kai hátáról.

De szerencsére halványan fény villant fel a sűrű fák közül és ahogy egyre közelebb értünk hozzá, egy ház halvány körvonalai is kirajzolódtak. Végre!

A ház előtt egy sötét, görnyedt alak is megjelent, mellette pedig egy fiatalabb járkált fel-alá sietősen.

- Kik vagytok e késői órán?- kiáltott oda a fiatalabbik szigorúan. Férfi hang volt.
- Békével jöttek, Jun. Segítsd le a kisasszonyt!- utasította halkan az idősebb, női hang.

Csak nem, tudta hogy jövünk? És azt is tudta, hogy én vagyok Kai hátán? Ez a nő tényleg látta és tudta előre az egészet?

Míg én ezeken agyaltam, a férfi odaért hozzám és leemelt Kai hátáról. Nem is volt olyan öreg, körülbelül velem egyidős lehetett a fiatal srác. Szigorúan és ellenségesen nézett rám, de nem engedett el, amiért hálás voltam neki. Nem hiszem, meg tudtam volna állni a saját labaimon.

- Add oda a táskát a lány hátáról a farkasoknak, őt pedig vidd be a házba - adta ki a további teendőket a nő.

Már alig láttam és hallottam valamit, csak annyit érzékeltem, hogy a táska súlyától megszabadulok és a fiú a karjaiba kapva elindul velem valamerre. Elindultunk és erőmből már csak annyira futotta, hogy vetettem egy pillantást a két farkas barátomra, aztán lecsukódtak szemeim.

Kai szemszöge

Gyorsan magamra dobtam a ruhákat és visszasiettem a ház elé hátrahagyva Chent, aki nyugodtan öltözködött még. Eléggé aggódtam, hogy mi a helyzet Areummal és az sem tetszett, hogy az engedélyünk nélkül vitték be a házba, méghozzá egyedül.

- Minden rendben volt utatokon?- kérdezte a kuruzsló rám sem nézve.
- Fárasztó volt, de nem történt semmi baj - válaszoltam neki.
- Ugye nem vonzottatok ide másokat? Nem szeretnék írtani - kavarta tovább a kezében lévő kis edény tartalmát.
- Nem tud senki követni minket ide - erősítettem meg.
- És a lányt sem?- pillantott fel.
- A lányt sem. Gondoskodtunk róla - bólintottam.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön ez a perc. Azt hittem, még évtizedeket kell várnunk - sóhajtott fel, majd letette a tálat.
- Látta előre az egészet, igaz? Ahogy azt is tudja, mi fog történni a jövőben - jelentettem ki inkább, mint kérdeztem.
- El kell ismernem, tisztában vagyok egy ideje azzal, mi zajlik éppen, viszont évszázadok óta először történt meg velem az is, hogy nem tiszta a látomás, amit látok - állt fel lassan.
- Nem tiszta? Ezt hogy érti?- követtem a szememmel.
- Úgy, hogy nem tudom, mi lesz a vége. Egy darabig látom a történéseket, utána homállyá mosódik össze az egész - kezdett el tenni venni a kinti tűzhelyen.
- Ez bajt jelent?- követtem őt óvatosan.
- Nem tudom - ismerte be őszintén. - Talán most, hogy itt van a lány, fény derül az igazságra. Ebben reménykedem-  nézett rám.
- Pihennie kell, az út nagyon hosszú volt és fárasztó számára - védtem Areumot.
- Persze. Nem is most akartam elkezdeni mindent. Majd holnap. Most mindenkire ráfér a pihenés - fordult el sejtelmesen mosolyogva, amit nem értettem.
- Ugye nem okozol gondot már megint, Kai?- ütötte meg enyhén a hátam Chen.
- Üljetek le! A vacsora készen van - kérte az asszony.
- Ugyan! Nem kellett volna miattunk fáradoznia - mosolyodott el Chen.
- Nem fáradoztam. Ígyis úgyis főztem volna, hisz enni nekünk is kell. Csak többet készítettem- tette ki a tálba az ételt.
- Köszönjük a vendéglátást!- ült le Chen, őt pedig én követtem.
- Lássatok hozzá!- ült le velünk szembe.
- És a segédje? Ő nem eszik?- kérdeztem gyanakodva, mert már rég eltűnt Areummal.
- Egyszer gondoskodik a lányról. Utána eszik - vett egy falatott a szájába.
- Mit kell gondoskodni róla? Csak pihennie kell - szaladt ki a számon.
- Kai!- szólt rám Chen.
- Nagyon is szereted őt. Talán túlságosan is - jegyezte meg a nő halkan.
- Mit akar ezzel mondani?- néztem a szemeibe.
- Egyél, Kai!- bökött meg Chen.
- Ne hagyd, hogy a szerelem elvegye eszed. Az életedbe is kerülhet - mondta nyugodtan.
- Tessék? Én nem vagyok szerelmes! Areum olyan, mintha a húgom lenne!- védekeztem azonnal.
- Kinek hazudsz, hisz mind tudjuk az igazat - rázta meg a fejét lágy mosollyal az arcán.
- Én nem....!- próbáltam erősködni.
- Kai! Csak egyél! - jajdult fel Chen.
- Nem vagyok éhes - álltam fel dühösen.
- Ne légy tiszteletlen! - rántotta meg a kezem Chen.
- Balra a második ajtó - szólalt meg az öregasszony ismét.
- Tessék?- vontam fel a szemöldökeimet.
- Ott találod a lányt - evett tovább.
- Köszönöm! - motyogtam és sietősen otthagytam őket.

Chen szemszöge

- Nézze el neki. Forrófejű - sóhajtottam fel Kai után nézve.
- A vesztébe rohan - mondta a kuruzsló.
- Tessék?- lepődtem meg.
- Láttam. A lány a vesztét fogja okozni - nézett a szemeimbe.
- Areum Kai vesztét fogja okozni?- suttogtam.
- Egyenlőre ez a jövője - bólintott.
- És nem lehet megváltoztatni?- próbáltam összeszedni magam.
- A jövő bármikor változhat -vont vállat.
- Tudja, hogy mi fog történni, igaz?- nyeltem egyet.
- Tudok ezt-azt - vett újabb falatot a szájába.
- Azért vagyunk itt, hogy ezeket halljuk - mondtam óvatosan.
- Tudom, és segítek, amiben tudok fiam, de a jövő nem játék. Óvatosan kell bánni az információkkal, mert van akit tönkre tesz és van akit megront. A jövőről tudni nem szabad. Annak csak jönnie kell - magyarázta csendesen.
- Katasztrófa készül, maga is tudja. Muszáj lesz megállítanunk, mielőtt késő - vágtam a közepébe.
- Lehet, hogy ami jön, annak jönnie kell és nem szabad beleavatkozni - rázta meg a fejét.
- Maga tudja a legjobban, hogy az a mocskos vérszívó vezér készül valamire, és semmi jóra. Meg kell állítanunk és békét hozni a két faj között - ellenkeztem.
- És ha túl sok áldozattal jár? - nézett mélyen a szemeimbe.
- Akkor is meg kell tennünk, hogy a jövő nemzedékei ne kelljen ebben a mostoha sorban éljenek. Nekünk kell megtennünk, mert itt a lehetőség a kezünkben - feleltem pislogás nélkül.
- Menj és pihenj le te is! Holnap hosszú napunk lesz. Jun majd megmutatja, hol fogtok aludni - sóhajtott fel végül.

Na sziasztok, drágák.
Ígértem nektek, hogy jelentkezek még egy- két résszel a napokban, úgyhogy mondom is a programot.
Mától kezdve egészen 26.-ig minden nap új részt fogok posztolni, ez lenne az én karácsonyi ajándékom nektek.🎁🎄
Remélem, tudok egy kis örömet okozni ezzel a pár résszel.
Köszönöm, hogy itt vagytok, holnap jelentkezem!🥰