Δ Hatvanötödik vércsepp Δ

414 35 7
                                    

Külső szemszög

-A francba! - ütött az ajtóra Taehyung dühösen.
- El fogod taszítani őt magadtól, Taehyung... - nézett az öccse után Namjoon szomorúan.
- Nem megy! Nem akarom őt bántani! Nem akarom! Egy szörnyetegnek érzem magam!- tépte a haját a fiatalabbik kétségbeesetten.
- El kell fogadnod önmagad és azt, aki vagy, Tae, különben tönkre fogod tenni a kapcsolatotokat az önutálatoddal. Ülj le vele, beszéljétek meg és hagyd, hogy segítsen elfogadni önmagad! Hidd el, egyedül sokkal nehezebb. Ne lökd el magadtól, mert azzal sokkal jobban bántod őt. A fizikai fájdalom elmúlik, de a lelke nem gyógyul meg olyan könnyen - beszélt hozzá szelíden Namjoon.
- Taehyung...- jelent meg az ajtóban Seokjin.
- Tessék?- fordult oda Taehyung teljesen megsemmisülve.
- Mennünk kell - lépett be Seokjin a szobába.
- Hova?- ráncolta a szemöldökét a fiatal.
- Namjoon nem mondta?- lepődött meg Seokjin.
- Mit?- nézett Taehyung gyanakodva Namjoonra.
- Össze kell szedned magad, Taehyung. Menjetek és készítsd elő a házat a hegyekben,valamint ha már ott vagy, látogasd meg Sigunt, szükséged van rá- informálta Namjoon.
- De...!- ellenkezett volna azonnal Taehyung.
- Csak egy- két nap az egész, utána vissza jöhetsz Areumért és vele maradhatsz, míg mi elintézzük a többit. De előbb magadat kell rendbe raknod, Taehyung, ezt te is tudod - tette öccse vállára a kezét Namjoon.

Taehyung tudta, hogy Namjoonnak igaza van. Lehajtott fejjel fogadta a vereséget és bátyja után indult, mikor ő kivezette a szobából.

Seokjin szomorúan nézett utánuk, majd a fürdő ajtó elé lépett és finoman bekopogott. Bent Areum már magára kapott egy köpenyt és éppen az arcát mosta meg hideg vízzel.

- Menj el, Taehyung!- jött a gyenge, halk válasz.
- Seokjin vagyok. Taehyung elment - hajolt közel az ajtóhoz a férfi.
- Elment?- csapódott ki az ajtó.
- Igen el, úgyhogy kijöhetsz- bólintott Seokjin.
- Hova ment már megint?- fordult fájdalmas grimaszba Areum arca.
- El kell rendeznie egy- két dolgot magában. Ne aggódj, hamar visszatér - próbálta nyugtatni Seokjin.

Areum szemszöge

- Nem mehet el megint! Csak most jött vissza!- kiáltottam Seokjinnek és kikerülve őt rohanni kezdtem.
- Areum!- kiáltott utánam Seokjin.

Az ablakon keresztül láttam Taehyungot és Namjoont a ház előtt, így a lehető leggyorsabb tempót felvéve rohantam a bejárat felé. Az ajtó nyitva volt és kint nem csak Tae és Namjoon álldogáltak, hanem ott volt velük Yoongi és Jimin is.

- Taehyung!- kiáltottam tiszta erőmből. Mindenki meglepetten fordult felém. De azért annyira gyorsak voltak, hogy még Jimin el tudott kapni, így nem értem el a férfit. - Taehyung! - nyújtottam ki felé a kezeimet könnyes szemekkel.
- Areum- ah... - lehelte Taehyung szomorúan.
- Ne menj el, kérlek! Csak most kaptalak vissza!- könyörögtem kétségbeesetten.
- Mennie kell - utasított el Namjoon komoran.
- De hamar vissza fog jönni, ne aggódj!- próbált vígasztalni Jimin.
- Ne menj el! Könyörgöm! Sajnálom, amit tettem, amiket mondtam! Soha többet nem teszek hasonlót, csak, kérlek, ne menj el! Könyörgöm, Taehyung, ne hagyj itt!- sírtam el magam.
- Areum-ah!- indult el felém, de Namjoon megakadályozta.
- Hagyd, hogy elbúcsúzzanak!- szólt rá  Namjoonra Yoongi.

Namjoon egy sóhaj kíséretében elengedte Taehyungot, Jimin pedig engem, miután Yoongi egy bólintással jelezte neki, hogy megteheti. Azonnal a karjaiba rohantam ő pedig szorosan magához ölelt. Derekát szorítva fúrtam a fejem a mellkasába, miközben sírtam teljesen eláztatva a felsőjét egy pontban.

- Ne menj! Kérlek!- suttogtam cérna vékony hangon.
- Mennem kell, Areum! Muszáj - nyomott egy puszit a fejemre.
- Akkor vigyél magaddal!- néztem fel rá.
- Magammal viszlek...-simított fel az arcomra könnyes szemekkel.
- Tényleg?- örültem meg azonnal.
- Amint vissza jövök, magammal viszlek és csak mi leszünk ketten! Ígérem! - bólintott, de én csalódottan fordítottam el a fejem. -Még egy kicsit bírd ki, édesem! Csak egy kicsit!- fordította vissza a fejem az államnál fogva.
- Nem akarok...- nyögtem nyűgösen.
- Csak egy kicsit! Egy- két nap és itt vagyok! Csak annyit bírj ki! Egy- két nap! Utána csak te és én leszünk! - beszélt hozzám lágyan.
- Honnan tudjam, hogy tényleg visszajössz-e, amikor ígéred?- ráztam meg a fejem.
- Megígérem, Areum! A szavamat adom neked!- érintette homlokát az enyémnek.
- Mennünk kell, Taehyung! Most!- hasított a csendbe Namjoon szigorú hangja.
-Ne....- ráztam a fejem újabb könnyeket ejtve.
- Sajnálom, Areum-ah!- nyomott egy puszit a homlokomra Taehyung.
- Tae, kérlek ne....!- ragadtam meg a felsőjét két kézzel, de mielőtt tovább ellenkezhettem volna, ajkait az enyémekre nyomta.

Hosszú, mély csók volt, minden érzelmünket bele adtuk, könnyeink össze mosódtak. A levegőm is teljesen elfogyott már, de nem akartam őt elengedni. Mikor végül elszakadtunk egymástól megszédülve estem hátra Jimin támogató karjaiba, s mire a szemeimet kinyitottam és magamhoz tértem volna, Taehyung már el is indult Yoongival az oldalán.

- Ne! Taehyung! Ne menj el! Taehyung! Ne menj! Tae!- kiabáltam keservesen.
- Semmi baj, Areum! Vissza fog jönni! Vissza fog jönni!- próbált magához ölelni, hogy elfordítson a távozóktól Jimin.
- Taehyung! Ne! Nem akarom! Kérlek! Taehyung!- ellenkeztem teljes erőmből, de végül csak Jimin mellkasával találkoztam, ahonnan már nem volt menekvés.

Visszakísért a házba és a többiekkel együtt próbált megnyugtatni. Seokjin főzött nekem, míg Hoseok és Jungkook próbálták elterelni a figyelmemet, Jimin pedig folyamatosan ölelt és simogatott nyugtatásképpen.

- Legalább egy kicsit egyél, Areum! Csak neked csináltam - gugolt le elém Seokjin.
- Nem vagyok éhes - fordítottam el a fejem.
- Areum-ah, meddig akarsz daccolni velünk? Ennek semmi értelme- próbált közelebb húzni magához Jimin.
- Megyek aludni!- álltam fel gyorsan.
- Areum-ah! Kérlek!- jajdult fel Seokjin.
- Nincs étvágyam - motyogtam kelletlenül.
- Attól nem fog vissza jönni, ha nem eszel - tette hozzá kedvesen Hoseok.
- Csak hagyjatok békén!- csattantam fel.- .. Kérlek! Egyedül szeretnék lenni!- tettem hozzá halkan.
- Ha magadban őrlődsz, rosszabb lesz! Hagyd, hogy segítsünk!- fogta meg a kezem Jimin.
- Nézzünk meg egy filmet! Mit szólsz?- lelkesedett Hoseok.
- Kérlek, Areum-ah.... Ő sem akarná, hogy szomorkodj - suttogta Jimin.
- Csak ne horror legyen - egyeztem bele egy kis hezitálás után.
- Én tudom, mit nézzünk!- kiáltott fel Jungkook.
- Gyere!- húzott vissza mosolyogva Jimin.
- Ezt nézzük! - nyomott a kezembe egy DVD-t, ahogy leültem.
- Vígjáték?- olvastam el a rövid információt a DVD hátán.
- Igen, hogy jó kedved legyen -mosolygott, mint egy kis nyuszi.
- Köszi, Jungkook - mosolyogtam rá enyhén.
- Elindítom - vette el tőlem lelkesen.

A fiúk mindent bele adtak, hogy elvonják a figyelmemet és jól érezzem magam. Melegséggel töltötte el a szívemet a látványuk és akaratom ellenére is könnyek formálódtak a szememben.

- Héhé! Miért sírsz? Mi a baj?- fogta a kezei közé az arcomat Jimin.
- Köszönöm, hogy velem vagytok. Nagyon jól esik - suttogtam meghatottan.
- Bármikor szivi, ilyen társaságban csak jól érezheted magad. Csupa jóképű férfi van körülötted - színészkedett büszkén Hoseok.
- Mindig is tudtam, hogy jóképűnek tartasz, hyung - vigyorgott rá Jungkook szélesen.
- Yah! Magamra gondoltam, te, zöldfülű!- háborgott Hoseok. Hangos nevetésben törtünk ki mindannyian a két srácot figyelve.
- Hoztam neked nasit, Areum!- tett az ölömbe egy tál popcornt és gumicukrot Seokjin.
- Köszönöm, Seokjin!- mosolyogtam rá.
- El van indítva!- kiáltott izgatottan Jungkook és levágódott a szabad oldalamra.

Sziasztok drágák!
Megkéstem, tudom, nagyon-nagyon sajnálom!😥 A tegnapi napom nagyon húzósra sikeredett, emiatt nem tudtam részt feltölteni. Elnézést kérek, és remélem tetszeni fog ez a rész! 💕
További szép hetet, hétvégén jelentkezek még egy résszel!🥰

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now