Δ Huszonegyedik vércsepp Δ

622 42 7
                                    

Areum szemszöge

Reggel korgó gyomrom hangjára ébredtem fel. Nyűgösen fordultam párat, de végül egy hosszas sóhajtás után megadtam magam és felültem.

- Aish!- kaptam a fejemhez, ami úgy fájt, mintha lefejeltem volna legalább egy betonfalat. De a fejfájás ellenére mégis mosoly ült ki az arcomra, mert végre nyugodt éjszakám volt és ez megért egy kis fájdalmat. Megvártam, míg már nem forog velem a szoba és a fejem is csitul egy kicsit, aztán lerúgtam a takarót és belebújtattam lábam a papucsaimba.

- Jézusom!- kiáltottam fel, amikor megláttam egy fekete alakot az ablaknál álldogálni.- Ki van ott?- rohantam át a szoba másik végébe. Felkaptam egy cipőt hátha elérek vele valamit, ha netán védekeznem kéne a betolakodó ellen.
- Beszélnünk kell!- fordult felém dühösen.
- Taehyung?!- lepődtem meg. - Te nem elmentél az este?
- Miért vettél be gyógyszereket?- indult meg felém, meg se hallva az én kérdésemet.
- Miről beszélsz?- hátráltam ijedten.
- Ne is próbáld meg letagadni! - ért elém.
- De én nem... - ráztam a fejem.
- Nem a fenét!- csattant fel. - Itt voltam az este Areum. Próbáltalak felkölteni, de nem tudtalak. Ha egy kicsit is többet veszel be meghalsz. Mire jó ez?!- záporoztak felém szidó szavai.
- Egyáltalán, hogy kerültél a teraszoma az este Taehyung?- próbáltam terelni a témát.
- Felmásztam a fán, de ne tereld a témát Areum! Azt kérdeztem, miért csinálod ezt magaddal?- ragadta meg a csuklómat.
- Én csak.... - hátráltam pár lépést ijedten.
- Hol vannak?- húzott vissza magához.
- Tessék?- támaszkodtam meg a mellkasán.
- A gyógyszerek, hol vannak?- ismételte meg egxebesenza szemembe nézve.
- Nem... -ráztam meg a fejem.
- Ide adod, vagy forgassam fel az egész szobát és keressem meg magam?- vonta fel a szemöldökét nagyon közel hajolva hozzám.
- Taehyung, kérlek!- próbáltam elhúzódni.
- Nem kérem mégegyszer szépen!- ragadta meg az államat erősen.
- Nagy szekrény, bal alsó fiók - nyögtem ki végül, mert már nem bírtam a szemkontaktust tartani vele.

Taehyung azonnal oda lépdelt és kihúzta a fiókot. Kidobálta a benne tárolt, zoknikat és alóluk kivette a dobozkákat.

- Miért vetted be őket? - sétált vissza elém, kezében feltartva a dobozkákat.
- Én csak... - hebegtem tovább.
- Te csak mi?- állt meg előttem szilárdan.
- Én csak... van egy rémálmom a trauma miatt. Azok ellen vettem be, hogy tudjak aludni - vallottam be, még mindig csukott szemmel.
- Van más módszer is, hogy megszabadulj tőle! Miért a legveszélyesebbet választod? - enyhült meg kicsit.
- Mert nem hat semmi más - adtam meg az egyszerű választ.
- Dehogynem - fogta meg az arcom ezúttal gyengéden.
- Nem Taehyung! Nekem nem!- csattantam fel a szemébe nézve. - Évekig jártam mindenféle orvosokhoz, próbáltam ki mindenféle terápiát, de semmi nem hat! Nincs más út, érted?! Nem akarok én öngyilkos lenni, csak szeretnék nyugodtan aludni éjjel, az ég szerelmére!- kiabáltam sértetten. - Annyira nagy baj ez? - sírtam el magam.
- Areum... - suttogta felém.
- Csak normális akarok lenni! Ennyi! - erősödött fel a sírásom.
- Sajnálom!- húzott szorosan magához.
Hangosan szipogva bújtam bele mellkasába, kezeimmel pedig átöleltem őt amennyire szorosan csak tudtam.

- Gyere! -fogta meg a kezem, amikor már kellően lecsendesedtem. Bevitt a fürdőbe és segített megmosni az arcomat. Mögém állt, izmos karja a hasam előtt vonult el a derekam másik feléig, úgy tartott magához jó közel. Hátra fogta a hajam, utána előre nyúlt a fejem mellett és megengedte a vizet. Ujjait a vízsugár alá rakva várta, hogy megfelelő hőmérsékletű víz jöjjön a csapból. Mikor megbizonyosodott róla, hogy sem túl hideg, de sem túl meleg a víz, tenyerébe vett valamennyit, pedig óvatosan a kagyló fölé hajoltam, ő pedig megmosta az arcom.

- Kész vagy!-emelt vissza álló pozícióba és elzárta a vizet.
- Köszönöm! - ültem le a sarokkád széllére.
- Tessék!- adta át a törölközőt nekem. Halvány mosolyt villantva vettem el tőle a darabot és megtöröltem az arcom.
- Figyelj rám Areum! - gugolt le elém, mikor végeztem. Hatalmas tenyereit csupasz combjaimra vezette, azzal is felkeltve a figyelmem. A hideg érintéseitől libabőrös lettem. Óvatosan bele néztem elfeketedett íriszeibe, mert úgy gondoltam erre várt, hogy folytassa.
- Én mutatok neked egy másik módszert, csak hagyd, hogy segítsek és felejtsd el azokat a rohadt tablettákat, rendben?- nézett rám reménykedve. Aprót bólintottam, mert megszólalni nem tudtam volna. - Nem akarom, hogy bajod essen - ölelte át a derekamat.
- Nem fog - suttogtam neki, miközben bátortalanul puha tincsei közé vezettem ujjaimat.

Taehyung szemszöge

- Akkor gyere majd !- léptem ki a terasz ajtón a ténylegesen távozás érdekben.
- Legfennebb egy óra és megyek - bólintott rá a kérésemre.
- Szia!- ugrottam át gyorsan a fára, onnan pedig pár mozdulattal le a földre.
- Szia!- támaszkodott neki a korlátnak egy köszönés erejéig, aztán gyorsan eltűnt az ajtó mögött. Mosolyognom kellett.

Úgy gondoltam nem szükséges szólni, hogy jöttem, hiszen senki nem foglalkozott vele hol voltam vagy mit csináltam éppen. Felnőttek voltunk, szóval tudtunk magunkra vigyázni.

- Itthon vagy?- jelent meg Jimin az emeletről.
- Igen, többiek?- léptem bennebb már cipő nélkül.
- Yoongi alszik, Namjoon dolgozik, Hobi elment vásárolni Jungkookkal, Jin meg főz Areumnak - sorolt fel mindenkit.
- Namjoon a szobájában van?- pillantottam az emelt felé.
- Igen, mert?- nézett rám Jimin kíváncsian.
- Beszélnem kell vele - indultam el a lépcsők felé.

- Szabad!- jött a válasz, miután gondosan bekopogtam.
- Szia, zavarok?- léptem be a szobába.
A bátyám, mint mindig most is teljes komolysággal görnyed valami papírok fölé, szemüvege lencséjén át vizsgálva őket.
- Áh, te vagy!- nézett fel rám. Biccentettem neki egyet.- Minden rendben?- vette le a szemüvegét.
- Fogjuk rá - ültem le a kis kanapéjára.
- Na hadd haljam! - fordult felém a székével ő is.
- Igazad volt. Begyógyszerezte magát az álmai ellen - kezdtem bele.
- De minden rendben, nem?- döntötte meg picit a fejét.
- De igen, most minden rendben volt, szerencsére... - haraptam el a mondat végét.
- De?- vonta fel a szemöldökét, mert tudta, hogy van folytatás.
- De nem akarom hagyni, hogy ezt tegye magával. Soha többé!- nyögtem ki végül.
- Mit tervezgetsz?- kérdezte gyanúsan.
- Azt, hogy előhívom az erőm és minden este megigézem - hunytam le a szemem, mert tudtam, hogy ki fog akadni.
- De hisz az nagyon veszélyes! Még nem érted el az a kort, hogy nyugodtan használhasd azt az erőd. Akár bajod is eshet miatta. Láttad nekem is milyen későn sikerült - szált azonnal vitába.
- Tudom, de érte megteszem - mondtam határozottan.
- Hát nem hallottad amit mondtam neked tegnap?- sóhajtott fel fáradtan.
- De igen. De én más megoldást találtam - makacsoltam meg magam. Tudtam, hogy őrültség, de úgy voltam vele, ha Areum bele egyezik, akkor én vállalom azt is.
- Ugyan mit?- horkant fel Namjoon.
- Ha viszonozza majd az érzéseim és eljutunk odáig elveszem őt és elviszem innen. Elrejtem és vigyázok rá - kezdtem bele.
- De a házass...- szólt bele a bátyám.
- Tudom, tudom! El kell vennem a hercegnőt és el is fogom ha eljön az idő. De az úgyis csak érdek házasság és sosem fogom szeretni, márpedig arra nem kényszeríthet. Mellesleg az egy olyan világ az amiről Areum nem is tud, így nem is számít. Mellette emberként leszek boldog és addig maradok vele, amíg csak lehet. Utána úgyis azzal a nyamvadt hercegnővel kell élnem amíg világ a világ - avattam be a tervembe.
- Valóban ennyire szeretnéd őt?- mosolyodott el Namjoon.
- Igen, ennyire - mondtam őszintén.
- Menj és készüljetek elő! Areumnak lassan jönnie kell - hunyta le a szemét sejtelmesen mosolyogva.
- Megyek - álltam fel vidáman és otthagytam őt.

Na, itt is lenne a harmadik egyben utolsó rész erre az évre.
Én búcsúzom tőletek kedveseim, de csak rövid időre, hiszen kedden találkozunk ismét, úgyhogy ne aggódjatok!🤗
Nagyon- nagyon szépen köszönöm nektek ezt a csodálatos évet, nagyon meg vagyok elégedve vele így a wp-s tevékenységem szempontjából. Hiszen sikerült befejezni az első könyvem, ami még mindig szeretett és egyre több a megtekintés rajta, amit nagyon szépen köszönök nektek. Emellett pedig nagyon hálás vagyok a támogatásért, amit kapok ennek a könyvnek az írása közben és hihetetlen, hogy már az 1K-t is elhaladtuk! Szóval nagyon szépen köszönök nektek minden egyes vote-ot, megtekintést, kommentet, mert ezek ösztönöznek arra, hogy írjak és ne adjam fel!
Boldog Újévet minden kedves olvasómnak! Sikerekben és boldogságban gazdag 2022-t kívánok nektek és remélem együtt folytatjuk az utunkat itt a wp-n keresztül!❤️
Millió puszi és ölelés nektek BUÉK!
🥰🎉🥂

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now