V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Negyvennegyedik vércsepp Δ

-Ez itt a lakosztályod- vezetett be Taehyung egy hatalmas helyiségbe. A legpuccosabb szoba volt, amit valaha láttam, hatalmas, baldachinos ágy, óriási szekrények, márvány padlózat, vörös függönyök, mindenhol festmények a falon aranyozott keretben, párnázott székek és egy nagy asztal, egész falat beterítő ablakok. A szoba a fényűzés képviselője volt.

- Tetszik? - gugolt le elém Taehyung.
- Haza szeretnék menni anyához- néztem rá.
- Neked itt az otthonod Areum! Hozzám tartozol - nézett rám kissé dühösen.
- Anyához akarok menni! - léptem hátra tőle.
- Nem tetszik itt? - fogta meg a kezem.
- Hol van apám? Haza akarok menni! - rángattam a kezem egyre nyűgösebben.
- Apád most elfoglalt. Itt kell maradnod velem! - húzott magához erőteljesen.
- Nem akarok! - kezdtem el sírni.
- Hamarosan az enyém leszel! Nincs választásod - kapott fel az ölébe, majd elindultunk kifelé, miközben én egyre erősebben sírtam a karjaiban.

Egy hirtelen levegővétellel rezzentem össze, ahogy az elmém kiszakított engem a borzasztó álomképek fogságából. Felültem az ágyban és magam elé bámulva próbáltam megnyugtatni magam. Még mindig remegtem kissé, karjaimat ijedten fontam magam köré.

Miféle álmok ezek? Miért álmodok én ilyeneket? Annyira rémisztő!

-Hé...- simult két kéz a derekamra, mire ismét össze rezzentem. - Csak én vagyok az! - suttogta a fülembe. - Rosszat álmodtál?-húzott magához.
- Hm - bólintottam csendesen.
- Ne félj, minden rendben van. Csak egy álom volt - adott puszit a hajamba.

Lassan szembefordultam vele és az ölébe másztam, mint egy kisgyerek. Fejemet a nyakába rejtettem, kezeimmel átöleltem a derekát és teljesen hozzá bújtam. Ő szorosan magához ölelt és lassan ringatni kezdett a karjaiban.

Hogy lehet ez a férfi egy ijesztő ember az álmaimban? Hogy is álmodhatok én róla ilyesmit, mikor ő folyton vigyáz rám és törődik velem? Azok a gyönyörű szemek, a tökéletes arca, a puha ajkai, a meleg tenyere, az illata, a hangja, minden olyan mesebelien tökéletes, ő maga szürreálisan tökéletes. Mégis... az álmaimban félek tőle. Ijesztő a mély hangja, sötétek a szép szemei, borús az egész arca és komor, kellemetlen az érintése és menekülni akarok előle. Vajon mi vált ki belőlem ilyen álmokat? Hiszen Taehyung szöges ellentéte az álombeli énjének.

- Mitől félsz? - suttogta csendesen.
- Hm?- néztem fel rá.
- A gondolataid - mosolyodott el halványan.
- Áh...- jutott eszembe.
- Nem látom, mit álmodtál. Nem emlékszel rá?- simított fel a fülem alá.
- Nem - sütöttem le a szemeimet. - Csak rossz érzéseket hagyott bennem - füllentettem.
- Ki kéne kapcsolódnod egy kicsit. Túl sok minden történt mostanában -vizslatta az arcomat.
- Tanulnom kell. Ígyis nagyon el vagyok maradva az anyagokkal -ráztam meg a fejem.
- Túlhajtod magad, még fel sem épültél rendesen - csóválta a fejét nemtetszően.
- Az élet megy tovább Tae. Nem pihenhetek, míg világ a világ - nevettem el magam.
- Még csak pár napot!- próbált alkudozni.
- Nem fogok semmi megerőltetőt csinálni, csak heverészni és tanulni. Ne aggódj! - bújtam ismét hozzá.
- Makacs vagy - sóhajtott lemondóan.
- Ez nem újdonság- mosolyogtam.

Talán még jó három órát heverésztünk ott egymásba gabalyodva. A puha ágy és a napsugarak melege nem akart szabadon engedi minket. Na meg jó volt csak így kettesben lenni egy kicsit és érezni egymást.

Az ajtón kopogó személy zavarta meg végül a kettőnk időtöltését, miután bejött, kiderült, hogy Namjoon az.

- Sajnálom, hogy zavarnom kell, de Taehyung, akadt egy kis dolgunk és mennünk kéne - nézett a testvérére Namjoon.
- Jó, azonnal jövök- bólintott nagyot sóhajtva Tae.
- Areum, téged Jin addig elvisz a farkasokhoz. Jó lesz úgy neked?- fordult végül felém Namjoon.
- Igen, persze - egyeztem bele.
- Nos, akkor készüljetek el és gyertek!- nyugtázta le a megbeszélteket Namjoon, azzal el is hagyta a szobát.

- Gondolod, hogy valami baj van?- fordultam aggódva az éppen felülő Taehyung felé.
- Valami komolyról lehet szó, az biztos- bólintott ő, közben felállt.
- Féltelek - néztem rá aggódva.
- Édesem, nincs mitől- hajolt le hozzám egy csókra. - Te csak érezd jól magad a bundásokkal és mire észbe kapsz, én már ott is leszek érted, hm?- mosolyodott el az államra simítva.
- Jó - mondtam bizonytalanul.
- Jimin átvisz téged a nagyszüleidhez, hogy öltözz át és hasonlók, rendben?- nyitotta ki az ajtót, ahol már az említett srác áldogált.
- Persze. Szia Jimin!- intettem neki mosolyogva.
- Sziasztok- sétált be ő is lágy mosollyal az arcán.

Nem akartam elválni Taetól, de tudtam, hogy dolga van és azzal nem segítek neki, ha a nyakán lógok, úgyhogy erőt vettem magamon és gyorsan indulásra kész állapotba raktam magam. Nem akartam gondot okozni, már pedig simán kinéztem volna Taehyungból, hogy csapot- papot otthagy és inkább velem tölti az idejét, még akkor is, ha éppen nem alkalmas neki, vagy szüksége van a többieknek rá.

- Vigyázz magadra! Ha bármit van, azonnal hívj!- húzott vissza a kezemtől fogva egy ölelésre.
- Ne aggódj Tae! Minden rendben lesz - simítottam az arcára.
- Nem akarlak magadra hagyni - nézett szomorúan a szemeimbe.
- Nem leszek egyedül. Ott lesz Jimin velem és a farkasok- próbáltam bíztatni őt.
- Sietek, ahogy csak tudok - simított a derekamra.
- Nem kell Tae!- nevettem el magam. - Nyugodtan végezd el a dolgaidat, én megvárlak - vontam vállat nyugodtan.
- Nem akarok távol lenni tőled - rázta meg a fejét.
- Butus - nyomtam egy puszit a szájára.
- Ennyi nem elég - mosolyodott el sunyin és az arcomtól fogva egy igazi csókba húzott.

Egész karját a derekam köré fonta és a saját mellkasához préselt, miközben arcomat meleg tenyerébe fogta. Ajkai puhák és forrók voltak, ahogy az enyéimhez nyomta őket. Mikor nyelve átcsúszott a számba, kirázott a hideg és karjaira szorítottam. Végül egy utolsó hosszas puszit nyomva nedves ajkaimra vált el tőlem és pihegve nézett le rám.

- Már most hiányzol-suttogta csillogó szemekkel.
- Még el sem mentem Tae!- nevettem el magam.
- Nem is akarom, hogy elmenj - rázta meg a fejét.
- Muszáj. Várnak rád a többiek - simítottam a karjára.
- Tudom - sóhajtott lemondóan.
- Találkozunk, ha végeztél- búcsúztam el tőle.
- Nehogy túl közel kerülj azokhoz a kutyákhoz! Ha kutya szagod lesz megint, kénytelen leszek más módszereket alkalmazni, hogy eltűntessem rólad! - fenyegetett vidáman.
- Jojó, hogyne- nyújtottam ki neki a nyelvem.
- Komolyan mondom Areum! Ne akarj tesztelni - nézett rám pajkos tekintettel.
- Gyere már!- ragadta meg a karom Jimin türelmetlenül és már kint is voltunk a kertben.

Még vissza néztem a fiút rejtő házra, de aztán hagytam, hogy Jimin feljutasson a fán keresztül a teraszra, majd besiettem elkészülni, hogy ne várjon rám sokat.

Az a zuhany iszonyatosan jól esett, végre a hajamat is becsületesen megmostam, így felfrissülve léptem ki a pára lepte fürdőbe. Jó kedvem volt hála a közös reggelnek Taeval, így elég lendületesen elkészültem és még időben is voltam.

- Wow, rekordsebesség - füttyentett Jimin, mikor kiléptem a teraszra.
- Ugye? - bólogattam büszkén.

Sziasztok, sziasztok!
Remélem mindenki jól van és jól telt a Húsvét.
Kellemes hetet kívánok nektek! Jó pihenést!🥰💕