Δ Huszonnegyedik vércsepp Δ

623 37 5
                                    

Areum szemszöge

Hatalmasat ásítva tornáztam fel magam ülő pozícióba.
- Aish!- kaptam hirtelen a fejemhez, ami piszkosul fájt. Vajon megint gyógyszereket vettem volna be? Pedig nem emlékeztem rá, ahogy arra sem hol vagyok és hogy kerültem oda.

Körbekémleltem a szobát, hátha találok valami ismerőset, egy jelet, amitől beugranak az emlékeim, de semmi. A szoba idegen volt számomra.

Kivéve a... kivéve az illatot! Lehunytam a szemem és hagytam, hogy az orrüregemet elárassza az a finom, férfias illat, ami belengte a szobát. Jólesően kirázott a hideg, a lelki szemeim előtt pedig megjelent az illat tulajdonosa: Taehyung.

De az nem lehet! Hogy kerültem én az ő szobájába? Hol van ő? És a többiek?! Mi történt velem? Seoho és a nagyszüleim nem keresnek engem? Mi folyik itt?

- Látom ébren vagy - nyitott be Jin mosolyogva. Szóval tényleg a szombszédban vagyok. Már meg se kéne lepődnöm.
- Hogy érzed magad? - tett le elém egy tálca gőzölgő enni valót.
- Megvagyok, de... mi történt?- vettem el tőle a tálcát és az ölömbe helyeztem.
- Ó, nem emlékszel? - nézett rám meglepetten Jin. Nemlegesen megráztam a fejem. - Tegnap átjöttél kezelésre és a perfúziótól kidőltél. Ezért itt éjszakáztál Taehyunnál - válaszolt nyugodtan. Szóval tényleg Taehyung szobájában vagyok.
- Áh, értem... - bólogattam nagyokat.
- Ne aggódj, a nagyszüleid is tudják. Namjoon este szólt nekik - tette még hozzá.
- Huh, de jó. Köszönöm!- mosolyodtam el, ami inkább vicsor lett, mert a fejem iszonytatosan fájt.
- Hozzak egy gyógyszert? -  törte meg a csendet végül Jin.
- Ja, igen. Jól lenne- bólogattam hevesen, de csak mégjobban megfádjult a fejem. - Aish!- dobtam magam vissza az ágyba
- Tarts ki, sietek vissza - nevetett fel a férfi a gyerekes viselkedésemen.

És valóban siettet. Két perc se kellett, máris ismét mellettem állt egy pohár vízzel s egy rózsaszín tablettával.
- Tessék!- adta át mosolyogva.
- Jó erős legalább? Úgy érzem mintha rám esett volna egy bálna - néztem rá nyűgösen.
-  A legerősebb - nyugtatott meg. Gondolkodás nékül húztam le a poharat, azzal pedig leküldtem a kis pirulát is.
- Hamarosan hatni fog - ült le mellém.
- Többiek?- tettem le a poharat az éjjeli szekrényre.
- Dolgoznak - válaszolt Jin.
- Ilyen öregek vagytok?!- csúszott ki a számon az első gondolatom.
Jin elkereledett szemekkel nézett rám, mire én elvörösödve a szám elé kaptam a kezem. Ő erre hangos nevetésben tört ki.
- Bocsánat én nem úgy....- ráztam a fejem szégyenkezve.
- Semmi baj!- halkult le. - Nem vagyunk öregek, de sulisok se vagyunk már - válaszolt végül.
- Hány évesek vagytok?- néztem rá nagy szemmekkel.
- Én 27 vagyok, Namjoon és Hoseok 25, Yoongi 26, Jimin és Taehyung 24, Jungkook pedig 22 - sorolt fel mindenkit sorra.
- Hűha, sokkal fiatalabbnak néztek ki - ámultam el.
- Köszönjük, igyekszünk - nevetett fel úrja.
- Mit dolgoztok?- faggattam tovább.
- Egy cégnél dolgozunk mind... - akadt meg. - Egy...egy cégnél,, ami nagyon sok mindennel fogalkozik. Bonyolult lenne elmagyarázni - állapodott meg végül ennyiben.
- Mind együtt dolgoztok? De jó lehet! - ámuldoztam.
- Hát mondhatni. De mindenkinek megvan a maga dolga azért- javított ki.
- Klassz - bólogattam neki.
- Nem vagy éhes? Csinálok valamit, ha szeretnéd - zárta le a témát.
- De, jó lenne - fogtam a korgó hasamra.
- Gyere akkor - állt fel.

Felsegített engem is, majd kapaszkodó kart nyújtva felém leballagtunk a konyhába.
- Mit szeretnél enni? - ültetett le engem az egyik székre.
- Lepj meg - mosolyogtam rá lazán vállat vonva.
- Akkor csak figyeld a konyha mestert - kacsintott rám.
- Kukorica nincs a műsorhoz?- nevettem fel.
- Nincs - bigyesztette le a száját.
- Kár - száltam be a játékba.

Így a következő egy óra azzal telt, hogy néztem Mester Séfurat ahogy egy egész asztalnyi kaját varázsolt nekem. El voltam ámulva, milyen tehetséges szakács. Közben még egy-egy mutatványt is bevetett, amitől szakadtam a nevetéstől. A végére már a hasam is fájt, annyira nevettem. Nagyon jól éreztem magam Seokjin társaságában és hálás voltam neki, amiért vigyáz rám.

- Woálá kisasszony!- tette le elém a tányért.
- Azta! Köszönöm uram!- tettem össze a kezeimet csillogó szemekkel.
- Egy falat se maradjon!- tette fel a mutató ujját szigorúra váltva közben.
- Igenis!- szalutáltam gyorsan. Felnevettünk. - Te nem eszel?- néztem rá a leves kanalazása közben.
- Én már reggeliztem, köszi - szabadkozott.
- Megvárhattál volna - fújtattam elégedetlenül.
- Éhes voltam - vont vállat kedvesen.
- Jojó! De legközelebb várj meg vagy költs fel!- szóltam rá.
- Megértettem - bólogatott.

Minden kimondhatatlanul, hibátlanul finom volt. Úgy ettem, mint aki legalább egy hete nem evett semmit. Nem tudom, mitől voltam ilyen éhes, de a testem kérte és kérte tovább a finomságokat. Így hallgatva magamra ettem tovább, míg valóban majdnem minden elfogyott.

- Köszönöm az ételt!- dőltem hátra végül teli hassal.
- Egészségedre! - vette el előlem a tányért.
- Segítsek mosogatni vagy valami?- indultam utána.
- Nem, ne fáraszd magad! Inkább menj, tusolj le, míg a fiúk nincsenek itthon - engedte meg a vizet.
- De nincsenek váltó cuccaim - vontam vállat.
- Voltál már Kook cuccaiban, nem?-  nézett rám kérdőn.
- De igen, de nem akarok csak úgy bemenni hozzá és turkálni a cuccai között - ráztam meg a fejem.
- Jungkook azt üzente a reggel, hogy nyugodtan szolgáld ki magad - mosolyodott el.
- Tényleg?- csodálkoztam rá.
- Siess! Lépcsővel szembe a nagy fürdő, Tae szobájával szembe a Kooké - hessegtetett a lépcső felé.

Kicsit vonakodva a helyzettől, de csak felmentem, és benyitottam Jungkook szobájába. Meglepő rend fogadott. Az ágy megvetve, sehol egy fél zokni , vagy egy cipő, se édességes tasakok, poharak. A szoba olyan makulátlan volt, mintha nem is használták volna. A tisztaság mellett gyönyörű szoba volt. Ámulva sétáltam bennebb és bennebb a helyiségben. Körbe néztem Jungkook ruhás szekrénye után kutatva, de csak két ajtót találtam az ággyal szemközti falon. Kíváncsian nyitottam be az elsőn, az egy fürdőszobát rejtett. A második ajtó mögött pedig ott volt a várva várt ruhatár. Hát igen, kicsit nagyobb volt, mint amire számítottam. Hatalmas földtől plafonig érő polcokon, vállfákon, tartókon volt elhelyezve minden egyes ruhadarab, cipő és kiegészítő, akárcsak valami celeb ruhatára, amilyet a tévébe szoktam látni. 

Bevetettem magam a ruhák közé. Szájtátva csodáltam végig a márkásabbnál márkásabb darabokat. Még a legegyszerűbb fehér pólói is méregdrágának tűntek. Végül sok hüledezés után elvettem egy fekete pólót, amin a "Bad" felírat szerepelt vörös betűkkel, meg egy fekete sportnadrágot mellé.

Magam mögött hagytam a bűvös szobát, a folyosó végén lévő ajtót céloztam meg. 
Újjabb bámulás következett, ugyanis a fürdő gyönyörű volt. Világos, pasztel színek, elegáns berendezés, tágas tér. Egyszerűen imádtam.

Teljes jó kedvvel vetettem magam a forró vízsugarak alá. Kihasználva az időt, ami rendelkezésemre állt, jól átáztattam magam, s eldöntöttem hajat is mosok. Bevizeztem hát hosszú fürtjeimet is. 
Ám kisebb sokkot kaptam a sampon és tusfürdő választék láttán. Egy polcnyi férfi tusfürdő és sampon sorakozott csupán előttem. Női termékeknek nyoma sem volt. Persze, én hülye! Egy fiúkkal teli házban honnan is lenne női tisztálkodó szer?
- Zsír - sóhajtottam hatalmasat. Nagy nehezen kiválasztottam két szimpatikus illatút, azzokkal álltam neki mosakodni.

Halihó mindenkinek!🥰
Alig vártam már, hogy posztolhassam az újabb részt, mert egyszerűen tele vagyok energiával és lelkesedéssel, hála a támogatásnak, amit tőletek kapok.💕
Remélem tetszik nektek a könyv eddig, ahogy átgondoltam a dolgokat, úgy nêz ki,  elég hosszú könyv lesz ez is, mert sok mindent kell még kifejteni, úgyhogy ne aggódjatok, mert még sok minden vár rátok.😉
Millió puszi és csodálatos hetet kívánok nektek!❤️

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now