V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Harminchatodik vércsepp Δ

Areum szemszöge

Lüktető fejjel és kavargó gyomorral ébredtem reggel. Nyűgösen nyitottam ki a szemem, még nagyon álmos voltam és a rossz közérzetem se segített.  Bámultam a plafont, próbáltam leküzdeni a fejfájást és összerakni a képeket, hogy hol is vagyok és mit keresek itt.

Taehyung!

Mint a villám ültem fel, az álom azonnal kiugrott a szememből, ugyanis a szobában rajtam kívül senki sem volt.
Hol van Taehyung? Miért nincs itt? Miért nem ébredtem fel mikor elment? Történt vele valami?

Idegesen túrtam a hajamba, miközben kimásztam az ágyból. Fogalmam se volt, mit csináljak, menjek - e ki, keressek-e valakit, kezdjem-e el egyedül keresni és hasonlók. Egyszerűen annyira elfogott a pánik, hogy nem tudtam cselekedni, még elindulni se.

A hányinger hatalmába kerített. Megszédültem, majd az ágyba kapaszkodva értem földet. Hánynom kellett. Üres volt a gyomrom, mégis a savas íz már a torkomat marta, jelezve hogy ki kell adnom magamból a semmit is. A szám elé kaptam a kezem és amilyen gyorsan csak lehet, berohantam a nyitott fürdő ajtón. Alig koppantak a térdeim az padlón, már köptem is vissza a savas, halványpiros levet.

- Areum! - kiáltotta a nevem Jimin.

Becsattogott a fürdőbe, majd hátra fogta a hajam és simogatni kezdte a hátam.
Köhögve dőltem hátra, a mellkasának, miután kijött belőlem, aminek ki kellett.
Jimin utána felsegített és együtt megmostuk az arcomat. Végig mögöttem állt, egyik kezével a derekamtól fogva biztosan tartott, a másikkal megengedte a vizet.

- Elzárhatod! - támaszkodtam meg a kagylóban.
- Jólvan, mostmár minden rendben lesz- nézett rám a tükörben.
- Hol van Taehyung? - nyúltam a törölköző után.
- Sürgős dolga akadt, jön, amint tud - lépett el mögüllem.
- Szóval jól van? - tettem vissza a törölközőt a helyére.
- Persze. Ne aggódj! - mosolyodott el.
- Akkor jó - sóhajtottam egy nagyot.
- Enned kéne valamit, aztán pihenni egy kicsit. A fejfájásod nem fog elmúlni, ha nem pihensz - támaszkodott meg az ajtóban.
- Honnan tudod, hogy fáj a fejem? - lepődtem meg. - Nem mondtam.

Jimin ellökte magát és idegesen beharapta a száját.
- Jimin! - emeltem fel a hangom.
- Tudom, tudom! Elmondom - tette fel a kezeit.
- Ugyan arról van szó, mint mikor felkeltem és megtaláltál? Azt mondtad érzed a fájdalmam. Hogy értetted? - ráztam meg a fejem.
- Nem tudtam befejezni a múltkor, mivel elrohantál, de emlékszel meddig jutottunk, nem? - kezdett bele.
- Tae megjelölt. Tudom - bólintottam lassan.
- Nos mivel megharapott, köteléket teremtett kettőtök között, ami azt jelenti beléd lát. Érzi, amit te, és a  gondolataidat is hallja - mutatott felém.
-Micsoda? Folyton benne van a fejemben? - akadtam ki.
-Jaj, dehogy! - ellenkezett gyorsan. - Figyelmen kívül tudja hagyni őket, de ha változik az állapotod, akkor azt azonnal megérzi, vagy az erős gondolataidat azonnal meghallja.
- Azta, és ennek mi köze van hozzád? - dörzsöltem meg az arcomat.
- Én....ittam Taeből még nagyon régen és ezért belé látok, s mivel ő meg beléd, így én is....- hajtotta le a fejét.
- Te jó ég.....Nem ... lehet ezt megszűntetni? - néztem rá reménykedve.
- A vámpír köteléket egyedül a vámpír házassági véreskü írja felül. Az pedig nem lehetséges, ugyanis ember vagy - suttogta lemondóan.
- Életem végéig együtt kell élnem ezzel? - kiáltottam rá.
- Sajnálom! - hunyta le a szemeit.
- Az nem elég! - csaptam a kagyló szerkezetére, mire a rajta lévő szappantartó nagy csörömpöléssel tört szét a földön. - Bocsánat! - suttogtam és gyorsan legugoltam, hogy feltakarítsam.
- Hagyd csak! Még a végén elvágod magad! - nyúlt felém, de abban a pillanatban be is következett, amit meg akart előzni.
-Áu! - szisszentem fel.

Jimin, mintha tűzbe nyúlt volna, ugrott vissza, kezét az arca elé kapta, úgy hátrál. Ijedten néztem fel rá, miközben ujjamból csöpögött a vér. Elkerekedtek a szemeim, ahogy végignéztem, amint Jimin szemei vörösre változnak. Kezétől nem láttam a száját, de biztos voltam benne, hogy a fogai is kint vannak már.
Meg fog harapni? Felváltva néztem Jiminre és az ujjamra, majd valami hirtelen jött gondolat hatására lenyaltam az ujjanról pár csepp vért.

- Mit csinálsz Areum?- kiáltott rám.
- Nem tudom... - suttogtam felé bátortalanul.
- Hagyd abba, mert nem tudom fékezni magam!- jelent meg ijedt arckifejezés Jiminen.
- Mi van velem Jimin? - bámultam a vértől vörös ujjamat.
- Nem tudom! - rázta a fejét.
- Miért csinálom ezt?- nyaltam meg újra az ujjam.
- Neked teljesen elment az eszed! Te félsz a vértől! - kiabált rám hevesen.
- Tudom - bólintottam a kibugyannó vércseppeket nézve.
- Hagyd abba Areum! Azonnal! Nem bírom!- könyörgött.

Míg ő idegesen kiabált velem én csak ültem ott és a vért ízlelgetve bámultam az ujjamra. Mi a fene ütött belém? Undor és félelem öntött el, mégis nyugodtan ültem ott tovább véres ujjal, s lassan a kezem is véres lett. Elég nagy vágás volt.

Jiminre néztem akinek a szemei már vörösen villantak. Fel se tudtam fogni és máris előttem termett és megragadta a kezem, nyelvét hevesen végig szántotta a vágáson. Sokkosan bámultam a fiút, egyszerűen nem tudtam megmozdulni.
Hevesen rántott fel a földről, én pedig esetlenül estem a mellkasának. Egyik keze stabilan húzott magához a derekamtól fogva, a másik kezével a csuklómra fogott és tovább nyalogatta a vágást.

-Areum... - nyögte Jimin elszörnyedve. Nem tudtam neki válaszolni, úgy a fiú végül belemélyesztette fogait a csuklóm fölötti részbe. Kissé összerezzentem a fájdalomtól, de megígézve bámultam őt tovább. Jimin jóízűen kortyolni kezdte a vérem, amitől kissé megszédültem. Jimin persze megtartott és aggódva nézett fel rám.
- Semmi baj!-  simítottam a nyakára. Jimin még kortyolt párat, aztán minden erejét össze gyűjtötte, hogy el tudjon válni tőlem. Mély levegőt vett, leszorította a szemeit, majd nagy nehezen elválasztotta száját a kezemtől.

Erre én is egy szempillantás alatt kiestem a transzból és gyorsan a kagylóhoz rohantam, mielőtt rosszul lettem volna a vértől. Leöblítettem a nyomot, majd egy kis törölközővel betekertem, hogy elnyomja a nyílt sebből áradó vérszagot Jimin miatt is, és hogy én se lássam a sebet. Jimin lassan lenyugodott. Szemei ismét normális színűek lettek, fogai visszahúzódtak, arca nyugodt lett, nem kapkodta a levegőt.

-Jól vagy? - suttogtam felé.
- Mi a fene ütött beléd? - termett előttem. - Elment az eszed Areum? Mi a fenéért hagytad, hogy megharapjalak? - nyomott neki a kagylónak.
- Minden rendben van Jimin! Jól vagyok! - próbáltam szabadulni.
- Magyarázatot kérek! - erősített a fogásán.
- Nem tudom! - kapálóztam.
- Rossz válasz! - felelte mérgesen.
- Tényleg nem tudom mi történt!- néztem a szemébe. Ő nem válaszolt nekem csak szigorúan a szemembe nézett. - Jimin?- szólítottam meg pár pillanat csend után. -  Mit csinálsz Jimin? - rángattam a pólóját enyhén.Jimin lassan lazított a szorításán, majd hátra lépett tőlem. Arcán meglepettség tükröződött, szótlanul meredt rám.  - Mi az? - kérdeztem értetlenül. Nem válaszolt. - Jimin mit csináltál? - próbálkoztam újra, de a fiú csak hallgatott. - Jimin mi a fene ütött beléd? - fogtam meg a kezét aggódva.
- Nem láttam - suttogta.
- Mi? - álltam meg.
- A gondolataidban akartam olvasni. De az ezzel kapcsolatos gondolataidat nem hallom, mintha nem is léteznének - nézett a szemembe. - Mi a fene folyik itt Areum? Ilyesmi nem történhet meg! - ragadta meg a vállaimat.
- Én....nem tudom! - válaszoltam meglepetten.
- El kell mondanod! Lehet veszélyben vagy Areum! Tudnunk kell! - könyörgött.
- Nem tudom Jimin! Tényleg nem tudom! - ráztam a fejem. Csalódottan engedett el. - Kérlek Jimim! Hinned kell nekem! Nem tudom, mi történt velem! - néztem a szemébe.
- Ez őrület! - rázta a fejét.
- Nem mondhatod el senkinek Jimin! Kérlek! Ennyivel segíts nekem! - kerestem meg a tekintetét újra.

- Segíteni mibe? - szakított félbe minket valaki.

Hello hello mindenki! Ismét kedd, ismét rész.😚
Szeretném megköszönni nektek, hogy annyira aranyosak voltak a visszajelzések a múlt heti rész kapcsán! Nagyon jól esett nekem.🥺❤️
Szép hetet kívánok mindenkinek!❤️