Δ Száztizenkettedik vércsepp Δ

322 32 8
                                    

Lágyan és könnyedén suhant végig a nyakam vonalán, majd a melleim között az a jóleső érzés. Az alhasamnál a halvány érintés meleg tenyérré változott és a nadrágom derekának vonalát taszigálta lennebb. Éreztem, ahogy a kilélegzett, meleg levegő simogatja az arcom és egyre hevesebb lesz. A tenyér egyre lejjebb jutott, míg a nadrágom alá csúszott, egyenesen az alsóneműm által fedett nőiességemre.

Halk nyögés szaladt ki belőlem, mire ajkak tapadtak a nyakamra és a nadrágomban lévő ujjak nyomást gyakoroltak az érzékeny területre. Elnyíltak az ajkaim és a hátamra fordulva a karra fogtam, mely éppen a nadrágomban járt, másik kezem pedig a selymes hajzuhatagba markolt. Akaratom ellenére is mozogni kezdett a csípőm és a légzésem felgyorsult.

Lassan kinyitottam a szemeimet és felmértem a helyzetet. Tae keze a bugyimba merült el, míg arca a nyakamban. Heves volt, de nem durva.

- Tae...- nyögtem a nevét kélyesen.
- Ne haragudj, édesem!- lihegte lassan elválva nyakamtól. - Túlságosan kívánlak - harapott finoman a nyakam bőrébe.

Éreztem, ahogy fogai bukkannak már ki, Taehyung pedig erősen tartotta magát, hogy ne lőjön túl a célon. Óvatosan a hátára simítottam és próbáltam minél jobban feltárni a nyakam.

- Ne fogd vissza magad, Tae!- suttogtam lágyan.
- Nem akarlak bántani - dörmögte.
- Tae, tudod jól, hogy nem bántasz - szorítottam jobban magamhoz.
- Hozzád szeretnék érni, hogy ne érezd annyira - vált el, hogy a szemembe nézzen.
- A tiéd vagyok - mosolyogtam rá, aztán lehúztam magamhoz egy csókra.

Taehyung megkönnyebbülten sóhajtott a csókba, majd ujjait ismét hozzám érni éreztem. A nyakamra heves, nyálas puszikat helyezett, néhol ki is szívta a vékony bőrömet. Fejemet teljesen hátra csaptam és hajzuhatagába kapaszkodva próbáltam visszafogni nyögéseimet.

- Nem kell visszafognod magad, a falak hangszigeteltek - suttogta a fülembe, majd finoman megnyalta a fülcimpámat és lassan lecsókolt a nyakamig ismét.

Jólesett kiengedni a hangom és önfeledt átadni magam az érzéskavalkádnak, amit Taehyung nyújtott nekem. Szabad kezem önkéntelenül bicepszébe mart, onnan pedig a nyakát fogtam át vele. Ahogy mellkasom hevesen kezdett fel-le mozogni, éreztem Taehyung fogait óvatosan belém mélyedni. Ám a fájdalmat csak egy pillanatra fogtam fel, utána azonnal elnyomta azt ujjainak munkája, ahogy szeméremajkaim közé simított. Próbáltam nem sokat mozogni, hogy ne nehezítsem az ő dolgát se és magamnak se okozzak fájdalmat. Önkéntelenül zártam volna össze a lábaimat, ahogy bukfencet vetett a gyomrom Taehyung érintése nyomán, de ő ezt megakadályozta azzal, hogy egyik lábával az enyémek közé lépett és leszorította a lábam a matracra. Egy hangos szaggatott sóhaj kíséretében vettem levegőt, de azonnal jött is a reflex, hogy harapjam be a szám. Mikor rájöttem, hogy ez nem szükséges, kiengedtem a torkomom toporzékoló nyögést és mégjobban magamhoz szorítottam Taehyungot.

A fiú kortyolásai mohók voltak, ahogy az én gyomromban is nőtt az érzés. Körmeim a nyakába vájtak, ahogy ívbe feszülő gerinccel átrepültem a gyönyör kapuján, a szobát megtöltötte rekedtes hangom, aztán egy pillanat alatt lett néma csend, ahogy testem teljesen elengedve a matracba estem vissza. Taehyung szépen elválasztotta fogait a nyakamtól, nyelve helyettesítette őket és pár finom puszival vegyítve végignyalta a sebet, hogy hamarabb álljon el a vérzés. Testsúlya lassan rám nehezedett és fejét a mellkasomra helyezve rám bújt, utolsó lépésként szorosan magához ölelt engem.

A nyugtató csend és egymás társaságánál többet nem is kívánhattam volna magamnak. Boldog voltam, azt éreztem minden rendben van és nem kell aggódnom semmiért. Mosolyogva hunytam le a szemeimet és élveztem Taehyung illatát és jelenlétét.

- Boldog vagy...- motyogta a bőrömre.
- Valóban - mosolyodtam el mégjobban.
- Szeretlek!- támaszkodott fel, hogy rám tudjon nézni.
- Én is szeretlek téged, Taehyung. Mindennél jobban!- néztem a szemeibe boldogan.
- A legszerencsésebb férfi vagyok, mert az enyém vagy - érintette orra hegyét az enyémhez.
- Volt egyszer egy látomásom, amiben egy gyűrűt ajándékoztál nekem - jutott eszembe hirtelen. Taehyung meglepődött, de pár pillanattal később óvatosan elhúzódott és rám nézett.
- A vörös gyémánt gyűrű?- kérdezte.
- Egy vörös kő volt a közepén és szépen körbe volt díszítve - bólintottam.
- Valóban - hajtotta le a fejét mosolyogva. - Azzal a gyűrűvel akartam megkérni a kezed, ha majd eljön az idő - ismerte be mosolyogva.- Kár, hogy elveszett - sóhajtott fel halkan.
- És mi van, ha nem?- kérdeztem sejtelmesen.
- Huh?-kapta rám a fejét.
- Amiután megjelent a látomás, én....haza rohantam a nagyiékhoz és megkerestem...- ismertem be.
- És megtaláltad?- kérdezte lélegzet visszafolytva.
- Meg ... Viszont utoljára akkor volt nálam, amikor Jiminnel és Yoongival voltam és őszintén nem tudom, hol lehet - szomorodtam el a végére.

Mintha Taehyung megvilágosodott volna, úgy pattant fel és a szoba másik végében egy hatalmas fiókos szekrényhez sietett. Kíváncsian figyeltem őt. Pár pillanatig kutakodott a fiókokban, mígnem diadalmasan emelt fel egy vörös, bársony tasakocskát.

- Az...?- kerekedtek nagyra a szemeim.
- Igen- bólintott boldogan. - Még Jimin adta ide nekem mielőtt érted indultunk az Alfák Szövetségéhez és azt mondta, hogy együtt nyissuk ki, amikor megfelelőnek találjuk majd az időt. Szerintem nem lehet más - ült le mellém és átadta a tasakot. Izgatottan bontottam szét majd a tenyerembe engedtem a tartalmát
- A gyűrű! - kiáltottam fel boldogan.
- Hát csak megvan- nézte Taehyung áhítattal.
-Nem hiszem el - öleltem a mellkasomhoz.
- Szabad?- nyújtotta ki felém a kezét.
- Persze - adtam át a kezébe.

Taehyung izgatottan mosolyogva állt fel, majd kitartva nekem a kezét engem is felállásra invitált. Kíváncsian fogadtam el kezét és hagytam, hogy könnyedén felhúzzon az ágyról. Mellette nem messze egy gyönyörű, hófehér fésülködőasztal állt, előtte egy kipárnázott székkel, amiről Tae levett egy fehér, arany mintákkal díszített köntöst, majd belebújtatott. Utána magára kapott egy bíborvöröset, aztán megfogta a kezem és a hatalmas ablakokhoz vezetett. Elhúzta a függönyt, ami mögött megjelent egy üvegajtó. Miután a barátom lenyomta a kilincset az ajtó kinyílt és a kinti hűvös levegő azonnal beáradt a szobába. Utat engedve nekem hagyta, hogy kilépjek a hatalmas teraszra.

A látvány azonnal elragadott. Hétágra sütött a nap, halvány bárányfelhők az égen, az erős kő korlátokon vörös rózsák vegigfuttatva, elegáns, körasztal és székek. A terasz maga gyönyörű volt és a völgyre nyíló kilátás is. Mosolyogva meredtem a messzeségbe, miközben mélyet szippantottam a friss levegőből.

- Areum-ah!- szólított Tae lágyan. Észbe kapva gyorsan szembe fordultam vele, de a mozdulat közepén le is fagytam, ahogy megpillantottam őt.
- Tae...- leheltem sokkos állapotban.
- Valószínűleg nem ez álmaid leánykérése... De nem tudok vele tovább várni - nevette el magát, ahogy felnézett rám térdelés közben. Könnyek gyűltek a szemembe. - Areum-ah... Mond, megadnád nekem azt a végtelen örömet, hogy hozzám jössz?- emelte elém a vörös köves gyűrűt. A szám elé kaptam a kezem, hogy ne sírjak fel hangosan, de közben hevesen bólogattam neki.

Tae az ujjamra húzta a gyűrűt, majd felpattant és felkapva engem boldogan pörgetett meg párszor, végül lángoló csókban forrtunk össze a gyönyörű kék ég alatt.

Sziasztok, drágák!
Hatalmas meglepetéssel érkeztem ebben a részben, ugyanis megtörtént a híres leánykérés!🎉
Számítottatok rá?😉
Remélem, ti is annyira örültök neki, mint én, ugyanis engem hatalmas örömmel töltött el ezt a részt megírni.🥰
Várom a véleményeket kommentben!
Szép hetet kívánok!💕

 V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίrWhere stories live. Discover now